Wikipédia

Szerkesztő:Fega/próbalap/dukedoms

< Szerkesztő:Fega | próbalap

Nem királyi hercegek

szerkesztés

There are the following extant non-royal dukes in the United Kingdom (in alphabetical order):

  1. Abercorn hercege (  1868),
  2. Argyll hercege (  1701), (  1892)
  3. Atholl hercege (  1703)
  4. Beaufort hercege (England)
  5. Bedford hercege (England)
  6. Brandon hercege (  1711)
  7. Buccleuch hercege (  1663)
  8. Devonshire hercege (England)
  9. Fife hercege (United Kingdom)
  10. Gordon hercege (Scotland), (United Kingdom)
  11. Grafton hercege (England)
  12. Hamilton hercege (Scotland) (  1643)
  13. Leinster hercege (Ireland) (senior)
  14. Lennox hercege (  )
  15. Manchester hercege (Great Britain)
  16. Marlborough hercege (England)
  17. Montrose hercege (  1488, 1707)
  18. Norfolk hercege (England) (premier) (also Earl Marshal)
  19. Northumberland hercege (Great Britain)
  20. Queensberry hercege (  1684)
  21. Richmond hercege (  1675 IV)
  22. Roxburghe hercege (  1707)
  23. Rutland hercege (England)
  24. Somerset hercege (England)
  25. St Albans hercege (England)
  26. Sutherland hercege (United Kingdom)
  27. Wellington hercege (United Kingdom)
  28. Westminster hercege (United Kingdom)

-- -- -- --

  1. Aubigny hercege (  1684)
  2. Châtellerault hercege (  1548)


Full duke list!

kastély

szerkesztés
Fega/próbalap/dukedoms


  •  
    Canaletto olajfestménye (1747) a londoni Richmond House egyik emeleti szobájából nyújt kilátást az istállóudvarra, ahol egy inas hajlong egy vendég előtt. A kép bal szélén a Parliament Street látható, amely ma a Whitehall része. A jobb oldalon a Banqueting House, a régi Whitehall-palota maradványa tűnik fel, amely 1698-ban leégett.
== Megjegyzések ==
== Fordítás ==

Ez a szócikk részben vagy egészben a Floors Castle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

== Források ==


{Nemzetközi katalógusok}} [Kategória: Skóciai kastélyok, paloták]] [Kategória:Reneszánsz kastélyok, paloták]]

Gordon hercege

szerkesztés
Fega/próbalap/dukedoms
Rangherceg
=== A szócikk speciális jelölései ===
  • A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a (  1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
== Gordon klán ==

A Gordon klán pontos eredete ismeretlen. Az első ismert klán vezető Richárd volt, aki állítólag egy híres normann lovag unokája volt, és aki állítólag III. Malcolm skót király idején egy szörnyű állatot ölt meg a Mersében. Richárd, aki Gordon barónia[m 1] ura volt, földet adományozott a kelsoi Szent Mária szerzeteseinek, az adományt fia, Thomas megerősítette, Richárd 1200 körül halt meg. Egy másik családtag, Bertram (néha Pierre Basile), 1199-ben a francia Limousinban a Châlus-Chabrol vár ostrománál nyílvesszővel megsebesítette Oroszlánszívű Richárdot, amely sebesülés végül a király halálához vezetett. Richárd a sebet követően vérmérgezésben halt meg.[1] Adam Gordon – elvette unokatestvérét, Alicia Gordont, aki a Gordonok megszerzett birtokainak egyetlen örököse volt – III. Sándor skót király kérésére IX. Lajos francia királlyal tartott a hetedik keresztes hadjáratban a Szentföldre. Hagyomány szerint Adam unokájától, Sir Adamtól származnak Skócia összes Gordonjai. Ez az Adam Gordon 1297-ben támogatta William Wallace-t a Wigtown várának visszafoglalásában az angoloktól, és Adamot kinevezték a vár kormányzójává és Lorddá.

Az első skót függetlenségi háború idején Sir Adam Gordon Robert the Bruce elszánt támogatója volt. Adam 1333-ban elesett el a Halidon Hill-i[m 2] csatában, de fia, Sir Alexander Gordon túlélte, és ő lett az első Gordon, akit „Huntlyból származóként“ említettek. Fia, a következő klánfő, John Gordon 1388-ban esett el az angolok vereségével végződött Otterburn-i csatában[m 3]. Az ő fia, Adam Gordon 1402-ben a Homildon Hill-i[m 4] csatában esett el. Egyetlen gyermeke, Elizabeth Gordon Alexander Setonhoz, a Seton klán leendő fejéhez ment feleségül.

Alexander Seton felmenői közül kiemelendő Christopher Seton[m 5], aki I. Róbert skót király testvérét vette el. Elisabeth Gordon anyai felmenői között található William Comyn, Badenoch ura (12. század. Moray – 1233 Buchan), Alexander Comyn, Buchan 2. grófja[m 6] és Alexander Fraser[m 7]. A Huntly címerpajzs e négy család – Gordon, Badenoch, Seton és Fraser - pajzsából alakult ki.

  •  
    A Gordon klán jelvénye. A „bydand“ felirat skót (doric [m 8]) kifejezés, amelynek jelentése „kitartó“, „állhatatos“ vagy „készen állni“. A „bydand“ az eredeti, középkori skót nyelvből származik, és a modern angol nyelvben „abiding“ vagy „remaining steadfast“ formában értelmezhető.
  •  
    Gordon család Kék (azúr) alapon három levágott vaddisznófej arany színben, vörös nyelvvel.
  •  
    Seton család Arany alapon három vörös félhold, amelyeket egy vörös, liliomokkal díszített kettős szegély vesz körül. A szegély ebben az esetben királyi kapcsolatokra utal.
  •  
    Fraser család Kék alapon három ezüst ötlevelű virág.
  •  
    Huntly grófok és márkik címerpajzsa.

Huntly grófjai

szerkesztés

Alexander Seton (~1409–1470), Huntly 1. grófja

Alexander Seton, 1457-től Alexander Gordon (~1409 – 1470. július 15.) és felesége, Elizabeth Crichton leszármazottai a Gordon nevet viselték, és az elsőszülött férfiak a Gordon klán főnökei lettek. Valószínűleg jelentős katonai és politikai sikerei miatt a népi vagy kortárs beceneve a „Cock o' the North“ lett, ami Észak vezetőjét, Észak urát jelenti, amely azóta a Gordon klán vezetőinek állandó megjelölésévé vált.[2] Első fontosabb küldetéseként 1435-ben elkísérte Margit skót hercegnőt Franciaországba, hogy házasságot kössön a francia dauphinnel.

Birtokait és öröklését rendezendő 1441-ben bevett módon lemondott földjeiről a király javára, de visszakapta azokat új novodamus-szal[3], amely megerősítette a saját és felesége, Elizabeth jogát Gordon (Berwickshire), valamint Strathbogie, Aboyne, Glentanner és Glenmuick területekre (Aberdeenshire), illetve Panbride (Forfarshire) uradalmára, valamint fiuk, George Gordon törvényes férfiörökösei számára is garantálta ezeket. Az oklevél megerősített egy korábbi földcsere-megállapodást William Keith és Margaret Fraser (anyai nagyszülei) és William Lindsay, Byres lordja között, amely Dunottar területének cseréjét érintette. 1451. április 28-án királyi oklevélben kapta meg Badenoch uradalmát és Ruthven várát.

II. Jakab skót király főnemesi rangra emelte, ő lett Huntly első grófja (  1445). A grófi cím adományozási dátuma nem egyértelmű. A Cracroft Peerage szerint 1445. július 3-a előtt történt az adományozás. [4] A The Peerage hivatkozásai szerint az eseményre 1444. október 30. és 1445. július 3. között került sor.[5][6][7] De van adat arról is, hogy 1449-ben történt a cím adományozás.[2]. A szócikkben 1445-t használjuk, a címet az Elizabeth Crichtontól származó férfi utódok örökölhették.

A királyi hatalom mellett állva – apósa William, 1. Lord Crichton Skócia kancellárja volt – szembekerült James Douglas-szal, Douglas 9. grófjával, Johnnal, Ross 12. grófjával, a Szigetek Urával (Lord of the Isles) és Alexander Lindsay-jel, Crawford 4. grófjával. 1452-ben a Brechin-i csatában[m 9] legyőzte Crawford gróf seregét, így biztosítva a királyi hatalmat a lázadó nemesekkel szemben. Huntly 1470. július 15-én hunyt el Huntly kastélyában, és az Elgin székesegyházban temették el. Jelentős örökséget hagyott maga után - a már említett birtokokon túl nagyanyjától, Elizabeth Keithtől megörökölte Aboyne-t, Clunyt és Glenmuicket (Aberdeenshire) – amely megalapozta a Gordon család további befolyását Skóciában.[4][5]

George Gordon (1441–1501), Huntly 2. grófja

George Alexander (Seton) Gordon, Huntly első grófjának és második feleségének, Elizabeth Crichtonnak, William Crichton, Crichton első lordjának lányának fia volt. George nevét először 1441-ben említik, apja novodamus-szal[3] rendezte birtokait és örökösödését.

1455. május 20-án George Gordon szerződéses házasságot kötött Lady Elizabeth Dunbarral, James Dunbar, Moray 7. grófjának lányával. A házasságot vérrokonság miatt – a középkorban gyakran negyedfokú vagy annál közelebbi vérrokonságra hivatkoztak, amikor a házasulandók közös dédszülőkkel rendelkeztek – érvénytelenítették lett 1459–60 márciusa előtt, a házaspárnak nem született gyermeke.

George második felesége Skóciai Annabella hercegnő volt, I. Jakab skót király legfiatalabb lánya, akivel 1459–60 márciusa előtt kötött házasságot. Néhány év házasság után Huntly grófja eljárást indított, hogy ezt a házasságot is érvénytelenítsék, azzal az indokkal, hogy Annabella hercegnő a harmad- és negyedfokú rokonságban állt első feleségével, Elizabeth Dunbarral. A házasságot 1471. július 24-én bontották fel.

Amint Huntly grófja lett (1470), Johnnal, Ross 12. grófjával háborúzott, amelybe III. Jakab skót király is beavatkozott. Ross-t hazaárulással vádolták, és mivel nem tett eleget a királyi idézésnek, törvényen kívül helyezték. Az ellene küldött expedíciók egy részét Alexander vezette, aki elfoglalta Dingwall várát, és seregével Lochaberbe nyomult. Ross ezután engedett, és kegyelmet kért a királytól. 1479-ben George lett az északi területek (a Forth folyótól északra) bírája, fő feladata a felvidéki klánok közötti viszályok elfojtása volt.

Harmadjára korábbi szeretőjét, William Hay Erroll 1. grófjának lányát, Elizabeth Hayt vette el. Ünnepélyesen megesküdött, hogy nem folytatott testi kapcsolatot Elizabeth Hay-jel a házasságkötésük előtt. Az esküvőt 1476. május 12-én tartották, ebből a házasságból született meg a Huntly 3. grófja. Megkapta Schivas (Aberdeenshire) és Aboyne, Enzie és Netherdale (Banffshire) földjeit[8], 1497-ben George Gordont Skócia főkancellárjává nevezték ki. Huntly második grófja 1501. június 8-án hunyt el a Stirling várában.[4][9]

Alexander Gordon, Huntly 3. grófja (–1524)

IV. Jakab skót király közeli családtagjaként jelentős földbirtokokat – Strathavon (Banffshire) és Brae (Lochaber [m 10]) – kapott élete során.[10] 1500-ban Inverness örökletes seriffjévé [m 11] nevezték ki. 1503-ban IV. Jakab házassági szerződésének egyik tanúja, két évvel később részt vett a Szigetek lázadásainak leverésében. 1509-ben kinevezték a királyi Lochaber birtok irányítójává (feu[m 12]). A skót sereg bal szárnyát vezette a Floddeni csatában, azon kevés skót nemesek egyike volt, akik túlélték a csatát. 1517-ben a kiskorú V. Jakab skót király régens tanácsának tagja lett, és 1517–18-ban a király helyettesévé nevezték ki egész Skóciában, Argyllshire kivételével. Szerződéssel vette feleségül Jean Stewart-ot (–1510), John Stewart, Atholl 1. grófjának lányát. Alexander 1524. január 21-én hunyt el Perthben, és a Blackfriars kolostor[m 13] templomának kórusában temették el.[4][11]

John Gordon, Lord Gordon (–1517).

