1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választás
1945. november 4-én tartották a második világháború utáni Magyarországon az első demokratikus nemzetgyűlési választást, melyet a Független Kisgazdapárt nyert meg fölényesen (57%) a három baloldali párt előtt (17% szociáldemokraták, 17% kommunisták, 7% parasztpárt),Ennek ellenére a szovjetek kikényszerítették, hogy koalíciós kormány alakuljon, a miniszteri tárcákat ne a választás arányában osszák, a kommunista párté legyen a belügyi tárca, s náluk maradhasson a 45-től megszerzett fegyveres rendfenntartó testületek fölötti rendelkezés.
| ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
|
409 fős országgyűlés (többség: 205 fő) 359 fő egyéni választókerületből, 50 fő országos listáról | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| 4%-os küszöb: 206 419 szavazat | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
.jpg)
A választáson valóban több pártra lehetett szavazni, bár a Horthy-rendszerben szerepet játszó jobboldali pártoknak nem engedélyezték a működését, így a választásokon való részvételét. A választás győztese a Független Kisgazdapárt lett, amely abszolút többséget (57,03%) szerzett a parlamentben. A szovjet megszálló erők által támogatott kommunista párt nyomására mégis koalíciós kormány alakítására kényszerültek a kommunistákkal és a többi párttal.[1] Ezt a kommunisták arra használták fel, hogy alacsony választási eredményük ellenére megszerezzék többek között a belügyi tárcát, melyet a további hatalomszerzés szempontjából kiemelt fontosságúnak ítéltek. A nemzetgyűlés alakulásakor így mindössze a Polgári Demokrata Párt két képviselője számított ellenzékinek. A 409 választott képviselő mellé maga a nemzetgyűlés 10 tekintélyes közéleti személyiséget is behívott tagjai sorába.
Története
szerkesztés
A választás egy közel másfél éves közjogi bizonytalanságnak és félelemnek vetett véget, mely 1944 márciusában Magyarország német megszállásával kezdődött és az október 15-e után kiterjedt nyilas rémuralomban teljesedett ki. Ez a szovjet bevonulás után megszűnt, ugyanakkor hatalmi űrt hagyott maga után. A nyilasok elűzése után alakult demokratikus, antifasiszta Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 22-i nyilatkozatában többek között az „az általános, egyenlő, titkos választójog” mellett is elkötelezte magát, mely az 1945. évi VIII. törvényben öltött alakot. A törvény eltörölte a szavazás addigi kötelező jellegét, megerősítette annak általános és titkos mivoltát, egyúttal eltörölve minden addigi cenzust, valamint a választójogosultság alsó korhatárát férfiaknál és nőknél egyaránt 20 évben határozta meg. Az új választójogi törvény mindenkire vonatkozott, aki Magyarország 1937. december 31-i határain belül lakott, ugyanakkor kizárta a választásból a német nemzetiségűeket. A választásokon így 5 160 499 fő volt jogosult részt venni, ami az 1939-es 2 761 618 főhöz képest 86,87%-os növekedést jelentett. A részvétel csaknem 93%-os volt.
A parlamenti mandátumok pontos számát nem határozta meg a törvény, ugyanis az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatok számát rögzítette, tehát az Nemzetgyűlés létszáma függött a választók részvételétől. A parlament a megalakulása előtti ülésén maga jelölhetett ki tíz főt Magyarország szellemi és közéleti vezetői közül, akik így a törvényhozás döntése alapján választás nélkül teljes jogú nemzetgyűlési képviselőkké válhattak. Ezt a számot 1946-ban (1946. évi XI. törvény) tizenkettőre emelték, mielőtt az 1947-es választásokra készülve az 1947. évi XXII. törvényben el nem törölték.
A radikális illetve a szélsőjobboldali pártok betiltásával, felszámolásával a választásokat a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF) és egyben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai (FKGP, MKP, SZDP, NPP) 99,51%-os eredménnyel nyerték meg, melyen belül a Baloldali Blokk tagjai összesen 41,24%-ot gyűjtöttek. A fennmaradó két liberális párt nem tudta magát vonzóvá tenni, csak a PDP tudott mandátumhoz jutni és (budapesti szavazóik révén) mindössze csak kettőhöz a négyszázkilencből. Egyedülálló módon a voksolás után semmiféle panaszt nem nyújtottak be a választásokkal kapcsolatban, ami annak legitimációját, tiszta lebonyolításának bizonyságát nagyban növelte.[2]
Választási rendszer
szerkesztés
Országos listák
szerkesztésA Magyar Közlöny 1945. október 24-i számában közölt országos listák (akkori nevén országos lajstromok).[3]
Választási eredmények
szerkesztés
| Szervezet | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|
| Független Kisgazdapárt (FKGP) | 2 697 262 | 57,03% | 245 | 59,90% | kormánypárt |
| Szociáldemokrata Párt (SZDP) | 823 260 | 17,41% | 69 | 16,87% | kormánypárt |
| Magyar Kommunista Párt (MKP) | 801 999 | 16,96% | 70 | 17,11% | kormánypárt |
| Nemzeti Parasztpárt (NPP) | 324 803 | 6,87% | 23 | 5,62% | kormánypárt |
| Polgári Demokrata Párt (PDP) | 76 393 | 1,62% | 2 | 0,49% | ellenzék |
| Magyar Radikális Párt (MRP) | 5 763 | 0,12% | — | — | nem jutott be |
| Összesen | 4 729 480 | 100% | 409 | 100% | — |
Behívott képviselők
szerkesztésA Nemzetgyűlés által külön törvény alapján képviselőnek meghívott – eredetileg nyolc, később tíz, végül tizenkettő – kiemelkedő közéleti személyiség:
Politikai következmények
szerkesztés1945. november 15-én megalakult a Tildy-kormány. 1946. február 1-jén kikiáltották a második Magyar Köztársaságot.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Origo: Fű alatt kezdődött a kommunista uralom Magyarországon. http://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
- ↑ Forrás: Választástörténet – 1945 (vokscentrum.hu) Archiválva 2011. július 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Hírdetmény. Magyar Közlöny, 159. sz. (1945. október 24.) 1–2. o.
További információk
szerkesztés- Parlamenti képviselőválasztások adatai – 1945 – Vokscentrum.hu
- Fű alatt kezdődött a kommunista uralom Magyarországon – Origo, 2014. február 2.