Szelényi Ferenc
Szelényi Ferenc (Budapest, 1909. szeptember 4. – Debrecen, 1991. május 18.) a mezőgazdasági tudomány doktora, orvos, talajbiológus.
Szelényi Ferenc | |
Született | 1909. szeptember 4. Budapest |
Elhunyt | 1991. május 18. (81 évesen) Debrecen |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | mezőgazdász, talajbiológus, orvos, egyetemi oktató |
Iskolái | Torinói Egyetem (–1932, orvostudomány) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésAnyai ágon Joseph Haydn rokona. Már gyermekkorában megtanult németül és olaszul. A gimnáziumot Ausztriában (Kismarton) végezte, majd a Torinói Egyetem-en szerzett sebészorvosi diplomát. Harmadéves korától 1935-ig a Torinói Egyetem Anatómiai Intézetének belső munkatársa. 1932-ben kórbonctani vizsgálat során fertőződött TBC-vel. 1935-ben a Torinói Egyetem kérésére a TBC oki tényezőinek vizsgálata céljából magyarországi tanulmányutat tett. Még ebben az évben betegségének kiújulása és családi okok miatt hazatelepült Magyarországra. Orvosi diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetem-en nosztrifikálták.
Fehér Dániel nemzetközi hírű mikrobiológus mellett elsajátította a talajbiológiai vizsgálati módszereket, majd 1936-1940 között Fehér professzor tudományos munkatársa a Műegyetem Soproni Növénytani Intézetében. A rizstermesztés hazai lehetőségét vizsgálta Sopronban, Varsányhelyen és Méhkeréken. 1938-ban a Tiszántúl öntözésének fejlesztése és a rizstermesztés kérdésével kapcsolatban Fehér Dániel és Hank Olivér társaságában olaszországi tanulmányutat tett. 1940-ben Fehér Dániel javaslatára a Kisújszállási Kísérleti Állomásra került Frank Melanie mellé. Ugyanebben az évben addigi nevét (Frischmann) megváltoztatta, és mint egyenes ági rokon Szelényi Lajos orvos, tápiószelei földbirtokos nevét veszi fel. 1941-ben addigi kutatási eredményeire való tekintettel a Sarkadi Talajtani És Öntözési Kísérleti Állomás vezetője lett.
1943 végén kénytelen lemondani tisztségéről. 1944 júliusáig Budapesten a Sarkadi Magyar Föld Rt. cégvezetője, és az Öntözési, Mezőgazdasági és Ipari Rt. (ÖMIRT) rizsnemesítője, majd munkaszolgálatra viszik, de TBC-je miatt rövidesen hazaengedik. 1944 december végéig bujkál, majd a Svéd Vöröskereszt védelme alatt Budapest ostroma idején vezeti annak gellérthegyi illetve később a Nagyajtai utcai szükségkórházát. 1945 júniusától 1947 júniusáig a János Kórházban lévő Tüdőgyógyászati Klinikán előbb segédorvos, majd tanársegéd.
1947-től egyetemi tanár a Magyar Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Osztályának Talajtani Tanszékén. 1949. január 1-jén áthelyezik a Debreceni Osztály Talajtani Tanszékére, mely három hónap múlva megszűnt, így a továbbiakban a Debreceni Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Agrokémiai Osztályát vezette. 1950-ben jelentős vagyonát államosították. 1951-ben kérelmezte a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottságától egyszerűsített úton a doktori címet, de 1952-ben mindössze a kandidátus-i fokozatot kapta meg. A doktori eljárás engedélyezésére csak 1988-ban kerülhetett sor. 1953-ban Nagy Imre hatalomra kerülése után az agrárfelsőoktatás újjászervezésekor megbízták a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia (a későbbi Debreceni Agrártudományi Egyetem, ma Debreceni Egyetem Agrártudományi Központ) Kémiai-Talajtani Tanszékének szervezésével és vezetésével, mely 1964-ben a Talajtani és Mikrobiológiai Tanszék nevet kapta. 1972-ig állt a tanszék élén, ami mellett évekig, mint igazgatóhelyettes illetve rektorhelyettes irányította és szervezte a kutatómunkát, valamint szerkesztette a tudományos kiadványokat. 1960-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, mint kandidátus doktorrá avatták. A Magyar Mikrobiológiai Társaság (MMT) alapító vezetőségi tagja. A MTESZ Hajdú-Bihar megyei Szervezetének alapító tagja, 1952-1964 között elnöke, 1964-1980 között társelnöke, 1980-tól haláláig tiszteletbeli elnöke volt. 1983-tól a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottságában tagja volt a Mezőgazdasági Szakbizottság Növénytermesztési Munkabizottságának.
1976-ban 67 éves korában ment nyugdíjba, de mint nyugalmazott egyetemi tanár a Debreceni Agrártudományi Egyetemen szaktanácsadói és kutatói munkát végzett egészen haláláig.