George Gordon (1514–1562) , Huntly 4. grófja

Felesége: Elizabeth Keith (–1515 Dunnottar kastély)

George Gordon tízévesen örökölte grófi címet és birtokait. Mint a királyi hadsereg parancsnoka, 1542-ben legyőzte az angolokat a Haddon Rig-i[m 14] csatában, és tagja volt a kiskorú király régens tanácsának, amelyet James Hamilton Arran 2. grófja, valamint Beaton bíboros[m 15] vezetett. Beaton 1546-os meggyilkolása után átvette a kancellári tisztséget. 1547-ben a Pinkie Cleugh-i[m" 1] csatában fogságba esett, és a londoni Towerbe zárták, de 1548 őszén szabadon engedték, miután váltságdíját kifizették.

1550-ben Mária de Guise királynővel Franciaországba utazott. 1560-ban csatlakozott a református Congregation uraihoz, bár „későn, vonakodva és megbízhatatlanul”. Vallási szempontból konzervatív maradt, és a katolikus és reformált istentisztelet közötti együttélés formájáért dolgozott. Huntly készen állt arra, hogy támogassa Mária, skót királynőt, egészen addig, amíg Mária a korábban 1549-ben neki adott Moray grófságot féltestvérének, James Stewartnak adta. Ezt követően Huntly visszavonult Skócia északkeleti birtokaira.

1562 augusztusában Mária, skót királynő északkeleti körutat tett, ám Inverness kastélyába Huntly parancsára nem engedték be. A királynő erői elfoglalták a kastélyt, majd Aberdeent vették célba, ahol Mária idézést bocsátott ki Huntly számára. Huntly ezt figyelmen kívül hagyta, ezért törvényen kívül helyezték. Aberdeen felé vonult, de James Stewart, Moray első grófja legyőzte a Corrichie-i csatában 1562 októberében. Elfogása után szélütésben halt meg, fiát, Sir Johnt pedig Aberdeennél kivégezték. Huntlyt 1563 májusában a parlament posztumusz megfosztotta javaitól és címeitől.

Halála után testét és Strathbogie kastélyban lefoglalt vagyonát Aberdeentől Edinburghba szállították. Testét a tárgyalásán a gróf helyettesítésére használták. Lefoglalt javait a Holyrood-palotába vitték. Amikor Máriát Lochlevenben fogságba vetették, megkapta a gróf díszszövetét.



Huntly 4. grófja lett [S., 1445] 1523. január 21-én/24.2. 1546 és 1549 között Lord kancellári tisztet töltött be [Skócia].2 1548-ban a Francia Szent Mihály Lovagrenddel tüntették ki.2 1548/49 február 13-án hozták létre Moray [Skócia] 1. grófjává.2 Észak főhadnagyi tisztét töltötte be.2 Kinevezték titkos tanácsadónak (P.C.) [Skócia]2 1561 és 1562 között Lord kancellári tisztet töltött be [Skócia].2 1562. október 22-én a skóciai Corriche-ban, lázadása után fogságba esett.2 1563. május 28-án címei elvesztek.2

titkos tanácsos [S] Skócia egyik régense 1536 Észak altábornagya 1542 Skócia Lord főkancellárja 1546-49 és 1561-62 halála után 1563-ban érte el


(1514 Aberdeen – 1562. október 28.)

George Gordon, Huntly 5. grófja (1534 Huntly – 1576. október 19.). Felesége
Anne Hamilton (~1535–~1574)


== Huntly márkijai ==


== Gordon hercegei ==
Második létrehozás
=== Gordon hercege családfa ===

A családfán nem szerepel az összes leszármazott, nem tüntettük fel az összes feleséget és gyereket.

  • Adam de Gordon (–1402) Felesége: Margaret Fraser (1337–)
    • Elizabeth Gordon (–1439). Férje: Alexander Seton, Lord Gordon (–1440)
      • Alexander Gordon (~1409–1470),   Huntly 1. grófja
        • George Gordon (1441–1501),   Huntly 2. grófja. Felesége: Stuart Annabella skót királyi hercegnő
          • Alexander Gordon (–1524),   Huntly 3. grófja
            • John Gordon (–1517)
              • George Gordon (1514–1562),   Huntly 4. grófja. Felesége: Elizabeth Keith (–1515)
              • Elizabeth Gordon (~1530–). Férje: John Stewart, Atholl 4. grófja (1533–1579)
              • George Gordon (1534–1576),   Huntly 5. grófja. Felesége: Anne Hamilton (~1535–~1574)
                • George Gordon (1562–1636)   Huntly 6. grófja, majd   Huntly 1. márkija (1562 Dundee – 1636. június 13.). Felesége: Henrietta Stewart (1573 – 1642. szept. 2.) Link check!
                  • George Gordon, Huntly 2. márkija (1592 Dundee – 1649. márc)
                    • Lewis Gordon, Huntly 3. márkija (1626-1653)
                      • George Gordon (1649-1717),   Gordon 1. hercege (1649 Leith – 1716. december 7.)
                        • Jane Gordon (~1691-1773) Férje: James Drummond,   Perth 2. hercege (1674–1720)
                          • James Drummond,   Perth 3. hercege}} (1713–1746)
                          • John Drummond,   Perth 4. hercege}} (1714–1747)
                        • Alexander Gordon (1678–1728),   Gordon 2. hercege (1678 - 1728. november 28.) Feleség: Henrietta Mordaunt (1681–1760) (1681 – 1760. október 11.)
                          • Cosmo Gordon (1720–1752),   Gordon 3. hercege (1720. április 27. – 1752. augusztus 5.)
                            • Alexander Gordon (1743–1827),   Gordon 4. hercege (1743. június 18. – 1827. június 17.)
                            • William Gordon (1744-1823). Felesége: Sarah Lennox (1745–1826)
                              • Charlotte Gordon (1768–1842) Férje: Charles Lennox (1764–1819),     Richmond, Lennox és Aubigny 4. hercege
                              • George Gordon (1770–1836),   Gordon 5. hercege (1770. február 2. Edinburgh – 1836. május 28. Belgrave Square)
                              • Susan Gordon (1774–1828). Férje: William Montagu (1771–1843),   Manchester 5. hercege
                              • Georgiana Gordon (1781–1853). Férje: John Russell (1766–1839),   Bedford 6. hercege(1766–1839)
                    • Charles Gordon, Aboyne 1. grófja (1638 – 1681 márc)
                      • Charles Gordon, Aboyne 2. grófja (1670 – 1702 ápr)
                        • John Gordon (17. század – 1732. április 7.), Fájl:Coronet of a British Earl Aboyne 3. grófja
                          • Charles Gordon (1726 - 1794. december 28), Fájl:Coronet of a British Earl Aboyne 4. grófja
                            • George Gordon (1761. június 28. – 1853. június 17.),   Huntly 9. márkija
                              • Charles Gordon (1792. január 4. Orton – 1863. szeptember 18.),   Huntly 10. márkija
                                • Charles Gordon (1847. március 5. Orton – 1937. február 20.),   Huntly 11. márkija
                                • Granville Gordon (1856. június 14. – 1907. június 14.
                                  • Granville Gordon (1883. április 28. – 1930. október 3.
                                    • Douglas Gordon (1908. február 3. Chelsea – 1987. január 26.),   Huntly 12. márquess
                                      • Granville Gordon 1944. február 4.–)   Huntly 13. márkija
                                        • Alastair Gordon, Aboyne grófja 1973. július 26
                                          • India Gordon (2006. augusztus 8.)
                                          • Beatrice Gordon (2008. január 15.)
                                          • Cosmo Gordon, Lord Gordon Strathavon és Glenlivet (2009. július 27. –)
                                          • Willow Gordon (2012. február 28.)
                              • Lord Frederick Gordon-Hallyburton (1799. augusztus 15. – 1878. szeptember 29.). Felesége: Augusta FitzClarence Kennedy-Erskine (1803. november 17. London – 1865. december 8.) IV. Vilmos negyedik törvénytelen lányaként született.
                  • Mary Gordon (kb. 1600–1674). Férje: William Douglas (1589–1660)   Angus 11. grófja, majd   Douglas 1. márkija.[m 16]
                    • Archibald Douglas (kb. 1609 – 1655.)   Angus 12. grófja, innen Angus grófok...
                    • William Douglas (1660-tól Hamilton) (1634–1694)   Selkirk 1. grófja,[m 17] majd   Hamilton hercege. Felesége: Anne Hamilton Hamilton 3. hercegnője
                    • George Douglas (1635–1691/92)   Dunbarton 1. grófja, innen Dunbarton grófok...
              • Alexander Gordon (–1575)[m 18]
                • John Gordon (1544–1619) Galloway püspöke (1575–1586)


a Wikidatára épülő interaktív családfa az EntiTree alkalmazásban.

  • George Gordon,   Huntly 5. grófja[m 19] (1534 Huntly – 1576. október 19.). Felesége: Anne Hamilton (~1535–~1574)


  • George Gordon (1562–1636)   Huntly 6. grófja, majd   Huntly 1. márkija[m 20]


=== Címerek ===

A címerpajzsok a középkorban szigorú szabályoknak feleltek meg. John Stewart of Darnley címerpajzsában egyesül a Stewartok címere és a francia ág címere. A második létrehozás grófjai egyesítik ezt címert az első létrehozás címerével, a Lennox címerrel.[12]

A leírás egy részletes heraldikai blazon, amely egy címert ír le. Az alábbiakban magyarra fordítva és szakszerűen magyarázva közlöm a címert:

      1. **Címer:**
    • Négyelt pajzs:**

1. **Első mező:** Kék (azúr) alapon három levágott vaddisznófej arany színben, vörös nyelvvel (Gordon család címere). 2. **Második mező:** Arany alapon három levágott oroszlánfej vörös színben, kék nyelvvel (Badenoch címere). 3. **Harmadik mező:** Arany alapon három vörös félhold, amelyeket egy vörös, liliomokkal díszített kettős szegély vesz körül (Seton család címere). 4. **Negyedik mező:** Kék alapon három ezüst ötlevelű virág (Fraser család címere).

      1. **Sisembléma (crest):**

Egy arany hercegi korona tetejéből kiemelkedő szarvasfej és nyak, szembenéző állásban, tíz arany aganccsal.

      1. **Pajzstartók (supporters):**

A pajzsot két oldalról egy-egy ezüst agár tartja, vörös nyakörvet viselnek, amelyen három arany csat található.

      1. **Magyarázat:**

- A **mezők** a különböző családok címereit egyesítik, amelyekhez a család történelmileg kötődött, így tükrözve a házasságokat és az örökösödéseket. - A **sisakdísz (crest)** gyakran a család vadászhagyományaira vagy státuszára utal, itt a szarvas a nemesség és a vadászat jelképe. - Az **agár pajzstartók** az elegancia, a gyorsaság és a hűség szimbólumai, míg a nyakörvön lévő csatok díszítő elemként szerepelnek, amely az azonosítást is segíti.

Ez a címer a Gordon család hatalmát, szövetségeit és történelmi gyökereit tükrözi.



