Wikipédia

Szerkesztő:Grga/Pécsi Sahti per

< Szerkesztő:Grga

A pécsi Sahti-per magyarországi koncepciós per volt 1950-ben, melyben bányamérnököket ítéltek el bányarobbanást okozó szabotázs hamis vádjával. A pert az 1928-as szovjetunióbeli Sahtiban 11 halálos ítélettel végződő koncepciós bányászper mintájára kreálták a Baranya-megyei ÁVH emberei Komlós János megyei parancsnok vezetésével.[1]

Előzmények szerkesztés

Magyarországon a szovjetek 1946 után fokozatosan fölszámolták a többpártrendszert, 1948-ra kiépítették a kommunista párt egypártrendszerű diktatúráját. A kommunisták terrorral biztosították uralmukat. A 1948-50 közötti éveket az „osztályidegen elemek” kitelepítése, kivégzése, az ÁVO kegyetlenkedései, mellett a „rendszer ellenségeinek", a régi rendszer híveinek kutatása és koncepciós perek jellemezték. A külső, majd belső ellenségek után kutató koncepciós perek Magyarországon a többpártrendszer felszámolásával 1947-ben kezdődtek, a szalámitaktika és egyes politikusok emigrációba kényszerítése mellett.

A hétköznapi emberek a félelem légkörében éltek. Egy tréfának szánt megjegyzés vagy egy névtelen feljelentés elég volt, hogy ártatlanul bebörtönözzenek valakit. Az államvédelmi rendőrséghez ebben az időszakban gyakran érkeztek névtelen feljelentések, melyeket a korszak ellenségkereső propagandája által szított hangulat, az új hatalomban remélt előrejutás vagy épp a személyes leszámolás motivált.

A nyomozás és a per szerkesztés

Feltételezhetően ilyen feljelentés illetve vádaskodás alapján fogant meg egy rendszerellenes szabotázs gyanúja az ÁVH Baranya megyei főnöksége és annak vezetője, Komlós János fejében. A Sahti perhez hasonlóan a pécsi bánya vezetésében is több, jobboldaliként számon tartott, a kommunistákkal feltehetően nem szimpatizáló mérnök volt, akik a Horthy-korszakban is a bányavezetésben dolgoztak, de állásukban hagytak, mert szaktudásuk nélkülözhetetlen volt a fokozott iparosításban kulcsszerepet játszó szénkitermeléshez. E vonalon elindulva Komlósék nyomozni kezdtek. Kezdetben nagyobb szabású "reakciós, rendszerellenes összeesküvő hálózatot" szándékoztak lebuktatni, melyben még az ellátó orvosok is tudatosan tették volna el láb alól sérülteket.[2] Végül Dr. Rihmer László, Wietorisz Róbert, Lugosi György bányamérnököket és Mosonyi Sándor bányamestert tartóztatták le.

Az ÁVH-nál megszokott módszerekkel terhelő bizonyítékokat szereztek, befolyásolták a szakvéleményeket, a sajtóban manipulált cikkeket jelentettek meg.

A teljes titokban lefolytatott per során vádlottakat 10, 5, 4 és 3 éves börtönbüntetésre ítélték.

A vádlottak rehabilitációja szerkesztés

A koncepciós pert - az 50-es években példátlan módon - hamarosan balfogásnak minősítették a pártvezetésben, ugyanis a perbe fogott 3 bányamérnök szaktudására [3] nagy szükség volt a mecseki bányák tervteljesítéséhez. Vas Zoltán, a Tervhivatal elnökeként, maga mögött a pécsi bányák szovjet igazgatóinak támogatásával, szembefordulva Komlóssal védelmébe vette a bányamérnököket.

A 3 bányamérnök a börtönben is foglalkozhatott szakmájával, és viszonylag hamar szabadlábra került. Az 1953 nyarán szabadult Rihmert az ÁVH új vezetője, Piros László rehabilitálta. Néhány napon belül a Komlói Szénbányászati Tröszthöz került osztályvezetőnek, onnan is ment nyugdíjba. Wietorisz Róbert is nyugdíjazásáig dolgozhatott a bányánál. Bár az 1950-es években a feljelentések folytatódtak, újabb perekre már nem került sor. Vas Zoltán, a tervhivatal akkori elnökének közbenjárására 1952-ben teljes rehabilitációval kiengedték a börtönből, munkahelyére visszahelyezték

Kapcsolódó oldalak szerkesztés

..................................................................................................................

