Wikipédia

Szerkesztő:Melkova/Emil Krebs

Emil Krebs

Emil Krebs (* Freiburg, ma: Świebodzice 1867 november 15; † Berlin 1930 március 31), német sinológus, poliglott, diplomata, tolmács és fordító. 68 nyelvet beszélt. [1] A berlini Külügyi Hivatal munkatársaként több mint 40 idegen nyelvről fordított németre . [2] Magánkönyvtára 111 nyelven tartalmazott könyveket és írásokat. [3]

Élete

szerkesztés

Fiatalkora

szerkesztés

Apja, Gottlob Krebs asztalosmester és anyja, Pauline Krebs (született Scholz) tíz gyermeke közül a legidősebb volt. 1870-től 1887-ig aSchweidnitz (ma: Świdnica) kerületéhez tartozó Esdorfban (ma: Opoczka) nőtt fel. Az ottani falusi iskolában került a kezébe először egy idegennyelvű könyv, egy franciaszótár. 1878-tól 1880-ig szülővárosában, Freiburgban, 1880-tól 1887-ig pedig a schweidnitzi evangélikus gimnáziumban tanult. A gimnáziumi tantervben latin, francia, óhéber és ógörög nyelv szerepelt. De középiskolásként modern görögöt, angolt, olaszt, spanyolt, oroszt, lengyelt, arabot és törököt is tanult. 1887 március 17-én tette le az érettségit. Ekkor már tizenkét idegen nyelven beszélt folyékonyan. [4]

Ezt követően egy félév teológiát és filozófiát hallgatott a breslaui egyetemen. 1887 őszétől a berlini egyetemen jogi tanulmányokba kezdett, hogy egyben kínaiul tanulhasson a "Seminar für Orientalische Sprachen" (S.O.S.) néven a keleti nyelvek elsajátítására újonnan alapított tanszéken. Kínai nyelvből 1890. július 24-én vizsgázott le sikeresen[5]. A jogi karon 1891. június12-én került sor első államvizsgájára. Ezt egy bírósági szakmai gyakorlat követte, majd 1892 húsvétjától a "Kammergericht" (berlini felsőbbfokú bíróság) ügyvédgyakornokaként a S.O.S. török osztályának lett tagja. A harmadik félév végére kitűzött török nyelvvizsgájára már nem kerülhetett sor, mert 1893. szeptember 30-án Pekingbe küldték tolmácsjelöltként. [6]

Kínai tartózkodása 1893 decemberétől 1917 márciusáig

szerkesztés

Emil Krebs1893 December 5-én érkezett a pekingi német nagykövetségre. Ott 1896. június 10-én második tolmácsnak nevezték ki. [7]

A Shantung tartományban elkövetett két misszionárius meggyilkolását ürügyként használva a Német Birodalom 1897 novemberében elfoglalta Csingtao várost és Jiaozhou tartományt. Emil Krebset az erre a feladatra szánt hajóosztag rendelkezésére bocsátották mint tolmácsot és fordítót. A megszállást követően ideiglenesen a birodalmi kormányhoz rendelték a "védelembe vett" Jiaozhou körzetbe, [7] ahol 1900 szeptember végéig mint a kínai joghivatal vezetője és kerületi hivatali adminisztrátor dolgozott. [8] Ezután visszatért Pekingbe.

1901 júliusában kinevezték első tolmácsnak. [9] Feladatköre és a követségben betöltött pozíciója módfelett megváltozott. A német diplomaták alig beszéltek kínaiul, a kínai ügyvivők alig beszéltek idegen nyelveken. [10] De Krebs státusza kínai, mongol, mandzsúriai és tibeti, valamint koreai és japán nyelvtudásának köszönhetően Kínán belül is megnövekedett. [11]

A konzuli tanácsosi cím ("Legationsrat") elnyerése 1912. február 15-én diplomáciai pályája tetőpontjának számít. A címhez egyre bővülő hatáskör is járult, és valójában egy konzuli vizsga letételével járt, amit Emil Krebs azonban megtagadott.[12]

1913. február 5-én feleségül vette Amande Heynét (született Glasewald; előző férje Adolf Heyne egy ideig a tsingtaui meteorológiai állomás vezetője volt).