  •  
    Richmond hercege (IV) és Lennox hercege (II) címerpajzsa az ötödik herceg óta. Nagynégyelt címer. Az I. és IV. nagy–négyelt mezőben az előző címer ismétlése. A II. és III. nagy-négyelt mezőben négyelt címer. Az I. kék mezőben három arany vaddisznófej, vörös agyarakkal (Gordon), a II. arany mezőben három vörös oroszlánfej, kék nyelvvel kitépve (Badenoch), a III. arany mezőben három vörös félhold, körülöttük kétszer kilyuggatott, virágos és ellenvirágos vörös díszszegély (Seton) és a IV. kék mezőben három arany ötszirmú virág, magja a mező színével megegyező (Fraser).



  • ↑ Cokayne: Cokayne, G. E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959) 
  • ↑ The Scot Peerage: Balfour Paul, Sir James. The Scots Peerage: founded on Wood's edition of Sir Robert Douglas's The Peerage of Scotland (angol nyelven). Edinburgh, Scotland: David Douglas (1904) 
  • ↑ Burke's Peerage: szerk.: Mosley, Charles: Burke's Peerage, Baronetage & Knightage, 107th (angol nyelven), Wilmington, Delaware, U.S.A.: Burke's Peerage (Genealogical Books) Ltd (2003). ISBN 9780971196629 

Megjegyzések

szerkesztés
  1. ↑ GORDON BARÓNAI
  2. ↑ HALIDON HILL
  3. ↑ Otterburn
  4. ↑ Homildon Hill
  5. ↑ Christopher Seton (1278–1306) Angliában és Skóciában birtokolt földeket. Ő is Robert the Bruce hű szövetségese volt, Felsége Robert nővére, Christina Bruce (1278–1357) volt. Christopher Seton nem csak jelen volt John Comyn, Badenoch lordjának meggyilkolásakor a dumfries-i Greyfriars templomban, de megölte a Badenoch védelmére siető Robert Comynt. Setont Loch Doon kastélyánál fogták el, és 1306-ban Dumfries-ban kivégezték. A Setonok családfáján tovább haladva időben visszafele megtalálható I. Dávid skót király.
  6. ↑ Alexander Comyn, Buchan 2. grófja a XIII. századi Skócia egyik legbefolyásosabb nemese volt. 1258 és 1289 között Skócia igazságügyi vezetője (Justiciar of Scotia) volt, 1275 és 1289 között pedig a skót hadsereg főparancsnokaként (Constable of Scotland) tevékenykedett. Ezen kívül Wigtown és Dingwall sheriffje volt, valamint Inverie baillie-jaként is szolgált. III. Sándor skót király halála után, az első interregnum idején, 1286 és 1289 között Skócia őrzőjévé (Guardian of Scotland) nevezték ki, ami az egyik legfontosabb politikai és katonai tisztségnek számított. 1284-ben Alexander Comyn csatlakozott azokhoz a skót nemesekhez, akik elismerték Norvégiai Margitot, „a skót szüzet” mint III. Sándor örökösét.
  7. ↑ Alexander Fraser of Touchfraser and Cowie (—1332) a skót nemesség egyik prominens tagja volt. A Fraser klán Oliver Castle-i ágának leszármazottja. Több fontos tisztséget is betöltött, például Skócia kincstartójaként (Lord Chamberlain of Scotland) szolgált, valamint Stirling és Kincardine sheriffje volt. Alexander Fraser a skót történelem egyik nehéz időszakában tevékenykedett, amikor az országot az angolokkal szembeni harcok határozták meg. Életét a skót függetlenségért vívott küzdelemben vesztette el, a Dupplin Moor-i csatában.
  8. ↑ A Doric a skót nyelv északkeleti dialektusának (Scots language) egyik változata, amely elsősorban Aberdeenshire és Moray területén, valamint a környező vidékeken beszélt nyelvjárás. Ez a dialektus nagyon jellegzetes, és gyakran nehezen érthető azok számára, akik nem ismerik a skót nyelvet.
  9. ↑ BRECHIN
  10. ↑ VOLT MÁR KORÁBBAN IS
  11. ↑ SHERIFF
  12. ↑ FEU
  13. ↑ A „Blackfriars“ kifejezés magyarul „fekete barátok“ és a domonkos rend tagjaira utal. A domonkosok szokásos viselete fekete köpeny volt, innen ered az elnevezés. Például a „Blackfriars monastery“ magyarul „domonkos kolostor“.
  14. ↑ HADDON RIG
  15. ↑ BEATON
  16. ↑ William Douglas 1611-ben örökölte apja címét, Angus 11. grófja lett. Rossz egészségi állapota és a vallási légkörrel kapcsolatos elégedetlensége miatt VI. Jakab kiráy engedélyt adott, hogy Európába utazzon. Először 1616-ban, majd 1623-ban ismét lehagyta Skóciát, birtokait testvére, Lord Mordington, és unokatestvére, Morton 7. grófja irányította. Visszatérve Nagy-Britanniába, I. Károly király 1631-ben megerősítette apja címeit, és 1633-ban Douglas-t Douglas márkijává (  1633) tette, mellék vagy alcíme lett az Angus grófja és a Lord Abernethy és Jedburgh Forest. Douglas márkija, 1638-ig leginkább a Douglas-kastélyban töltötte idejét, és kevésbé vett részt a nemzeti ügyekben. 1644-ben aláírta a National Covenant-ot, de 1645-re oldalra váltott, és csatlakozott Montrose márkijához. A Philiphaugh-i csatában vereséget szenvedtek, Douglas elmenekült, de 1646-ban elfogták, és Edinburgh kastélyában börtönözték be, ahonnan 1647-ben szabadult nagy összegű bírság kifizetése után. Forrás: Person Page - 10942 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  17. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) selkirkgróf nevű lábjegyzeteknek
  18. ↑ A skót királyi családhoz több szálon kötődő Alexander Gordon 1550. március 5-én lett Glasgow érseke, a címről 1551. szeptember 4-én lemondott, aznap kinevezték Athenae címzetes érsekévé. 1553. november 26-án „A Szigetek“ (Man-sziget és a Hebridák) kiválasztott érsekévé (személyes cím) lett, a címhez nem tartozott érseki egyházmegye. 1558-tól Whithorn-Galloway kiválasztott érseke (személyes cím). 1575. november 11-én halt meg. Forrás: Bishop Alexander Gordon (angol nyelven). Catholic-Hierarchy. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  19. ↑ 1551 decemberében Anne Mária királyné udvarhölgye lett. Lotaringiai Mária skót királyné Guise-i Mária Franciaországba látogatott, majd visszatérésekor. 1553 márciusában Máriával Skócia nyugati részére utaztak. Röviddel ezután, apjuk lemondott a régensi posztról. Anne Hamilton 1558-ban ment hozzá George Gordonhoz, Huntly 5. grófjához. A grófot apja 1562-es lázadása és halála után letartóztatták és Dunbar kastélyában őrizték, címeit és birtokait elkobozták, közel állt ahhoz, hogy halálra ítéljék. 1565-ben visszakapta címeit és birtokait, miután Mária skót királynő feleségül ment Lord Darnleyhez. Teljes szabadságát visszanyerte, és ugyanebben az évben Skócia főkancellárjává nevezték ki. 1567-ben Anne férje részt vett Lord Darnley meggyilkolásában. Források: Person Page - 2073 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.), Person Page - 2100 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Earl of Huntly (1445) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  20. ↑ George Gordon, Huntly 6. grófja részt vett James Douglas, Morton 4. grófja kivégzésével végződő összeesküvésben 1581-ben, valamint a Ruthven támadók elleni összeesküvésben, amely megmentette VI. Jakab királyt 1583-ban. Annak ellenére, hogy 1588-ban aláírta a presbiteriánus hitvallást, továbbra is részt vett Spanyolország skót inváziójának tervezésében, de végül VI. Jakab király kegyelmet adott neki. 1589 áprilisában George Gordon felkelést kezdeményezett Észak-Skóciában, de rövid fogság után szabadon engedték. 1592-ben Moray gróf ellen indított magánháborút, mely során megölték James Stewartot, Moray 2. grófját. Emiatt elmenekült és száműzetésbe kényszerült, de 1597-ben visszatért és visszakapta birtokait, miután alávetette magát a skót egyháznak. George Gordont 1599. április 17-én emelték márkivá (  1599) hűségéért, társ vagy alcímek: Enzie grófja (  1599) és Lord Gordon of Badenoch (  1599). Élete során többször is összetűzésbe került a skót egyházzal, ami miatt börtönbüntetést is kapott, majd 1608-ban kiközösítették. Befolyása jelentősen csökkent I. Károly trónra lépésével. A Crichton családdal való viszály miatt 1635-ban ismét börtönbe került, végül 1636-ban Dundee-ban hunyt el. Források: Biography of [Person] (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.), Person Page - 10942 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Earl of Huntly (1445) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ The Scottish Clans and Their Tartans: With Notes (angol nyelven). Edinburgh: W. & A.K. Johnston, 25. o. (18--) 
  2. ↑ a b The Lordship of Badenoch (angol nyelven). Clan Macpherson Museum . (Hozzáférés: 2024. november 25.)
  3. ↑ a b A novodamus jogi kifejezés, amely a skót jogban arra vonatkozik, amikor egy nemesi vagy földbirtokosi cím vagy jog újra kiadásra kerül, módosítva vagy megerősítve egy meglévő királyi adománylevél (charter) alapján. Ez általában akkor történt meg, amikor a címhez vagy birtokhoz fűződő eredeti jogokat frissíteni kellett vagy megváltoztatni. A novodamus lényege az volt, hogy a meglévő cím vagy birtok új jogi keretet kapjon, amely egyértelműbbé tette az öröklést vagy a birtoklás jogát.
  4. ↑ a b c d Marquessate of Huntly (1445) (angol nyelven). Cracroft's Peerage . (Hozzáférés: 2024. november 25.)
  5. ↑ a b Darryl Lundy: Alexander Gordon, 1st Earl of Huntly (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2024. november 25.)
  6. ↑ Cokyane I. kötet, 156. oldal
  7. ↑ Burke's Peerage II. kötet, 2011. oldal
  8. ↑ Burke's Peerage III. kötet, 3397. oldal
  9. ↑ Darryl Lundy: George Gordon, 2nd Earl of Huntly (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2024. november 25.)
  10. ↑ Burke's Peerage II. kötet, 2011. oldal
  11. ↑ Darryl Lundy: Alexander Gordon, 3rd Earl of Huntly (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2024. november 25.)
  12. ↑ Johnston, G. Harvey. The Heraldry of the Stewarts: With Notes on All the Males of the Family, Descriptions of the Arms, Plates and Pedigrees (angol nyelven). Edinburgh and London: W. & A. K. Johnston, Limited (1906) 

Források

szerkesztés
  • ↑ Cokayne: Cokayne, G. E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959) 
  • ↑ Encyclopedai Britannica 1911: {cite web |url=https://en.wikisource.org/wiki/1911_Encyclop%C3%A6dia_Britannica/Lennox |title=Lennox |publisher=Wikisource - 1911 Encyclopædia Britannica |accessdate=2024-09-12 |language=angol}}
  • ↑ Royal Families: Weir, Alison. Britain's Royal Families: The Complete Genealogy (angol nyelven). London, U.K.: The Bodley Head (1999). ISBN 9780375715100 
  • ↑ Neville: Neville, Cynthia J.. Native Lordship in Medieval Scotland: The Earldoms of Strathearn and Lennox, c. 1140-1365 (angol nyelven). Portland & Dublin: Four Courts Press (2005). ISBN 1851828907 
  • ↑ Cokayne: Cokayne, G. E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959) 
  • ↑ The Scot Peerage: Balfour Paul, Sir James. The Scots Peerage: founded on Wood's edition of Sir Robert Douglas's The Peerage of Scotland (angol nyelven). Edinburgh, Scotland: David Douglas (1904)  [S323] Paul, Sir James Balfour. The Scots Peerage: founded on Wood's edition of Sir Robert Douglas's The Peerage of Scotland. Edinburgh, Scotland: David Douglas, 1904.
  • ↑ Brown: Brown, Michael. Earldom and Kindred: The Lennox and Its Earls, 1200-1458, The Exercise of Power in Medieval Scotland, c.1200-1500 (angol nyelven). Dublin/Portland: Four Courts Press (2003). ISBN 9781851827492 
  • ↑ Burke's Peerage: szerk.: Mosley, Charles: Burke's Peerage, Baronetage & Knightage, 107th (angol nyelven), Wilmington, Delaware, U.S.A.: Burke's Peerage (Genealogical Books) Ltd (2003). ISBN 9780971196629 
  • Laidlaw, James. The Auld Alliance: France and Scotland over 700 years (angol nyelven). Edinburgh: Communications and Public Affairs, University of Edinburgh (1999). ISBN 9780907637027 
  • ↑ CoSP Scotland: Boyd, William K.. Calendar of State Papers Scotland (angol nyelven) (1910) 

magyarázatok mindenre (is)

szerkesztés

Csaták, ostromok, katonai műveletek

szerkesztés

eredeti refek

szerkesztés

[m 53]