A pécsi Sahti-per egy magyarországi koncepciós per volt 1950-ben, melyben bányamérnököket ítéltek el bányarobbanást okozó „rendszerellenes szabotázs” hamis vádjával. A pert az 1928-as szovjetunióbeli Sahtiban 11 halálos ítélettel végződő koncepciós bányászper mintájára kreálták a Baranya-megyei ÁVH emberei (a később kabarékonferansziéként ismert) Komlós János megyei parancsnok vezetésével.

A vádat kiötlő és a nyomozás vezető Komlós egy 1948-as és egy 1950-es sújtólégrobbanásból próbált nagyszabású, rendszerellenes szervezkedést lebuktató pert kreálni az 1928-as, szovjetunióbeli Sahtiban 11 halálos ítélettel végződő koncepciós Sahti-per mintájára. A pécsi Sahti per érdekessége, hogy a korszak koncepciós perei közt egyedülálló módon a pert a felső vezetés - Rákosi maga is[4] - már közvetlenül a lefolytatása után óriási balfogásnak minősítette. A letartóztatott bányamérnökökre ugyanis nagy szükség volt a szénbányászati tervek teljesítéséhez. Az érintetteket már 1953-ban rehabilitálták, munkahelyükre visszahelyezték, a koncepciót erőltető megyei ÁVH-s vezető, Komlós János pedig komoly elmarasztalást kapott, leváltották és áthelyezték.

Előzmények,történelmi környezet szerkesztés

Magyarországon a szovjetek 1948-ra kiépítették a kommunista párt egypártrendszerű diktatúráját.

Magyarországon a megszálló szovjet erők által támogatott magyar kommunisták 1945-től megkezdték a kezdeti többpártrendszer fokozatos felszámolását. A politikai ellenfelekkel való leszámolásra bevált módszerüket, a koncepciós pereket a sztálini tapasztalatok alapján szovjet szakértők adták át a magyar kommunistáknak.

............

1945 után a megszálló szovjet erők által támogatott magyar kommunisták megkezdték Magyarországon a kezdeti többpártrendszer fokozatos felszámolását. A politikai ellenfelekkel való leszámolásra bevált módszerüket, a koncepciós pereket a sztálini tapasztalatok alapján szovjet szakértők adták át a magyar kommunistáknak.

Magyarországon a szovjetek 1948-ra kiépítették a kommunista párt egypártrendszerű diktatúráját.

Ebben sikerrel alkalmazták

Ennek bevált eszköze volt a szovjet szakértők által segített A koncepciós perek 1945-48-ig tartó első hullámában a céljuk a többpártrendszer és a jobboldali politikai erők felszámolása, az 1945-ös választáson 57%-kal nyerő Független Kisgazdapárt szétverése volt.

Politikai ellenfeleikkel való leszámolásra egyik bevált módszerük a koncepciós perek voltak. A koncepciós perek első hulláma 1945-48-ig tartott, céljuk a többpártrendszer felszámolása, elsősorban az 1945-ös választáson 57%-kal nyerő Független Kisgazdapárt szétverése volt.

A totális hatalom megszerzése után 1949-től 1953-ig tartó időszakot az ÁVH kegyetlenkedései, koncepciós perek, az „osztályidegen elemek” kitelepítése, kivégzése, a párton belüli ellenzék pusztítása jellemezte, amely Rákosi és Sztálin személyi kultuszával, erőltetett kolhozosítással, nehéz- és hadiipar fejlesztéssel párosult.

A propaganda középpontjában a régi rendszer híveinek, a „reakciós erőknek” a felkutatása állt. A hétköznapi emberek a félelem légkörében éltek. Gyakoriak voltak a névtelen feljelentések, melyeket a kommunisták ellenségkereső propagandája által szított hangulat, az új hatalomhoz való dörgölőzés vagy a személyes bosszú motivált. Egy tréfának szánt megjegyzés vagy egy névtelen feljelentés elég volt, hogy ártatlanul bebörtönözzenek valakit.

A pécsi Sahti per alapja: bányarobbanásokból szabotázsgyanú szerkesztés

1950-ben Pécsen is számos, a Horthy-korszakban jobboldali-nemzeti konzervatív és nyilvánvalóan kommunistaellenes érzelmű értelmiségi megtalálható volt, ekkorra már politikai aktivitás nélkül. A „reakciós erők” elleni harc az ÁVH vezetésével azonban folytatódott.