1984-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem a "doctor honoris causa" címet adományozta neki, melyet pályafutása egyetlen elismeréseként tartott számon. Dr.Dr.Dr.Szelényi Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár a mezőgazdasági tudomány doktora pályája során több mint 100 tudományos közleményt adott ki. Elhunyt Debrecenben 1991. május 18-án.
Munkássága
szerkesztésPályafutása egyrészt orvosi, másrészt mezőgazdasági kísérleti kutatómunkához kapcsolódott. Az orvosi diplomával és praxissal rendelkező, kórbonctani, TBC-okozati, rizsnemesítési és termesztési, talaj- és növénybiológiai, öntözési, talajtani, mikrobiológiai és agrokémiai kutatásokat végző Szelényi professzor pályáját, mint kutatóét három fő részre oszthatjuk.
Szövettani kutató
szerkesztésA torinói évek alatt kórbonctani vizsgálatai során kimutatta, hogy a szenilis fibrózis (májfibrózis) nem élettani jelenség, hanem kóros folyamatokra vezethető vissza. Vizsgálati eredményeit német és olasz szakfolyóiratokban tette közzé.
Rizskutató
szerkesztésA talajok vízgazdálkodására, a talajoltásra és meszezésre vonatkozó kutatásai mellett kimutatta, hogy a rizs-nek kezdeti fenofázisában levegőre van szüksége. Erre az eredményre alapozva az 1930-as évek végén kidolgozta a rizs nagyüzemi termesztésének módszerét: nyirkos talajba gépi vetés, vízborítás nélküli kelesztés, majd ezután árasztás.
Annak érdekében, hogy a hazai éghajlati viszonyoknak megfelelő, valamint korán érő, hibátlan, acélos rizs kerüljön termesztésre, rizsnemesítést végzett. Ennek eredményeképpen 1943-ban hazánkban először az általa nemesített három rizsfajta kapott állami fajtaelismerést, mint eredeti hazai nemesített rizsfajta. Törzsszámuk: Ömirt 39., Ömirt 210. és Ömirt 239. További öt fajtája feltételes elismerésben részesült.
Mezőgazdasági kutatások Debrecenben
szerkesztésFőbb kutatási területei:
- Manninger G. Adolf professzorral közösen országos elővetemény műtrágyázási kísérletek.
- Talajok oldható tápanyagvizsgálatára új kolorimetriás módszert dolgozott ki.
- Savanyú talajok meszezésére vonatkozó kísérletek.
- Talajjavító mészhumátos istállótrágyázással kapcsolatos kísérletek.
- A talajok víz- és levegőgazdálkodásával kapcsolatban a vízkárokra hajlamos talajok meghatározására új laboratóriumi vizsgálati metodikát dolgozott ki.
- A talajok pórustérfogatának meghatározására talajprést szerkesztett, mely találmányként lett bejegyezve.
- 1966-ban közeli barátjával Berencsi György professzorral a Szegedi Orvostudományi Egyetem Közegészségügyi és Járványtani Intézetének vezetőjével "A TBC fertőzés láncolatának talajmikrobiológiai vizsgálata" nevü kutatási programot indította el. A kutatásban részt vett Helmeczi Balázs professzor, akkori tanársegéde is. Szelényi professzor a talajokban élő mycobacterium-ok új vizsgálati metódusát (izolálási és tenyésztési standard metodika) dolgozta ki, annak értelmezéséhez szükséges kódrendszerrel együtt. Módszerével lehetővé vált a talajlakó mycobacteriumok megbízható izolálása és vizsgálata. A talajokból 45, a nemzetközi szakirodalomban addig ismeretlen mycobacterium törzset tenyésztett ki. Megállapította, hogy az úgynevezett atypusos mycobacteriumok az emberben és az állatokban egyaránt paraallergiás reakciót váltanak ki, mely a tuberkulin fertőzés látszatát kelti. Berencsi professzorral több publikációban felhívták erre a klinikai diagnosztika figyelmét.
- Nyugdíjas kutatóként befejezte a mycobacteriozissal és a talajok víz- és levegőgazdálkodásával kapcsolatos kutatásait és publikálta azokat.
- Élete utolsó éveiben Bocz Ernő professzorral közösen kidolgozta a mészhumátos szervestrágyázás újabb eljárását, mely találmányként lett bejelentve.
Források
szerkesztés- Vermes László beszélgetése Dr. Szelényi Ferenccel. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar által készített interjú, 1988. november 17-én. Hangkazetta
- Szelényi Ferenc – Berencsi György: A Talajokban Élő Mycobactériumok Állategészségügyi Kapcsolata. A Debreceni Agrártudományi Egyetem Tudományos Közleményeinek Különkiadványa, 7. szám, 1987
- Szelényi Ferenc – Filep György: Talajtani Alapismeretek I. Általános talajtan. Egyetemi jegyzet. Agrártudományi Egyetem Debrecen. Talajtani és Mikrobiológiai Tanszék, 1975