[m 26]

[m 76]


[m 56] "[m 89]"

Az élő hercege

szerkesztés
  • Richard
  • Walter
  • John

Buccleuch (VEZNÉV)

(Edinburgh, 1954. február 14. – , )

https://www.thepeerage.com/
p6826.htm#i68258
Scottish clan chief
Feleség: Elizabeth Scott, Duchess of Buccleuch
Gyerekei:
  • Lady Louisa Scott
  • Walter Scott, Earl of Dalkeith
  • Lord Charles Scott
  • Lady Amabel Scott

Megjegyzések

szerkesztés
  1. ↑ Az aberdeeni csata (Battle of Justice Mills vagy Crabstane Rout), a Három Királyság háborújában zajlott összecsapás, amelyre Aberdeen városán kívül került sor 1644. szeptember 13-án. A csata során a royalista erők James Graham, Montrose 1. márkija vezetésével szétverte a Lord Balfour vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
  2. ↑ Az alfordi csata a skót polgárháború része volt. 1645. július 2-án az aberdeenshire-i Alford falu közelében vívták meg. A csata során a királypárti James Graham, Montrose 1. márkija legyőzte a William Baillie vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
  3. ↑ Az auldearni csata a Három Királyság háborúja egyik csatája volt, amelyre 1645. május 9-én került sor a nairnshireb-i Auldearn faluban és környékén. Az ütközetet a James Graham, Montrose 1. márkija vezette királypártiak győzelmét hozta John Urry vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
  4. ↑ A Baugé-i csata 1421. március 22-én zajlott Franciaországban, Baugé (nem tévesztendő össze egyik Baugy-val sem) mellett, Angerstől keletre. A százéves háború egyik jelentős veresége volt az angolok számára. Az angol sereget a király testvére, Thomas, Clarence hercege vezette, míg a francia-skót sereg élén John Stewart, John Stewart, Buchan 2. grófja, valamint Gilbert Motier de La Fayette, Franciaország marsallja álltak. Az angol sereg létszáma 4000 fő volt, de csak másfélezer katona vett részt a harcokban, szemben az 5000 fős francia és skót sereggel.
  5. ↑ A Brechin-i csata 1452. május 18-án zajlott II. Jakab skót király uralkodása idején, körülbelül két és fél mérföldre északkeletre Brechintől. Egyesek a király győzelmével végződött csatát a király és a Fekete Douglasek vezette erős nemesi családok szövetsége közötti polgárháború fontos ütközetének tartják, mások szerint ez inkább helyi konfliktus volt Skócia északkeleti részén, és korlátozott jelentőséggel bírt a szélesebb skót polgárháború szempontjából. A királypárti hadsereget a Gordon klán és az Ogilvy klán alkotta, vezetőjük Huntly első grófja, Alexander Gordon volt. Ők legyőzték a lázadó Alexander Lindsayt, Crawford negyedik grófját, aki a Fekete Douglasek egyik legfőbb szövetségese volt. Röviddel a vereség után Crawford megadta magát a királynak, ezzel elszigetelve a Fekete Douglaseket.
  6. ↑ A carbisdale-i csata (más néven Invercarron) a skóciai sutherland-i Culrain falu közelében zajlott 1650. április 27-én, a Három Királyság háborújának része volt. A királypárti vezető, James Graham, Montrose 1. márki vívta a korabeli skót kormány ellen, amelyet Archibald Campbell, Argyll első márkija és a radikális Covenanters csoportosulása, a Kirk-párt uralt. A csatát a Covenanters serege nyerte.
  7. ↑ A dunbari csata volt az 1296-os hadjárat egyetlen jelentős szárazföldi összecsapás első skót függetlenségi háború kezdetén.
  8. ↑ Az Edgehill-i csata 1642. október 23-án zajlott le az angol polgárháború első nagy összecsapásaként, a királypártiak (Royalisták) és a parlamenti erők között. A harc Warwickshire-ben, Edgehill közelében történt. A királypárti sereget Pfalzi Rupert cseh királyi herceg, a király unokaöccse vezette, míg a parlamenti erők parancsnoka Robert Devereux, Essex 3. grófja volt. A csata kiegyenlítetlen és kaotikus volt: mindkét oldal hullámzó sikereket ért el, de egyik fél sem tudta döntően felülmúlni a másikat. Rupert herceg vezette lovasság gyorsan áttörte a parlamenti vonalakat, ám sikerük után a katonák fosztogatásba kezdtek, ami lehetővé tette a parlamenti erők újjászerveződését. A harc végül döntetlen eredménnyel zárult, egyik fél sem tudott stratégiai előnyt szerezni.
  9. ↑ Az 1298. július 22-i falkirki csata az első skót függetlenségi háború egyik legnagyobb csatája volt. Az angol hadsereg I. Eduárd angol király vezetésével legyőzte a William Wallace vezette skótokat. Nem sokkal a csata után Wallace lemondott Skócia vezetéséről.
  10. ↑ A Flodden-i, Flodden Field-i, vagy esetenként Branxtoni vagy Brainston Moor-i csatát 1513. szeptember 9-én vívták az Anglia és a Skócia Királyság közötti Cambrai Liga háborújában, az angolok győzelmét eredményezte. A csata Branxton közelében, Northumberland megyében, Észak-Angliában zajlott, a IV. Jakab skót király vezette megszálló skót hadsereg és a Surrey grófja által irányított angol hadsereg között. A csapatok számát tekintve – 30-40 ezer támadó (5-14 ezer halott), 26 ezer angol, 1500-1700 halott, ötezer sebesült – ez volt a legnagyobb létszámú csata, amelyet valaha vívtak a két királyság között. A csatában a skót oldalon Argyll 2. grófján kívül elesett IV. Jakab király, Montrose grófja, Bothwell grófja és Lennox grófja.
  11. ↑ A glasgow-i csatát 1544. március 16-án vívta a lázadó Matthew Stewart, Lennox 4. grófjának (II) és James Hamilton skót régens, Arran 2. grófja I. Mária skót királynő nevében. 1544 májusában Glasgow Muirnál volt egy második ütközet Arran és Glencairn grófjai között, amelyet a Butts-csataként ismert.
  12. ↑ Az inverlochyi csatára 1645. február 2-án, a Három Királyság háborúja egyik ütközete volt, amikor a hegyvidékiek és a királyi konföderációs ír csapatok James Graham, Montrose 1. márkija parancsnoksága alatt megverte és nagyrészt megsemmisítette archibald1607|Archibald Campbell, Argyll 1. márkija Inverlochy kastély alatt táborozott seregeit.
  13. ↑ A kilsythi csata 1645. augusztus 15-én zajlott a skót polgárháború alatt, a James Graham, Montrose 1. márkija által vezetett royalista erők és a skót Covenanterek között. A csata a royalisták döntő győzelmével végződött, és jelentős mértékben megerősítette Montrose pozícióját Skóciában. Montrose serege, amely főként ír és skót felföldiekből állt, kiváló taktikával megsemmisítette a Covenanterek erőit, mintegy 5000 katona vesztette életét. E győzelem ellenére Montrose támogatottsága hamarosan csökkent, és nem sokkal később vereséget szenvedett. A kilsythi csata a polgárháború egyik legfontosabb összecsapása volt Skóciában, amely rövid időre royalista uralmat biztosított az országban.
  14. ↑ Az 1503-as (második) seminara-i csata az itáliai háborúk része volt. A calábriai Seminara közelében csaptak össze a spanyol és francia seregek. A francia erők svájci zsoldosokból és nehézlovasságból állt, míg a spanyolok könnyebb fegyverzetű és tűzfegyverekkel felszerelt katonákat vetettek be. Gonzalo Fernández de Córdoba spanyol parancsnok sikeres manőverekkel és tűzfegyverekkel legyőzte a franciákat, akik a hagyományos nehézlovassági taktikákat alkalmazták. Ez a győzelem hozzájárult a spanyol hadsereg hírnevének megerősítéséhez. A csata tovább szilárdította II. Ferdinánd aragóniai király pozícióját Dél-Itáliában​.
  15. ↑ A mindeni csata 1759. augusztus 1-jén zajlott le a hétéves háború során, ahol a brit és német szövetséges erők, Ferdinand von Braunschweig herceg vezetésével, legyőzték a Louis de Contades marsall által irányított francia hadsereget. A szövetségesek mintegy 41 000 katonát és 170 ágyút vonultattak fel, míg a franciák 51 000 fővel és 162 ágyúval rendelkeztek. A csata során hat brit és két hannoveri gyalogezred, félreértve a parancsot, közvetlenül a francia lovasság ellen vonult, és sikeresen visszaverték a támadásokat, jelentős veszteségeket okozva az ellenségnek. A francia veszteségek körülbelül 7000 főt tettek ki, míg a szövetségesek veszteségei 2700 főre becsülhetők. A győzelem megakadályozta a franciák további előrenyomulását Hannover felé, és hozzájárult a brit hadsereg hírnevének növeléséhez.
  16. ↑ Orléans ostroma (1428. október 12. – 1429. május 8.) fordulópontot jelentett a százéves háborúban Franciaország és Anglia között. Az ostrom az angol hatalom csúcspontján történt a háború késői szakaszában, de a francia erők sikeresen visszaverték az angolokat, Jeanne d’Arc megérkezése által inspirálva. Ezt követően a franciák kezdeményezést szereztek a konfliktusban, és elkezdték visszafoglalni az angolok által korábban elfoglalt területeket.