Komlós, a szegedi koncepciós per szakértő Pécsre kerül szerkesztés

A Pécsre megyei ÁVH-vezetőnek frissen kinevezett Komlós János előtte Szegeden ÁVO vezetőhelyettesként már komoly tapasztalatra és rettegett hírnévre tett szert a politikai ellenfelek eltakarítására szolgáló koncepciós perek szervezésében. Főszervezője volt több, az ÁVH által provokált, illetve konstruált szegedi  pernek, melyek célja a többpártrendszer megszüntetése és a jobboldali személyiségek letartóztatása volt.[5]

Az életrajzi adatok szerint karriervágytól és a zsidóirtó magyar fasiszták elleni bosszútól motivált [6][7] fiatal Komlós szegedi ÁVH-s gyakorlatát folytatva ambíciózusan igyekezett újabb, a kommunista párttal szemben veszélyesnek ítélt személyeket találni és hatástalanítani.

Két Pécs környéki bányarobbanás, emberi mulasztást sugalló névtelen feljelentések és Horthy-korszakban jobboldali-nemzeti konzervatív érzelmű bányamérnökök a bánya vezetésében. - E körülmények álltak össze egy rendszerellenes szervezkedés és szabotázs gyanújává Komlós fejében. Komlós ismerte az 1928-as Donyeck-medencében 11 halálos ítélettel végződő Sahti per esetét. Sahtiban a hamis vád szerint „a nyugati titkosszolgálatok által kitervelt szabotázsban az összejátszó szovjetellenes orosz bányamérnökök balesetnek álcázott bányarobbanásokkal akarták a nehézipari termelést meggátolni”. A sztálinhívő Komlós vélhetően valósnak fogadta el a Sahti vádat.[8]

Feltehetően a „Sahti szabotázs” adta a szellemi alapot, hogy Komlósék a Pécs környéki bányákban 1950-ben és visszamenőleg az 1948-ban történt tragikus sújtólégrobbanások körülményeit szabotázsgyanúsnak találják.

A Sahti perhez hasonlóan a pécsi bánya vezetésében is volt több, jobboldaliként számon tartott, a kommunistákkal feltehetően nem szimpatizáló mérnök, akik már a Horthy-korszakban is a bányavezetésben dolgoztak, de állásukban hagytak, mert szaktudásuk nélkülözhetetlen volt a fokozott iparosításban kulcsszerepet játszó szénkitermeléshez. E vonalon elindulva Komlósék nyomozni kezdtek. Kezdetben nagyobb szabású "reakciós, rendszerellenes összeesküvő hálózatot" szándékoztak lebuktatni, melyben még az ellátó orvosok is tudatosan tették volna el láb alól sérülteket.[9] Végül Dr. Rihmer László, Wietorisz Róbert, Lugosi György bányamérnököket és Mosonyi Sándor bányamestert tartóztatták le.


Dr. Rihmer László: Magánemberként szélsőjobboldali, nemzeti konzervatív politikai nézeteket vallott, 1945 előtt a jobboldali radikális, fajvédő Turul Szövetség pécsbányatelepi szervezetének elnöke, aktív cserkészszervező. Bátyja vezető tisztviselője volt az Imrédy Béla vezette, szélsőjobboldali, zsidóellenes célokat is zászlajára tűző Magyar Megújulás Pártnak.

A nyomozás során több forrás mutatta, hogy a megvádolt szakemberek 1945 előtt politikailag jobboldali vagy szélsőjobboldali, kommunistaellenes nézeteket vallottak, az ügyet ismertető helyi sajtó így mutatja be őket:[10]

Wietorisz Róbert: 1945 előtt antibolsevista iskolát szervezett, „a felszabadulás után internálva volt”, „a múltban rendőrségi besúgó volt, és szoros összeköttetésben állt a Horthy és Szálasi fasisztákkal”. „Wietorisz besúgó munkájának következménye volt az is, hogy 130 bányászt kényszerrel telepítettek külföldre.” Ő volt a pécsbányatelepi levente egyesület elnöke is.

Lugosi György: „Apósa nyilas, ő pedig németbarát volt. A felszabaduláskor Nyugatra szökött, és a német hadsereg szolgálatába állt.” „Állandóan szoros kapcsolatot tartott a fasisztákkal, a klerikális reakcióval, rendszeresen járt templomba.”

