Szemere Miklós (diplomata)

(1856–1919) író, jogász, diplomata, lótenyésztő, országgyűlési képviselő

Szemerei Szemere Miklós (Kisazar, 1856. április 21.Bécs, 1919. augusztus 20.) magyar író, jogász, diplomata, császári és királyi kamarás, lótenyésztő, országgyűlési képviselő.

Szemere Miklós
Született 1856. április 21.[1]
Kisazar
Elhunyt 1919. augusztus 20. (63 évesen)
Bécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1901. október 26. – 1905. január 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1905. június 21. – 1906. február 19.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910. március 21.)
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemere Miklós témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Szemere István és oroszlánosi Töröss Mária fia. Tanulmányait a bécsi Tereziánumban, majd Budapesten, Genfben, Kolozsvárt, Londonban és Oxfordban végezte. Budapesti egyetemi hallgató korában tagja volt annak a diákküldöttségnek, amely 1876-ban Abdul Kerim basának a magyar ifjúság díszkardját vitte. Tanulmányainak befejezése után a diplomáciai pályára lépett és azon tíz évig működött a monarchia párizsi, szentpétervári és római nagykövetségeinél.

Midőn a diplomáciai pályától visszavonult, közgazdasági ügyekben keletre utazott. Ezután állandóan Budapesten lakott s a helyi előkelő társaságban vezérszerepet vitt. Ő elevenítette fel a Wesselényi vívókört. Több röpiratával közfeltűnést keltett. 1897-ben ő mondta a Nemzeti Casino Széchenyi-bankettjén a pohárköszöntőt, amely közbeszéd tárgya lett. Az 1896. évi általános választásnál a krassói választókerületben lépett fel, de az ellenfél erőszakoskodása láttára visszalépett és a politikai életben nem szerepelt, hanem majdnem kizárólag lótenyésztéssel foglalkozott. Híres magyar versenyistálló tulajdonos volt. 1903-tól Pusztaszentlőrincen lövőháza állt, melyben nagy céllövő versenyeket rendezett.

1901-ben a tasnádi kerület választotta képviselőnek szabadelvű programmal. A Szabadelvű Pártból 1904 végén kilépett és a disszidensekhez csatlakozott. 1905-ben az időközi választáskor és az 1906. évi általános választások alkalmával a köbölkúti kerület mandátumát nyerte el. Az alkotmánypárt híve, s tagja volt a véderő bizottságnak. Bírta a Medzsidije, Szent Lázár és Szent Móric rendeket.

Magánélete szerkesztés

A század végén a pesti éjszakában közismert volt hazárd-és kártyajáték szeretetéről, az Európa-hírű király utcai Kék Macska mulató-és bordélyház rendszeres vendége.[2]

A japán eredetű cselgáncs magyarországi meghonosítója, az ő meghívására érkezett Budapestre 1906-ban Kano Dzsigoro egyik tanítványa, Kicsiszaburo Szaszaki (Sasaki Kichisaburo) mester, aki a BEAC sportegyesületben megkezdte a sport oktatását és népszerűsítését.[3]

Művei szerkesztés

  • Fair play. Budapest, 1896. (Röpirat).
  • Fiatal véreim. Uo. 1897.
  • Széchenyi pohárköszöntő. Uo. 1897.
  • Ideál. Uo. 1898. (Előszó. Szabadkőmívesség. Sajtó. Judaizmus. Szoczializmus).
  • Négy országgyűlési beszéd. Uo. 1902. (Homstead. Az ifjúság nevelése. Ujságíró iskola. Honvédelmi nevelés. Németül: Uo. 1902).
  • Országgyűlési beszéd a hadseregről 1903. febr. 27. Uo. (Németül. Uo.).
  • A fenséges uralkodóház figyelmébe. Uo. 1903.
  • Az osztrák-magyar-görög konvencioról. Interpellácio a delegációban 1903. decz. 15. Uo.
  • A hármas szövetségről. (Beszéd a delegációban 1904. márcz. 6.). Uo. (Németül és francziául is).
  • Pohárköszöntő. (Gróf Eszterházy Ferenczre és Kisfaludy Sándorra Tatán, 1904. márcz. 6.). Uo.
  • Civillista és politika. Budapest, Hornyánszky Viktor, 1904.
  • Sántha Dezső pártelnökhöz Tasnádon. (Nyílt levél a szabadelvű pártból való kilépéséről 1904.) Uo.
  • A széki kerület választó polgáraihoz. Budapest, Hornyánszky Viktor, 1905. jan. 12.
  • Ave Caesar. Budapest, Légrády Nyomda, 1906. (Különnyomat a Pesti Hírlapból. Németül: Uo. 1906).
  • Szózat a köbölkuti kerület választóihoz. Budapest, Hornyánszky Viktor, 1906. márcz. 5.
  • Tények logikája. Uo. 1906. márcz. 25. Uo. 1906.
  • Szózat a köbölkuti kerület választóihoz. Uo. 1906. ápr. 15.
  • Pohárköszöntő. (Elmondotta franczia nyelven az általa a két delegációnak a bécsi Sacher-kertben adott díszlakomán 1906. jún. 15.). Uo.
  • Felszólalások Bécsben. (A delegáczióban 1906.) Uo.
  • Sürgős interpellácziója a sajtóügyben a miniszterelnökhöz 1906. okt. 10. Uo. 1906.
  • Delegációban tartott beszéde a Balkánról 1906. dec. 21. Uo. (Németül Uo.).
  • Szóimádás. Esztergom, 1907. szept. 1. (Röpirat).
  • Gr. Batthyányi Elemér érdemei. Bpest. (Beszéd a lovaregylet közgyűlésén 1907. decz. 14).
  • Külügyi beszéd a delegációban 1908. febr. 8. Uo.
  • Hadügyi interpelláció a delegációban 1908. febr. 11. Uo.
  • Tengerészeti beszéd a delegációban. 1908. febr. 14. Uo. (Franciául is).
  • Lovaregyleti tagtársaimhoz! Uo. 1908. ápr. 3. (Németül is).
  • A választókhoz: beszéd. Budapest, Hornyánszky Viktor, 1910.
  • Általános választójog – nők nélkül. Budapest, Élet Nyomda, 1912.
  • Szemere Miklós külpolitikai nyilatkozatai. 1903-1918. Budapest, A Cél, 1918.

Emlékezete szerkesztés

  • Budapest XVIII. kerületében utca, és két telep őrzi a nevét. (Miklóstelep, Szemere-telep.)
  • Krúdy Gyula róla mintázta Alvinczi Eduárd alakját A vörös postakocsi, Őszi utazások a vörös postakocsin és Valakit elvisz az ördög c. regényeiben.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14816.htm, Szemere Miklós, 2017. október 9.
  2. Index2 (magyar nyelven). Index.hu. (Hozzáférés: 2017. április 20.)
  3. http://www.judoinfo.hu/index.php/a-judo-mainmenu-52/dzsd-haznkban-othermenu-55
  4. Alvinczi Eduárd | Irodalmi alakok lexikona | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. szeptember 8.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Szemere Miklós játszik - Látványtérképek
  • Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp., Osiris, 2001.
  • A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
  • Sturm-féle országgyűlési almanach 1906-1911. Szerk. Fabró Henrik, Ujlaki József. Bp., 1906.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka. Bp., 1905. Révai és Salamon ny.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.