  17. ↑ Az orthezi csata 1814. február 27-én zajlott le a Napóleoni háborúk során, amikor Arthur Wellesley vezette angol-spanyol-portugál hadsereg támadást indított Nicolas Soult marsall francia csapatai ellen Dél-Franciaországban. A franciák, bár létszámhátrányban voltak, kezdetben sikeresen visszaverték a szövetségesek jobbszárny elleni támadásait, de középen és a balszárnyon elszenvedett vereségek miatt Soult kénytelen volt visszavonulni. A csata következtében a szövetségesek megnyitották az utat Toulouse felé, és közelebb kerültek a napóleoni háborúk befejezéséhez. A szövetségesek vesztesége mintegy 2000 fő volt, míg a franciáké körülbelül 4000 fő és hat ágyú.
  18. ↑ A Philiphaugh-i csatát 1645. szeptember 13-án vívták meg a Három Királyság háborúja során, Selkirk közelében, a skót határokon. James Graham, Montrose 1. márki vezette royalista hadseregét David Leslie Covenanter hadserege megsemmisítette, visszaállítva a Birtokbizottság hatalmát.
  19. ↑ A Pinkie-i csata 1547. szeptember 10-én zajlott le az angol és skót seregek között, és a skót függetlenségi háborúk egyik fontos ütközete volt. Az angol seregeket Edward Seymour, Somerset 1. hercege vezette, a skót seregeket James Hamilton, Arran 2. grófja irányította. Az angolok erős tüzérséget és hajóhadat is bevetettek, amelyeket a Firth of Forth partján helyeztek el, és ezzel jelentős előnyt szereztek. A skótok hadserege nagyrészt gyalogosokból és lovasokból állt, de nem volt megfelelően felszerelve az angol tüzérséggel és a modern haditechnológiával szemben. A csata az angolok elsöprő győzelmével zárult, több ezer skót katona halt meg, és ez volt az utolsó olyan nagyobb összecsapás, amelyben az angolok modern tüzérségi és tengeri támogatással legyőzték a skót hadsereget. A vereség hosszú távon meggyengítette Skócia ellenálló képességét az angol befolyással szemben, bár az angolok nem tudták teljesen ráerőszakolni akaratukat Skóciára, és a skót-francia szövetség továbbra is erős maradt. Forrás: The Battle of Pinkie Cleugh (angol nyelven). Historic UK. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  20. ↑ Az 1557-es Saint-quentini csata az 1551–1559-es olasz háború döntő ütközete volt a Francia Királyság és a Spanyol Birodalom között a pikárdiai Saint-Quentinben. A Habsburg-spanyol haderő Emánuel Filibert savoyai herceg vezetésével legyőzte a Louis de Gonzague és Anne de Montmorency parancsnoksága alatt álló, jóval kisebb létszámú francia hadsereget.
  21. ↑ A Sauchieburn-i csatát 1488. június 11-én vívták a skóciai Stirlingtől körülbelül három kilométerre délre fekvő Sauchie Burn patak oldalán. A csata III. Jakab skót király követői és a lázadó skót nemesek nagy csoportja között zajlott, akiket névleg a király 15 éves fia, Jakab, Rothesay hercege vezetett. A csatában III. Jakab meghalt a csatában, és fia követte őt IV. Jakab néven.
  22. ↑ Az 1495. június 28-án vívott seminarai csata a Calábriában található Seminara mellett zajlott, az Első itáliai háború részeként. A francia erők, amelyek svájci zsoldos lándzsásokból és lovagokból álltak, legyőzték a Spanyolország és Nápoly szövetséges hadseregét, amely gyenge minőségű nápolyi csapatokból és könnyűfegyverzetű spanyol katonákból állt. Az ütközet főleg az elmenekülő szövetséges csapatok időnyeréséről szólt, mivel a spanyolok nem voltak felkészülve az ilyen nehézfegyverzetű erőkkel szembeni harcra. A vereség után a spanyol hadsereg jelentős átszervezésen ment keresztül, amelynek eredményeként széles körben alkalmazták a tűzfegyvereket a lándzsás egységek mellett.
  23. ↑ A seriffmuir-i csata a jakobita felkelés döntő csatája volt 1715-ben. Sheriffmuir egy távoli magaslati fennsík, amely Stirling és Auchterarder között fekszik, az Ochil-hegység északi peremén. A csatateret szerepel a skóciai történelmi csataterek jegyzékébe.
  24. ↑ Az 1644. szeptember 1-i tippermuir-i (Tibbermuir-i) volt a Három Királyság háborújában az első skóciai csata, amelyben I. Károly király seregeit James Graham, Montrose 1. márkija irányította. A csata során Montrose királypárti erői szétverték a John Wemyss, Lord Elcho vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
  25. ↑ A Verneuil-i csata a százéves háború részeként zajlott 1424. augusztus 17-én a normandiai Verneuil-sur-Avre közelében az angol és a francia-skót sereg között, melyet milánói nehézlovasság is támogatott. Az angolok jelentős győzelmet arattak, amit második Agincourtként emlegettek. A csata kezdetén rövid íjászharc zajlott az angol hosszúíjászok és a skót íjászok között. Ezt követően kétezer milánói nehézlovas rohamozta meg az angolokat, áttörve az íjászok védelmét, és visszavonulásra kényszerítette az egyik angol szárnyat. A milánóiak üldözték a menekülő angolokat, és kifosztották az angol tábort. Eközben a jól felfegyverzett angolok és a francia-skót harcosok gyalogos közelharcot vívtak körülbelül háromnegyed órán át. A skótok végül elszigetelve maradtak, és nem kaptak kegyelmet az angoloktól. A milánói lovasság visszatért a csatatérre, de a francia-skót erők pusztulását látva elmenekültek. Körülbelül hatezer francia és skót halt meg, és kétszáz főt fogtak el. A burgundi krónikás, Jean de Wavrin szerint ezerhetszáz angol esett el, de az angol parancsnok, John of Lancaster, Bedford hercege szerint csupán két angol lovagot és néhány íjászt veszítettek. A skót sereget, melyet Archibald Douglas, Douglas 4. grófja és John Stewart, Buchan 2. grófja vezettek (mindketten meghaltak a csatában), szinte teljesen megsemmisítették. Több francia nemest fogságba ejtettek, köztük Alençon hercegét és La Fayette marsallt. A csata után az angolok megerősítették helyzetüket Normandiában, és a skót hadsereg mint önálló egység jelentős szerepet már nem játszott a százéves háborúban.
  26. ↑ a b c A novodamus jogi kifejezés, amely a skót jogban arra vonatkozik, amikor egy nemesi vagy földbirtokosi cím vagy jog újra kiadásra kerül, módosítva vagy megerősítve egy meglévő királyi adománylevél (charter) alapján. Ez általában akkor történt meg, amikor a címhez vagy birtokhoz fűződő eredeti jogokat frissíteni kellett vagy megváltoztatni. A novodamus lényege az volt, hogy a meglévő cím vagy birtok új jogi keretet kapjon, amely egyértelműbbé tette az öröklést vagy a birtoklás jogát.
  27. ↑ A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
  28. ↑ a b A Királyi Íjászok Társasága (Royal Company of Archers) ősi és tekintélyes skót szervezet, amelyet 1676-ban alapítottak Skóciában. Eredetileg mint íjászklub jött létre, de az idők során jelentős státuszt nyert, és 1822 óta a brit uralkodó hivatalos skót testőrsége, jellemzően akkor, amikor az uralkodó Skóciában tartózkodik. Ez az egység elsősorban ceremoniális szerepet tölt be a királyi eseményeken. A testőrség tisztjei: egy főkapitány (Captain-General), négy kapitány (Captain), négy hadnagy (Lieutenant), négy zászlós (Ensign) és tizenkét brigadéros (Brigadier). A főkapitány pozíciót általában kiemelkedő társadalmi rangú, befolyásos személy tölti be, gyakran skót főnemes. Forrás: The Royal Company of Archers (angol nyelven). The Royal Family. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  29. ↑ a b A Lord Privy Seal magyar megfelelője a „titkos pecsét őre” vagy „titkos pecsét ura” lehet. Ez egy régi skót kormányzati tisztség. Eredetileg a királyi privát pecsét őrzéséért és annak használatáért volt felelős, a pecsétet a királyi dokumentumok hitelesítésére használták.
  30. ↑ A megyébe kinevezett Justice of the Peace (békebíró) olyan tisztviselő, akit egy adott megye területén kisebb bírósági ügyekben jár el. Ezek az ügyek lehetnek helyi közigazgatási és közrendvédelmi kérdések, szabálysértések vagy kisebb büntetőügyek. Az angolszász jogrendben a békebírák fontos szerepet játszanak az igazságszolgáltatás alsóbb szintjén, és leggyakrabban nem jogi végzettségű személyek, hanem a közösség tiszteletre méltó tagjai. A békebírókat a seriffek felügyelik, de a békebírók döntésébe nincs beleszólásuk.
  31. ↑ A Királyi Viktória-rend (Royal Victorian Order) brit kitüntetés, amelyet 1896-ban alapított Viktória királynő. Az uralkodó személyesen adományozza, és a rend különösen a királyi családnak nyújtott személyes szolgálatok elismerésére szolgál. A rendnek öt fokozata van, valamint egy külön érdemérem.
    Neve Magyarul Rövidítés Kép
    Knight Grand Cross Lovag Nagykereszt GCVO  
    Dame Grand Cross női Lovag Nagykereszt
    Knight Commander Lovag parancsnok KCVO  
    Dame Commander Női lovag parancsnok DCVO
    Commander Parancsnok CVO  
    Lieutenant Hadnagy LVO
    Member Tag MVO  
    Medal Érdemérem RVM Nincs szabad kép
    A Királyi viktoriánus érem nem tesz valakit a Rend tagjává, de a kitüntetés a Rendhez kapcsolódik.