Rihmer László: „Méltó társuk volt dr. Rihmer László, aki 1921-ben önként jelentkezett az ellenforradalmi hadseregbe és ott tisztiiskolát végzett. Ő volt a fasiszta 'Turul Egyesület' elnöke, tagja volt a MÉP-nek, a Credo-nak és kebelbarátja volt a múltban a hírhedt Lukács Béla képviselőnek. A fehérterror ideje alatt elszántan üldözte a kommunistákat és munkásokat, ezért később 'nemzetvédelmi' keresztet kapott.”

Ezek szolgálhattak alapul, hogy 1950-ben más, jobboldaliként számon tartott, a háború előtt is a bányavezetésben dolgozó bányamérnökökkel együtt megvádolják őket bányarobbanást okozó szabotázsok szervezésével.

A vád szerint a vádlottak tudatosan idézték elő bizonyos bányalámpák és légjáratok műszaki állapotának robbanáshoz vezető elhanyagolódását, hogy a bányarobbanásokkal a bánya termelését és a szocialista célok teljesülését szabotálják.

Komlós nyomozást indított, gyanúba fogott és letartóztatott 3 bányamérnököt és egy bányamestert.

Az ÁVH-nál megszokott módszerekkel terhelő bizonyítékokat szereztek, befolyásolták a szakvéleményeket, a sajtóban manipulált cikkeket jelentettek meg.

Akiket a teljes titokban lefolytatott per során 10, 5, 4 és 3 éves börtönbüntetésre ítéltek.


Rihmer lakásán bűnjelként lefoglalták a lakásán megta­lált, a nyomozók által elrejtett vadászfegyver hamis vádja miatt tíz év börtönbünte­tésre ítélték.

Fordulat: a pártvezetés balfogásnak minősíti a pert szerkesztés

A koncepciós pert hamarosan balfogásnak minősítették a pártvezetésben, ugyanis a perbe fogott 3 bányamérnök szaktudására [11] nagy szükség volt a mecseki bányák tervteljesítéséhez. Vas Zoltán, a Tervhivatal elnökeként, maga mögött a pécsi bányák szovjet igazgatóinak támogatásával, szembefordulva Komlóssal, védelmébe vette a bányamérnököket.

Komlósnak ez nagy blamázst jelentett az ÁVH-n belül és kívül.

A 3 bányamérnök a börtönben is foglalkozhatott szakmájával, és viszonylag hamar szabadlábra került. Az 1953 nyarán szabadult Rihmert az ÁVH új vezetője, Piros László rehabilitálta. Néhány napon belül a Komlói Szénbányászati Tröszthöz került osztályvezetőnek, onnan is ment nyugdíjba. Wietorisz Róbert is nyugdíjazásáig dolgozhatott a bányánál. Bár az 1950-es években a feljelentések folytatódtak, újabb perekre már nem került sor. Vas Zoltán, a tervhivatal akkori elnökének közbenjárására 1952-ben teljes rehabilitációval kiengedték a börtönből, munkahelyére visszahelyezték, Komló nagy befolyású pártbürokratája, Vas Zoltán sikerrel védte meg a műszaki értelmiséget.

Komlós Jánosnak ez nagy blamázst jelentett az ÁVH-n belül és kívül,

fotót - koncepciós perek 45-49 + szegedi per leírása!


Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Blasszauer Róbert: A pécsi Sahti per, in: Pécsi Szemle 2006, tél.
  2. ↑ Blasszauer, 67. old.
  3. ↑ Rihmer László geológiai doktori értekezését az általa feltárt pécsi mamutról írta
  4. ↑ „Rákosi tajtékzott, amikor Komlós János - a Baranya megyei ÁVH vezetőjeként - saját szakállásra Komlón egy hazai »Sahti ügyet« próbált összetákolni” Farkas Vladimir: Nincs mentség.
  5. ↑ # Komlós első nagy szegedi ügye 1947-ben a „Szegedi rémhírterjesztő központ ügy”. Kihallgatótisztje volt a konstruált összeesküvés fővádlottjainak (Falcióne Kálmán, Gaál Róbert). Az ügy során brutális vallatási módszereket alkalmaztak. Kínzásokkal és verésekkel kényszerítették  az ártatlan gyanúsítottakat a valótlanságokat tartalmazó beismerő vallomások aláírására, amelyek alapján súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki.
    1. 1947-ben Komlós gondolta ki, tervezte meg és részben kivitelezte a „Magyar Ellenállási Mozgalom, Lévay Béla és társai ügyet”. Ennek célja felszámolni a kommunistákkal szemben a többpártrendszert képviselő szegedi konzervatív erők maradékát. Meghatározó jobboldali politikai személyiségeket egy beszervezett személy segítségével illegális szervezet létrehozására bátorítottak fel, hogy azután lecsaphassanak a szervezkedőkre. A fiktív szervezetbe belépett Lévay Béla (1945-ben a kisgazdapárt ifjúsági szervezetének, a Független Ifjúságnak titkára, majd a kisgazdapártban és a Független Magyar Demokrata Pártban tevékenykedett) elfogása után az ÁVH szándékai szerint kapcsolt az ügyhöz és tartóztatott le más jobboldali közéleti személyiségeket (többek között Vass Bélát, a Független Kisgazdapárt egyik titkárát; Horváth Mártont, a kisgazdapárt alelnökét; Taraszovits Ödönt, a Polgári Demokrata Párt népbíráját; Székelyhídy Antal kisgazda, majd szabadságpárti járásbírósági titkárt.). Rajk László belügyminiszter nem engedte rögtön felszámolni a valóban megindult szervezkedést, hanem utasítást adott az amerikai imperializmussal való összekapcsolásra. Ekkor egy Budapestről küldött ÁVH-ügynök „amerikai kémként” kapcsolatba lépett a szervezkedő csoporttal, hogy a vád és az ügy propagandaértéke még komolyabbá válhasson. Az ügybe végül 40 személyt kevertek bele.
    2. 1950-ben meggyilkolták a részeges lengyelkápolnai párttitkárt, nem kizárhatóan kommunistaellenes indítékkal. Az elkövetőt és két társát halálra ítélték és kivégezték. Komlós szervezésével azonban a gyilkossági ügyhöz egy konstruált kulákszervezkedést is hozzákapcsoltak, hogy így több mint tíz embert ártatlanul börtönbüntetésre és kényszermunkára ítélhessenek. - 1. Bálint László: A kommunista párt öklei.Államvédelmi és állambiztonsági tisztek Szegeden és Csongrád megyében 1944–1990. Budapest, 2014, Kárpátia Stúdió. 128–130. oldal; 2. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/szeged/szeged_tortenete_5/pages/005_a_szovjet_megszallastol.htm
  6. ↑ Hajdú János, újságíró: „Az a generáció, amelyhez Komlós tartozott, a zsidó származása miatt olyan megpróbáltatásokon ment keresztül, hogy ezek az emberek. számomra utólag is teljesen érthetően, a fasizmussal és a fasisztagyanús személyekkel és intézményekkel szemben akár a bosszúig menő keménységgel megpróbáltak elbánni.” Kertész: A Komlós, 139. o.
  7. ↑ Rényi Péter, Népszabadság főszerkesztő-helyettes 1956-88: „Azon kevesek közé tartozott, akik a fasizmus idején osztályrészül jutott sorsukért, megaláztatásukért, rettegésükért 45 után vissza akartak fizetni, és kevés híján fordított (tragikus) áldozatai lettek az üldöztetésnek, ok nélkül üldözöttekből oktalan üldözők.” Kertész: A Komlós, 201. o.
  8. ↑ Komlós rendíthetetlenül hitt a pártban és a sztálini szovjet vezetésben, ez az ÁVH-tól való leszerelése után sem rendült meg. Felesége visszaemlékezése szerint: [1953-ban] "...Továbbra is elkötelezett rákosisták voltunk. Jani a szokott iróniájával, és meg amolyan hívő módon. ...éppen szoptattam, amikor bemondta a rádió, hogy meghalt Sztálin elvtárs. Annyira bőgtem, hogy János rám szólt, ne áztassam el a gyereket." Komlósné Molnár Klára, in A Komlós, 58. old.
  9. ↑ Blasszauer, 67. old.
  10. ↑ újságcikk, feltehetően az ÁVH által kiadott adatokkal; Dunántúli Napló, 1950. október 28.
  11. ↑ Rihmer László geológiai doktori értekezését az általa feltárt pécsi mamutról írta


Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Grga/Pécsi_Sahti_per&oldid=20262744”