Szentmiklóssy Andor

Szentmiklósi Szentmiklóssy Andor (Budapest, 1893. október 6.Dachau, 1945. február 10.)[1][2][3] diplomata, I. osztályú követségi tanácsos, 1942 májusától a Külügyminisztérium Politikai osztályának vezetője, 1943 és 1944-ben a külügyminiszter állandó helyettese, a magyar németellenes politikai réteg egyik legjelentősebb alakja.

Szentmiklóssy Andor
Szentmiklóssy Andor
Szentmiklóssy Andor
Született 1893. október 6.
Budapest
Elhunyt 1945. február 10. (51 évesen)
Dachau
Foglalkozása diplomata
Tisztség magyar nagykövet Brazíliában (1937–1939)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmiklóssy Andor témájú médiaállományokat.
Szentmiklósy Andor emléktáblája, Budapest, II., Ganz utca 1.

CsaládjaSzerkesztés

Nemesi családban született, mint korában a magyar politikai elit képviselőinek nagy része. Szülei Szentmiklóssy Jenő és gróf Wickenburg Margit Mária. Felesége Purgly Emil főispán és miniszter leánya, Emília Ludovika Benediktina volt haláláig.

DiplomatakéntSzerkesztés

Mint a Külügyminisztérium Politikai Osztályának vezetője és később mint külügyminiszter helyettes sok külföldi, magyar és német fél között lezajlott, számunkra jelentős tárgyaláson jelen volt. 1943 áprilisában, mikor Hitler megbeszélésre hívta Horthy Miklóst a kormányzóval tartott és annak kérésére jegyzetet készített, mely máig fent maradt. Ezen jegyzet egyik fejezetcíme: Magyar álláspont a zsidókérdésben. Az irat megállapítja: „Magyarországon sohasem vonták kétségbe a zsidókérdés összeurópai jellegét, de az egyes szuverén államoknak saját maguknak kell megtalálniuk a megoldás legcélszerűbb módját. Az I. világháború után Magyarország volt az első, amelyik 1920-ban állami intézkedésekkel (numerus clausus) korlátozta a zsidó befolyás szabad kibontakozását, s tette meg az első lépést az intézményes antiszemitizmus útján. Később „az úgynevezett zsidótörvények teljesen kikapcsolták a 800 ezer lélekszámú zsidóságot a szellemi foglalkozási ágakból, ahol tényleges részvételük ma már alacsonyabb, mint százalékszámuk, és még tovább csökken, miután a zsidó utánpótlás nincs megengedve, a kevés meghagyott sorsát pedig a kihalási rendszer szabja meg. A zsidóság a vezető szerepét a magyar gazdasági életben elvesztette.”

Kállay Miklós kormányában külügyminiszter helyettesi posztot kapta meg és jelentős szerepet vállalt a Kállay kormány „hintapolitikájának” irányításában is. Miután Hitler Horthyt Klessheimbe rendelte, és kiadta a parancsot a német megszállásra, Szentmiklóssy Andor olvasta fel a kormány tagjainak Ghyczy Jenő levelét, melyben kéri politikustársait, értesítsék feleségét arról, hogy jól van. A történet szerint ez a rövid levél figyelmeztette a Kállay kormány tagjait, hogy a németek megszállják Magyarországot.

Szentmiklóssy Andor, mint a Kállay kormány tagja és mint a náci Németország politikáját jelentősen ellenző diplomata, előkelő helyet foglalt el a németek által letartóztatni kívánt felelős beosztású személyek listáján. Így hát a német megszállók letartóztatták és 1945-ben a dachaui koncentrációs táborban hunyt el.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szentmiklóssy Andor. Magyar családtörténeti adattár. Hozzáférés ideje: 2016. január 19.
  2. Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 430/1947. folyószáma alatt.
  3. Az elhalálozás dátuma, 1945. március 15. bíróilag lett megállapítva (a budapesti I-III. ker. járásbíróság P.k. III. 9386/5/1947. sz. végzése.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
  • Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997.
  • Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez. Összeáll. és szerk. Pritz Pál. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.