  32. ↑ A Lord Clerk Register Skócia egyik legrégebbi tisztsége, amelyet eredetileg az ország hivatalos nyilvántartásainak és iratainak felügyeletére hoztak létre. A XIX. és XX. században a tisztség jellege fokozatosan változott, de megőrizte szimbolikus jelentőségét. A Lord Clerk Register kezdetben felelt a nemzeti levéltárakért, a parlamenti jegyzőkönyvekért és a hivatalos dokumentumokért. A XX. századra a szerepe nagyobb részben ceremoniális lett, és a tényleges iratkezelést átadták más szervezeteknek, például a Nemzeti Levéltárnak. Forrás: Lord Clerk Register - Definition (angol nyelven). LSD Law. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  33. ↑ A Lord Steward of the Household (az Udvar Főintendánsa) magas rangú tisztség a brit királyi udvarban. Felelős volt a királyi háztartás gazdasági és adminisztratív ügyeiért, beleértve a királyi rezidenciák üzemeltetését és az udvari személyzet felügyeletét. A poszt tényleges hatásköre a XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdett fokozatosan csökkenni. A szerep inkább ceremoniális, szinte kizárólag szimbolikus, főleg állami ceremóniákon.
  34. ↑ A Westminsteri apátság főintendánsa (High Steward of Westminster Abbey) tiszteletbeli, ceremoniális pozíció a Westminster-apátságban, amelynek eredete a középkorig nyúlik vissza. A High Steward feladata hagyományosan a jogi és adminisztratív ügyek felügyelete volt az apátságban, különösen akkor, amikor királyi eseményekre vagy nagyobb ünnepségekre került sor. Idővel ez a tisztség szimbolikussá vált, és ma elsősorban ceremoniális eseményeken vesz részt, például koronázásokon és királyi esküvőkön.
  35. ↑ A Flodden-i, Flodden Field-i, vagy esetenként Branxtoni vagy Brainston Moor-i csatát 1513. szeptember 9-én vívták az Anglia és a Skócia Királyság közötti Cambrai Liga háborújában, az angolok győzelmét eredményezte. A csata Branxton közelében, Northumberland megyében, Észak-Angliában zajlott, a IV. Jakab skót király vezette megszálló skót hadsereg és a Surrey grófja által irányított angol hadsereg között. A csapatok számát tekintve – 30-40 ezer támadó (5-14 ezer halott), 26 ezer angol, 1500-1700 halott, ötezer sebesült – ez volt a legnagyobb létszámú csata, amelyet valaha vívtak a két királyság között. A csatában a skót oldalon Argyll 2. grófján kívül elesett IV. Jakab király, Montrose grófja, Bothwell grófja és Lennox grófja.
  36. ↑ A Laird skót cím, amely egy nagyobb földbirtok tulajdonosát jelöli, és szoros kapcsolatban van a földdel. A Laird cím azokra vonatkozik, akik jelentős skót birtokokat örökölnek vagy vásárolnak. Ez nem egy hivatalos nemesi cím, mint a Lord, hanem inkább a birtokosokat és azok helyi befolyását tükrözi. Bár sokszor a Lord skót megfelelőjének tekintik, a Laird nem kapcsolódik automatikusan nemesi ranghoz vagy a peerage rendszerhez. Forrás: What is the difference between Lord and Laird? (angol nyelven). Scotland Titles. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  37. ↑ A seriff felelt az igazságszolgáltatásért és a rend fenntartásáért egy adott megyében, és ő volt az állam helyi képviselője. A seriff bírósági hatáskörrel rendelkezett, felügyelte a helyi bíróságokat, büntetőügyekben döntött, és a helyi jogszabályok betartatásáért volt felelős. Ezen kívül a seriff adminisztratív és pénzügyi szerepet is betöltött: begyűjtötte az adókat, felügyelte a helyi birtokokat, és biztosította, hogy az állami rendeleteket betartsák. A seriff pozíciója tehát egyfajta közigazgatási és bírósági tisztség volt, amely nagy befolyással járt.
  38. ↑ I. Károly angol király 1637-ben a skót parlament vagy egyház véleményének megkérdezése nélkül elrendelte az új imakönyv használatát, amely alig különbözött az angol standard imakönyvtől. A hívek nagy része elutasította a könyvet, mert úgy érezték hogy erőszakosan angolosítani akarják őket. Amikor júliusban először vették használatba az imakönyvet, Edinburghban zavargások törtek ki. A tiltakozók közzétették a Nemzeti egyezség (National Covenant) c. kiáltványt, melynek aláírói (az ún. covenanterek) megesküdtek, hogy megtartják a reformált egyház tanításait és nem fogadnak el semmilyen újítást, amelyet a Skót Egyház vagy a parlament nem szavazott meg előtte. Erről bővebben az I. Károly angol király szócikkben olvashat, ez a – jegyzeteitől megfosztott – magyarázat is onnan származik.
  39. ↑ a b A kilsythi csata 1645. augusztus 15-én zajlott a skót polgárháború alatt, a James Graham, Montrose 1. márkija által vezetett royalista erők és a skót Covenanterek között. A csata a royalisták döntő győzelmével végződött, és jelentős mértékben megerősítette Montrose pozícióját Skóciában. Montrose serege, amely főként ír és skót felföldiekből állt, kiváló taktikával megsemmisítette a Covenanterek erőit, mintegy 5000 katona vesztette életét. E győzelem ellenére Montrose támogatottsága hamarosan csökkent, és nem sokkal később vereséget szenvedett. A kilsythi csata a polgárháború egyik legfontosabb összecsapása volt Skóciában, amely rövid időre royalista uralmat biztosított az országban.
  40. ↑ Az 1644. szeptember 1-i tippermuir-i (Tibbermuir-i) volt a Három Királyság háborújában az első skóciai csata, amelyben I. Károly király seregeit James Graham, Montrose 1. márkija irányította. A csata során Montrose királypárti erői szétverték a John Wemyss, Lord Elcho vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
  41. ↑ Az aberdeeni csata (Battle of Justice Mills vagy Crabstane Rout), a Három Királyság háborújában zajlott összecsapás, amelyre Aberdeen városán kívül került sor 1644. szeptember 13-án. A csata során a royalista erők James Graham, Montrose 1. márkija vezetésével szétverte a Lord Balfour vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
  42. ↑ Az inverlochyi csatára 1645. február 2-án, a Három Királyság háborúja egyik ütközete volt, amikor a hegyvidékiek és a királyi konföderációs ír csapatok James Graham, Montrose 1. márkija parancsnoksága alatt megverte és nagyrészt megsemmisítette archibald1607|Archibald Campbell, Argyll 1. márkija Inverlochy kastély alatt táborozott seregeit.
  43. ↑ Az auldearni csata a Három Királyság háborúja egyik csatája volt, amelyre 1645. május 9-én került sor a nairnshireb-i Auldearn faluban és környékén. Az ütközetet a James Graham, Montrose 1. márkija vezette királypártiak győzelmét hozta John Urry vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
  44. ↑ Az alfordi csata a skót polgárháború része volt. 1645. július 2-án az aberdeenshire-i Alford falu közelében vívták meg. A csata során a királypárti James Graham, Montrose 1. márkija legyőzte a William Baillie vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
  45. ↑ A jövedéki biztos (Commissioner of Excise) főként a gazdasági kérdésekkel és az adóztatással foglalkozott. Feladata volt biztosítani, hogy a termékekre, mint például az alkoholra és egyéb fogyasztási cikkekre kivetett jövedéki adókat beszedjék, és az adóelkerülést megakadályozzák. Tevékenysége nem volt közvetlen kapcsolatban a jogi vagy katonai ügyekkel, mint a békebírók, seriffek és hadnagyok esetében, de hozzájárult az állami bevételek fenntartásához.
  46. ↑ a b A főkincstárnok (Lord High Treasurer) Skócia egyik legmagasabb rangú pénzügyi tisztsége volt, amely felelős volt a kormányzati bevételek kezeléséért és a költségek nyomon követéséért. Közvetlenül az uralkodónak tartozott felelősséggel. Felügyelte az állami bevételek begyűjtését, beleértve az adókat és más forrásokat. Felelős volt az állami kiadások kezeléséért és ellenőrzéséért. Az államkincstár vezetőjeként részt vett a pénzügyi döntéshozatalban. A pozíció különösen fontos volt, mivel a kincstárnok felügyelte az ország gazdasági stabilitását és pénzügyi működését.
  47. ↑ a b A Lord High Commissioner a brit uralkodó személyes képviselője a skót presbiteriánus egyház, a Church of Scotland éves közgyűlésén. Ez a tisztség 1603-ban jött létre, amikor I. Jakab egyesítette az angol és skót koronát. A Lord High Commissioner nem avatkozik be az egyház ügyeibe, hanem jelképes szerepe van, részt vesz az egyházi eseményeken, és hivatalos megnyitóbeszédet tart a közgyűlésen. A posztot minden évben az uralkodó nevezi ki. A Lord High Commissioner általában egy tapasztalt skót politikai vagy közéleti személyiség, aki az uralkodót képviseli és átmenetileg királyi lakosztályokat használhat.
  48. ↑ A Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek volt az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosított a királyhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban betöltött teendők végrehajtásában.
    • Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. A pozíciókat gyakran a nemesség tagjai, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be.
    • Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amit általában hercegek, grófok vagy magas rangú nemesek töltöttek be. Hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, de státuszuk és rangjuk magasabb volt, és közelebbi kapcsolatot ápoltak az uralkodóval. Ezen pozíciók birtokosai nagyobb politikai befolyással rendelkeztek, mivel gyakran közvetlen hozzáférésük volt az uralkodóhoz.
  49. ↑ a b A Great Seal (Nagy Pecsét) az uralkodó hivatalos pecsétje, amelyet a legfontosabb állami dokumentumok, törvények és rendeletek hitelesítésére használnak. A Keeper of the Great Seal feladata ennek az eszköznek az őrzése és használata. E tisztség gyakran a Lord Chancellor (Lordkancellár) tisztséggel jár együtt, aki a királyság egyik legfontosabb jogi tisztviselője. A Great Seal a kormányzati és jogi folyamatok hitelességét biztosítja, így a tisztség betöltője kulcsszerepet játszik az állami dokumentumok hivatalos elfogadásában és kibocsátásában. A Keeper of the Great Seal hagyományosan az egyik legmagasabb tisztség a brit kormányzati struktúrában, mivel az állami jogi és adminisztratív rendszerek egyik alapvető szereplője.
  50. ↑ A Lord Chief Justice (főbíró) magas rangú bírói tisztség volt, amely a XVI. században Skóciában is létezett. A skót jogrendszer legmagasabb tisztségei közé tartozott ez a pozíció, amely a királyi bíróságok, illetve az állam jogi ügyeinek vezetéséért volt felelős. A Lord Chief Justice-t általában a király vagy a királynő nevezte ki, és fontos szerepet játszott a királyi bíróságok működésében, az igazságszolgáltatás felügyeletében és a legfelsőbb bírósági döntések meghozatalában. Az ő feladata volt, hogy biztosítsa a királyi törvények betartását és hogy az igazságszolgáltatás magas színvonalon működjön. Skóciában a legfőbb bírósági tisztség a Lord President of the Court of Session volt, aki az Edinburgh-ben székelő Session Court, Skócia legfelsőbb polgári bíróságának vezetője volt.
  51. ↑ a b A Lord High Admiral of Scotland a Skót Királyság haditengerészetének legmagasabb rangú tisztségviselője volt. Ez a tisztség a haditengerészet vezetéséért, a tengeri kereskedelem és kalózkodás elleni védelemért és a haditengerészeti bíróságok felügyeletéért volt felelős. A tisztség birtokosa gyakran diplomáciai küldetésekben vett részt, különösen Angliával és más európai hatalmakkal folytatott tengeri ügyekben. A XV-XVII. században Skócia gyakran szövetséges volt Franciaországgal (Auld Alliance), és a tengeri kapcsolatok fontos szerepet játszottak ezekben az időszakokban.
  52. ↑ a b A Master of the Royal Household (a királyi háztartás vezetője) a királyi udvar mindennapi működését felügyelte. Számos feladatért volt felelős, amelyek a királyi háztartás, a szolgák és a vendégek kiszolgálásával, valamint az udvar életének szervezésével kapcsolatosak. Főbb feladata volt a királyi háztartás irányítása, a királyi költségvetés kezelése, a királyi család ellátása és a királyi látogatások megszervezése és a királyi kíséret ellátása. A Master of the Royal Household az udvar adminisztratív vezetője volt, míg a Lord of the Bedchamber a király személyes, közvetlen szolgálatában állt.
  53. ↑ a b A Great Chamberlain (főkamarás) felelős volt a királyi udvar hivatalos ceremóniáinak és a királyi háztartás egyes részeinek működtetéséért. Ceremoniális feladatok mellett felügyelte a királyi rezidenciákat a Master of the Royal Household tisztség viselőjével osztozva.
  54. ↑ a b A Justiciar a középkori Skóciában és Angliában szélesebb hatáskörrel rendelkezett, és nemcsak az igazságszolgáltatás, hanem az egész királyság igazgatásában is jelentős szerepet játszott. A Justiciar gyakorlatilag a király helyettese volt az igazságszolgáltatásban és az államigazgatásban.
  55. ↑ Skót Baronage:
    • Helyi nemesség (Minor Nobility): A Baron cím Skóciában történelmileg a helyi földbirtokosok rangját jelölte. A skót Baron nem feltétlenül tartozik a Peerage rendszerbe, hanem inkább a helyi, kisnemesség részét képezi. A baronok birtokaikat az uralkodótól kapták, és általában egy adott területen (barony) uralkodtak.
    • A skót Baronage tagja nem rendelkezett automatikus joggal arra, hogy helyet foglaljon a Lordok Házában, ellentétben a skót Peerage tagjaival.
    • A baronok inkább helyi szinten játszottak szerepet, földesurakként tevékenykedtek, akiknek joguk volt helyi bíróságokat vezetni és igazságot szolgáltatni a saját földjeiken. Ezt a rendszert Baron Court-nak nevezték.
  56. ↑ a b A baillie skót tisztség, amely a középkortól egészen a modern időkig létezett. A baillie gyakorlatilag egy helyi közigazgatási tisztviselő volt, aki bírói és végrehajtó hatalommal is rendelkezett egy adott területen vagy városban. Ez a tisztség leginkább a mai polgármesterhez vagy helyi bíróhoz hasonlítható, de a feladatai változóak voltak az idők során. A feladatai közé tartozott a törvények végrehajtása és helyi ügyek intézése, bírói feladatok ellátása kisebb jogi ügyekben, helyi rendeletek betartatása, Gazdasági ügyek felügyelete, például piacok és vásárok ellenőrzése. A királyi burghokban, azaz királyi városokban a baillie gyakran a városi tanács tagja volt, és helyettesítehette a város vezetőjét.
  57. ↑ Crawford grófja cím a mai napig (2024) létezik. Öröklése csak a 16. grófig történt ezen az ágon, az is némi jogi csavarral. Anthony Robert Lindsay (1958–), Crawford 30. grófja, Balcarres 13. grófja viseli. A cím örököse Alexander Thomas Lindsay (1991–), Lord Balniel, az örökös örököse Ludovic James Lindsay (2020–), Crawford mestere.
  58. ↑ A birghami szerződés, amelyet Salisbury-i szerződésnek is neveznek, két szerződés. 1289-ben és 1290-ben írták alá, mindkettő célja Skócia függetlenségének biztosítása volt III. Sándor skót király halálát követően. Az aláírók elismerték az alig pár éves unokáját, Margitot uralkodónak. És nevében régensek vezették Skóciát.
  59. ↑ A dunbari csata volt az 1296-os hadjárat egyetlen jelentős szárazföldi összecsapás első skót függetlenségi háború kezdetén.
  60. ↑ Az 1298. július 22-i falkirki csata az első skót függetlenségi háború egyik legnagyobb csatája volt. Az angol hadsereg I. Eduárd angol király vezetésével legyőzte a William Wallace vezette skótokat. Nem sokkal a csata után Wallace lemondott Skócia vezetéséről.
  61. ↑ A Sauchieburn-i csatát 1488. június 11-én vívták a skóciai Stirlingtől körülbelül három kilométerre délre fekvő Sauchie Burn patak oldalán. A csata III. Jakab skót király követői és a lázadó skót nemesek nagy csoportja között zajlott, akiket névleg a király 15 éves fia, Jakab, Rothesay hercege vezetett. A csatában III. Jakab meghalt a csatában, és fia követte őt IV. Jakab néven.
  62. ↑ Skót Baronage:
    • Helyi nemesség (Minor Nobility): A Baron cím Skóciában történelmileg a helyi földbirtokosok rangját jelölte. A skót Baron nem feltétlenül tartozik a Peerage rendszerbe, hanem inkább a helyi, kisnemesség részét képezi. A baronok birtokaikat az uralkodótól kapták, és általában egy adott területen (barony) uralkodtak.
    • A skót Baronage tagja nem rendelkezett automatikus joggal arra, hogy helyet foglaljon a Lordok Házában, ellentétben a skót Peerage tagjaival.
    • A baronok inkább helyi szinten játszottak szerepet, földesurakként tevékenykedtek, akiknek joguk volt helyi bíróságokat vezetni és igazságot szolgáltatni a saját földjeiken. Ezt a rendszert Baron Court-nak nevezték.
  63. ↑ A „feu” egy skót jogi kifejezés, amely a föld birtoklásának vagy haszonbérletének egy sajátos formáját írja le. A „feu” rendszer a feudális földtulajdonra vezethető vissza, ahol a föld tulajdonosa (feudális úr vagy földbirtokos) bérbe adta a földet egy bérlőnek (feuar), aki cserébe évenkénti díjat fizetett, amit „feu duty”-nak neveztek. Ez a díj általában pénzben vagy terményben fizetendő adó volt, és a birtoklási jog tovább öröklődött a feuar családjában, bár a föld feletti tulajdonjog formálisan a földesúrnál maradt. A „feu” rendszer célja az volt, hogy a földbirtokosoknak folyamatos jövedelmet biztosítson, miközben a feuarok hosszú távú földhasználati jogot élvezhettek, amelyet tovább is adhattak örököseiknek.
  64. ↑ David Beaton 1494-ben született. 1537-ben a skóciai St. Andrews érsek utódává nevezték ki, ám 1538-tól a francia Mirepoix püspökeként szolgált egy éven át, ez alatt kreálták érsekké. 1539-től szolgált St. Andrews érsekeként haláláig, 1546. május 29-ig. Forrás: Archbishop David Beaton (angol nyelven). Catholic-Hierarchy. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  65. ↑ A Pinkie-i csata 1547. szeptember 10-én zajlott le az angol és skót seregek között, és a skót függetlenségi háborúk egyik fontos ütközete volt. Az angol seregeket Edward Seymour, Somerset 1. hercege vezette, a skót seregeket James Hamilton, Arran 2. grófja irányította. Az angolok erős tüzérséget és hajóhadat is bevetettek, amelyeket a Firth of Forth partján helyeztek el, és ezzel jelentős előnyt szereztek. A skótok hadserege nagyrészt gyalogosokból és lovasokból állt, de nem volt megfelelően felszerelve az angol tüzérséggel és a modern haditechnológiával szemben. A csata az angolok elsöprő győzelmével zárult, több ezer skót katona halt meg, és ez volt az utolsó olyan nagyobb összecsapás, amelyben az angolok modern tüzérségi és tengeri támogatással legyőzték a skót hadsereget. A vereség hosszú távon meggyengítette Skócia ellenálló képességét az angol befolyással szemben, bár az angolok nem tudták teljesen ráerőszakolni akaratukat Skóciára, és a skót-francia szövetség továbbra is erős maradt. Forrás: The Battle of Pinkie Cleugh (angol nyelven). Historic UK. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  66. ↑ A berwicki békeszerződés (más néven a berwicki béke vagy a berwicki békekötés) az Anglia és a Skócia Királyság között 1639. június 18-án aláírt megállapodás volt, amely véget vetett az első püspöki háborúnak. A béke kevesebb mint egy évig tartott a második püspöki háború 1640-es kitörése előtt.
  67. ↑ A Rendi Bizottság irányította Skóciát a három királyság háborúja idején (1638–1651), amikor a skót parlament nem ülésezett. A Covenanters uralta, amelynek legbefolyásosabb frakciója Argyll márkié volt. A széles törvényhozói és végrehajtói jogkörrel rendelkező bizottságot a dicsőséges forradalom után ismét kinevezték, és 1688 és 1689 között ülésezett. A bizottság nevét Skócia rendjeiről kapta, ez a skót parlament alternatív neve volt. A rendek:
    • az első rend az elöljáróké (érsekek, püspökök, apátok és más magas rangú egyházi személyek)
    • a második rendj a nemeseké (hercegek, márkik, grófok, vikomtok, országgyűlési urak és laikus főbérlők)
    • a harmadik rend a városi tisztségviselőké (a királyi városok polgárai választott képviselők)
  68. ↑ Az 1644. szeptember 1-i tippermuir-i (Tibbermuir-i) volt a Három Királyság háborújában az első skóciai csata, amelyben I. Károly király seregeit James Graham, Montrose 1. márkija irányította. A csata során Montrose királypárti erői szétverték a John Wemyss, Lord Elcho vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
  69. ↑ Az aberdeeni csata (Battle of Justice Mills vagy Crabstane Rout), a Három Királyság háborújában zajlott összecsapás, amelyre Aberdeen városán kívül került sor 1644. szeptember 13-án. A csata során a royalista erők James Graham, Montrose 1. márkija vezetésével szétverte a Lord Balfour vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
  70. ↑ Az inverlochyi csatára 1645. február 2-án, a Három Királyság háborúja egyik ütközete volt, amikor a hegyvidékiek és a királyi konföderációs ír csapatok James Graham, Montrose 1. márkija parancsnoksága alatt megverte és nagyrészt megsemmisítette Archibald Campbell, Argyll 1. márkija Inverlochy kastély alatt táborozott seregeit.
  71. ↑ Az auldearni csata a Három Királyság háborúja egyik csatája volt, amelyre 1645. május 9-én került sor a nairnshireb-i Auldearn faluban és környékén. Az ütközetet a James Graham, Montrose 1. márkija vezette királypártiak győzelmét hozta John Urry vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
  72. ↑ Az alfordi csata a skót polgárháború része volt. 1645. július 2-án az aberdeenshire-i Alford falu közelében vívták meg. A csata során a királypárti James Graham, Montrose 1. márkija legyőzte a William Baillie vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
  73. ↑ A Philiphaugh-i csatát 1645. szeptember 13-án vívták meg a Három Királyság háborúja során, Selkirk közelében, a skót határokon. James Graham, Montrose 1. márki vezette royalista hadseregét David Leslie Covenanter hadserege megsemmisítette, visszaállítva a Birtokbizottság hatalmát.
  74. ↑ A carbisdale-i csata (más néven Invercarron) a skóciai sutherland-i Culrain falu közelében zajlott 1650. április 27-én, a Három Királyság háborújának része volt. A királypárti vezető, James Graham, Montrose 1. márki vívta a korabeli skót kormány ellen, amelyet Archibald Campbell, Argyll első márkija és a radikális Covenanters csoportosulása, a Kirk-párt uralt. A csatát a Covenanters serege nyerte.
  75. ↑ Az Anglia és Skócia egyesülését kimondó törvény (1707) alapján 1707. február 13-án megválasztott tizenhat skót főnemes, akik helyet foglaltak a londoni Lordok Házában. Az 1707-es Uniós törvény megszüntette a skót parlamentet, ahol, mint egységes törvényhozó testület, minden skót főnemes jogosult volt helyet foglalni. 1707 és 1963 között tizenhat skót képviselő főnemest választottak a Peerage of Scotland-ból, hogy egy-egy parlamenti ciklusra képviseljék Skóciát. Minden parlament feloszlatása után új választást tartottak a skót főnemesek körében. Az első tizenhat választott:
    • John Lindsay, Crawford 19. grófja
    • David Boyle, Glasgow 1. grófja
    • Archibald Campbell, Ilay 1. grófja
    • David Leslie, Leven 3. grófja,
    • William Kerr, Lothian 2. márkija
    • Hugh Campbell, Loudoun 3. grófja
    • John Erskine, Mar grófja
    • James Graham, Montrose 1. hercege
    • James Douglas, Queensberry 2. hercege
    • Archibald Primrose, Rosebery 1. grófja,
    • John Ker, Roxburghe 1. hercege
    • James Ogilvy, Seafield 1. grófja
    • John Dalrymple, Stair 2. grófja
    • John Gordon, Sutherland 16. grófja
    • John Hay, Tweeddale 2. márkija
    • David Wemyss, Wemyss 4. grófja
  76. ↑ A Lord Clerk Register Skócia egyik legrégebbi tisztsége, amelyet eredetileg az ország hivatalos nyilvántartásainak és iratainak felügyeletére hoztak létre. A XIX. és XX. században a tisztség jellege fokozatosan változott, de megőrizte szimbolikus jelentőségét. A Lord Clerk Register kezdetben felelt a nemzeti levéltárakért, a parlamenti jegyzőkönyvekért és a hivatalos dokumentumokért. A XX. századra a szerepe nagyobb részben ceremoniális lett, és a tényleges iratkezelést átadták más szervezeteknek, például a Nemzeti Levéltárnak. Forrás: Lord Clerk Register - Definition (angol nyelven). LSD Law. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  77. ↑ A Master of the Horse (Főlovászmester, esetleg királyi főlovászmester) magas rangú udvari pozíció volt Nagy-Britanniában. A tisztség betöltője a királyi lovak, istállók és a királyi hintók felett rendelkezett, és közvetlenül a monarchia szolgálatában állt. A Master of the Horse az uralkodó közelében lévő személyek közé tartozott, fontos szerepe volt hivatalos eseményeken, a koronázásokon és a királyi ünnepségeken. Történelmileg a katonai erők mozgósításában is részt vett, amikor a lovasság még fontos szerepet játszott a brit hadseregben. A pozícióhoz kapcsolódott egy állandó személyzet is, amely a királyi istállókat és a szállítóeszközöket kezelte.
  78. ↑ A Paymaster-General hivatalát 1660-ban hozták létre a hadsereg fizetéseinek és egyéb pénzügyi feladatok kezelésére. A Joint Paymaster-General felelős volt a kormányzati pénzek kezeléséért és elosztásáért, különösen a katonai fizetésekért és az állami alkalmazottak bérezéséért. Az 1700-as években, különösen a nagy háborúk idején, mint például a spanyol örökösödési háború (1701–1714), e pozíció betöltői jelentős szerepet játszottak az állami költségvetés irányításában. Ketten is elláthatták ezt a szerepet egyszerre, így megosztva a hatalmas felelősséget – innen a joint (közös) elnevezés, különösen a növekvő katonai kiadások és a kormányzati fizetések kezelésében.
  79. ↑ A Lord Chamberlain a brit királyi udvar egyik legmagasabb rangú tisztviselője volt, fontos szerepe volt az udvar irányításában és az uralkodó körüli ceremoniális ügyekben. Felügyelte az udvari protokoll betartását és a ceremóniákat, irányította az uralkodó háztartását. Felügyelte a királyi színházakat és ő volt a királyi pecsét őrzője.
  80. ↑ Lord Justice General (vagy egyszerűen Justice General) Skóciában a legmagasabb rangú bírósági tisztség volt, amely a skót bíróságok felett rendelkezett. A XVIII. század közepéig a Lord Justice General ténylegesen elnökölt a skót bíróságokon, de később ez a feladat inkább a Lord President of the Court of Session feladatává vált. 1800-ra a Lord Justice General cím nagyobb részt ceremoniális szerepkört töltött be, de továbbra is ő volt a legfőbb büntetőbíró Skóciában
  81. ↑ A tartan vagy tartán mintás ruha, több színben keresztező vízszintes és függőleges sávokkal, amelyek egyszerű vagy összetett téglalap alakú mintákat alkotnak. A tartanok eredetileg szövött gyapjúból származnak, de ma már más anyagokból is készülnek. A tartán különösen Skóciához kötődik, és a skót kiltek szinte mindig tartán mintázatúak. Skócián kívül a tartánt néha „kockásnak“ is nevezik (különösen Észak-Amerikában). Skóciában a tartán nagy darab szövet, takaró, amely többféleképpen is viselhető.
  82. ↑ A Coldstream Guards eredetileg Monck's Regiment of Foot néven alakult meg 1650-ben George Monck vezetése alatt. 1660-ban Monck és katonái Coldstream városából indultak el, hogy részt vegyenek az angol monarchia helyreállításában, amikor II. Károlyt visszahelyezték a trónra. Ennek az eseménynek köszönhetően kapta a nevet a város után az ezred, amely hivatalosan The Coldstream Regiment of Foot Guards lett. A Coldstream Guards a Brit haderő legrégebbi, folyamatosan szolgáló reguláris ezrede. Az ezred rendszeresen vett részt bevetéseken a világ különböző részein, és harcolt a Brit Hadsereg által vívott legtöbb nagyobb konfliktusban. Az ezred folyamatos szolgálatban van, és soha nem olvasztották össze más egységekkel.
  83. ↑ A Bath Legtiszteletreméltóbb Rendje brit lovagrend, amelyet I. György brit király alapított 1725. május 18-án. A rend kitüntetettjei általában magas rangú katonai tisztek vagy magas beosztású polgári tisztviselők, a kitüntetést az uralkodó a brit kormány ajánlására ítéli oda. A név egy középkori ceremóniából származik, amelyben a lovaggá avatásra készülő jelölteket egy rituális fürdővel tisztították meg, ami a megtisztulás szimbóluma volt. Bár nem minden lovagot avattak ilyen ceremóniával, azokat, akiket így avattak, „megmerítkezett lovagokként” (knights of the Bath) ismerték.
  84. ↑ A HMS Kandahart 1939. március 21-én bocsátották vízre. 1941. február 21-én a HMS Kimberley testvérhajó és a HMS Manchester könnyűcirkáló társaságában elfoglalta a német blokádtörő SS Wahehe-t Izland mellett. 1941. december 19-én a brit Force K tagja volt, amelynek feladata egy Tripoliba tartó olasz konvoj feltartóztatása volt. Egy olasz akna helyrehozhatatlanul megrongálta, miközben megpróbálta megmenteni a süllyedő HMS Neptune könnyűcirkálót. Hogy ne kerüljön ellenség kezére, a HMS Jaguar (F34) kilőtte. Források: Supreme Sacrifice (angol nyelven). Rommel's Riposte, 2019. december 19. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.) és HMS Juno (F46) (angol nyelven). Uboat.net. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  85. ↑ A címerben szereplő gólyák a heraldikában gyakran a hűség, éberség és hosszú élet szimbólumai. A gólya szimbolikája a családi lojalitásra és a család védelmére is utalhat. A Montrose hercegének címerében lévő két fehér gólya valószínűleg ezen tulajdonságokat hivatott megjeleníteni, emellett a gólyák a család hagyományos értékeit, hűségét és tisztességét is jelképezhetik. A gólya másik jelentése a gondoskodás és az utódok védelme, ami a család folytatását és a nemesi cím öröklésének folyamatát szimbolizálhatja. Mindez azt tükrözheti, hogy a Montrose hercegi család számára fontos volt a család egységének, hűségének és örökségének megőrzése.
  86. ↑ A Brechin-i csata 1452. május 18-án zajlott II. Jakab skót király uralkodása idején, körülbelül két és fél mérföldre északkeletre Brechintől. Egyesek a király győzelmével végződött csatát a király és a Fekete Douglasek vezette erős nemesi családok szövetsége közötti polgárháború fontos ütközetének tartják, mások szerint ez inkább helyi konfliktus volt Skócia északkeleti részén, és korlátozott jelentőséggel bírt a szélesebb skót polgárháború szempontjából. A királypárti hadsereget a Gordon klán és az Ogilvy klán alkotta, vezetőjük Huntly első grófja, Alexander Gordon volt. Ők legyőzték a lázadó Alexander Lindsayt, Crawford negyedik grófját, aki a Fekete Douglasek egyik legfőbb szövetségese volt. Röviddel a vereség után Crawford megadta magát a királynak, ezzel elszigetelve a Fekete Douglaseket.
  87. ↑ A Lyon Bíróság (angolul Lyon Court) ősi skót intézmény, amely a heraldika és a nemesi címek ügyében dönt. Feladatai közé tartozik a címerek és nemesi címek nyilvántartása és szabályozása Skóciában. A bíróság vezetője, a Lord Lyon King of Arms, nagy befolyással bír a skót nemesi ügyekben és a heraldikai szabályozásban. A bíróságnak nincs köze Lyon városához. A Falkland Pursuivant tisztséget viselő személy egyfajta tartalék bíró, akinek a szolgálatát szükség esetén, ideiglenesen veszik igénybe.
  88. ↑ A Melrose uradalmi (Regality of Melrose) közigazgatási és jogi terület volt Skóciában, amely különleges jogokkal és kiváltságokkal rendelkezett. A regality egyfajta feudális joghatóságot jelentett, amelyben a földesúr, a regality ura (often called lord of regality), szélesebb jogkörökkel rendelkezett, mint egy hagyományos földbirtokos. A Regality of Melrose a Melrose Apátsághoz kapcsolódott, amely egy híres ciszterci kolostor volt a skót határvidéken. A regality rendszert gyakran egyházi birtokokhoz kapcsolták, így a Melrose-i apátság urai nemcsak vallási hatalmat gyakoroltak, hanem jogi és közigazgatási hatalmat is. A regality bíróságai saját joghatóságot kaptak, amelyekben a regality ura ítéleteket hozhatott olyan ügyekben, amelyek általában a királyi bíróságok hatáskörébe tartoztak volna.
  89. ↑ Az Anglia és Skócia egyesülését kimondó törvény (1707) alapján 1707. február 13-án megválasztott tizenhat skót főnemes, akik helyet foglaltak a londoni Lordok Házában. Az 1707-es Uniós törvény megszüntette a skót parlamentet, ahol, mint egységes törvényhozó testület, minden skót főnemes jogosult volt helyet foglalni. 1707 és 1963 között tizenhat skót képviselő főnemest választottak a Peerage of Scotland-ból, hogy egy-egy parlamenti ciklusra képviseljék Skóciát. Minden parlament feloszlatása után új választást tartottak a skót főnemesek körében. Az első tizenhat választott:
    • John Lindsay, Crawford 19. grófja
    • David Boyle, Glasgow 1. grófja
    • Archibald Campbell, Ilay 1. grófja
    • David Leslie, Leven 3. grófja,
    • William Kerr, Lothian 2. márkija
    • Hugh Campbell, Loudoun 3. grófja
    • John Erskine, Mar grófja
    • James Graham, Montrose 1. hercege
    • James Douglas, Queensberry 2. hercege
    • Archibald Primrose, Rosebery 1. grófja,
    • John Ker, Roxburghe 1. hercege
    • James Ogilvy, Seafield 1. grófja
    • John Dalrymple, Stair 2. grófja
    • John Gordon, Sutherland 16. grófja
    • John Hay, Tweeddale 2. márkija
    • David Wemyss, Wemyss 4. grófja
  90. ↑ A seriffmuir-i csata a jakobita felkelés döntő csatája volt 1715-ben. Sheriffmuir egy távoli magaslati fennsík, amely Stirling és Auchterarder között fekszik, az Ochil-hegység északi peremén. A csatateret szerepel a skóciai történelmi csataterek jegyzékébe.
  91. ↑ A Új-Skócia baronetjei egy külön örökletes nemesi rend, amelyet I. Jakab angol király alapított 1625-ben, hogy Új-Skóciát (Nova Scotia) benépesítse és fejlessze. Az itt adományozott baronet címek egyfajta ösztönzők voltak az Új-Skóciába való betelepülés támogatására, és azok kapták meg, akik anyagilag támogatták a kolónia alapítását.
  92. ↑ A Royal Regiment of Horse Guards (közismert nevén a Blues) 1661-ben alapított brit lovasezred volt. Ezt az egységet eredetileg a királyi testőrség részeként hozták létre, és a brit hadsereg egyik legrégibb és legelőkelőbb lovasegységeként szolgált. A királyi családhoz közvetlenül kötődő testőrségi feladatokat látott el, és különleges szerepe volt a ceremoniális eseményeken is, például az uralkodó védelmében. 1969-ben a Royal Regiment of Horse Guards egyesült a Royal Dragoons-szal, és létrejött a Blues and Royals egység, amely a Household Cavalry része lett. Ez ma is fontos ceremoniális és harci szerepet ellátó lovassági ezred a brit hadseregben.
  93. ↑ A Yeomanry dandár önkéntes lovassági egység volt, amelyet a brit hadsereg hozott létre a XVIII. század végén. Eredetileg a vidéki területek védelmére és a rend fenntartására szolgált, de a XIX. és XX. század folyamán számos háborús konfliktusban vett részt. Az első világháború idején sok Yeomanry ezredet átszerveztek gyalogos egységekké, John George Stewart-Murray is egy ilyen dandárt vezetett, amely a török erők ellen küzdött a Dardanelláknál. Yeomanry (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  94. ↑ Ogden Goelet (1851. június 11. – 1897. augusztus 27.) amerikai üzletember és ingatlanfejlesztő volt New Yorkban, a Gilded Age (aranykor, kb. 1870-1900) időszakában. Vagyonát családi ingatlanok és ingatlanbefektetések révén szerezte, különösen New York városában. Az egyik leghíresebb épülete, amelyet építtetett, a newporti Ochre Court kastély, amely az időszak egyik legimpozánsabb nyári rezidenciája volt. Goelet gazdag társadalmi életet élt, és szenvedélyes jachtos volt; híres jachtja a Mayflower volt. 1897-ben halt meg Wight-szigeten.
  95. ↑ A Gobelins Manufaktúra (franciául: Manufacture des Gobelins) történelmi kárpitgyár Párizsban, Franciaországban. A XII. kerületben található, a Gobelins sugárút 42. szám alatt, közel a Les Gobelins metróállomáshoz. Eredetileg a Gobelin család középkori festőműhelyeként alakult meg ezen a helyen.

Jegyzetek

szerkesztés

Külső hivatkozások

szerkesztés


Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „m"” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="m""/>

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Fega/próbalap/dukedoms&oldid=27636186”