A kínai császári család tagjainál többször tett magánlátogatásokat. Kína első elnökének, Yuan Shikainak fennmaradt egy Emil Krebshez címzett meghívója, amelyen biztosítja vendégét, hogy "süteményről és pálinkáról" saját maga gondoskodik.

[13]

Visszatérés Berlinbe 1917-ben, halála

szerkesztés

A diplomáciai kapcsolatok megszakítása Németország és Kína között 1917 márciusában az első világháború során 1917 márciusában a német követség feloszlatásához vezetett. Ezentúl a holland nagykövetség képviselte a német érdekeket.[14]

 
Emil Krebs sírköve

Berlinbe 1917 május 23-án érkezett. 1918 januárjától számára megfelelő munka híján ideiglenesen nyugdíjaztatnia kellett magát. 1922 májusától részmunkaidőben finn tolmácsként dolgozott a berlini bíróságokon és anyakönyvi hivatalokon, valamint Potsdam közigazgatási kerületében. 1923-tól a Külügyi Nyelvi Szolgálat ismét foglalkoztatta mint fordítót és vizsgáztatót.[15]

Gustav Krupp von Bohlen und Halbach esseni iparos a külügyminisztériumtól függetlenül már 1917-ben megpróbált egykori pekingi kollégájának egy a nyelvtehetségéhez méltó állást találni,[16] például a berlini Tudományos Akadémiánál [17] vagy a Német Tengerentúli Szolgálatnál. Az alkalmazás előfeltétele azonban az lett volna, hogy Emil Krebset elbocsátják a külügyminisztériumból, amit ő mint lehetőséget visszautasított. [18]

Emil Krebs 1930. március 31-én halt meg agyvérzésben Berlin-Westendben, a Linden-Allee 26 alatti lakásában. Utolsó nyughelye a Stahnsdorfer Südwestkirchhofban található.

Hagyatéka

szerkesztés

Magánkönyvtára, amely több mint 3500 kötetet és írást tartalmaz több mint 110 nyelven, 1932-ben a washingtoni Kongresszusi Könyvtárba került. Ezek közül 1620 monográfia 236 kínai címszavát különleges értékük miatt a Jefferson épületben található ritkasággyűjteményben őrzik. [19]

Az különböző nyelveken írt szakirodalom [20] összetétele és terjedelme után ítélve, valamint egy 1922-ben Emil Krebs által a hivatal számára írt nyelvlista[21] szerint Krebs a következő nyelveken beszélt (alfabetikus sorrendben):

albán

angol

arab

asszír

babilóniai

baszk

bolgár

burját

burmai

cseh

dán

egyiptomi

észt

finn

francia

grúz

gudzsaráti

héber

hindi

holland

horvát

ír

izlandi

japán

jávai

kalmük

katalán

keleti-örmény

klasszikus arab

kopt

koreai

latin

lengyel

lett

litván

magyar

maláj

mandzsúriai

modern görög

modern héber

mongol

német

norvég

nyugati-örmény

orosz

páli

pandzsábi

pastu

perzsa

portugál

román

spanyol

sumér

svéd

szamoai

szanszkrit

szerb

sziámi

szír

szlovák

szlovén

szuahéli

tatár

tibeti

török

ukrán

urdu

Egyszerre foglalkozott a Guipuzkoa, Bizkaia, Laburdi és Zubero dialektusokkal.

Az Újszövetség 61 különböző nyelven szerepelt a könyvtárában.

Agyát, amelyet 1930-ban Oskar Vogt agykutató különített el, úgynevezett "elit agyként" tartják az Agykutatási és Biológiai Intézetben (Institut für Hirnforschung und allgemeine Biologie, ma: Heinrich Heine Egyetem, Düsseldorf ). Katrin Amunts neurológus 2004-ben ismét vizsgálat alá vette. Megfigyeléseit a laikus közönség számára így foglalja össze: [22] „A Broca-terület a halánték közelében található, fontos szerepet játszik a beszédprodukciónál. Emil Krebs Broca-területének a felépítése nagyon különbözik a magunkfajtájétól. Az idegsejtek minden embernél rétegesen helyezkednek el, de az ő esetében mikroszkóp alatt a sejtcsíkok jobban megkülönböztethetők egymástól. Tehát Krebs agya általában nem különbözött az átlagétól, csak ami a nagyon különleges Broca-területet illeti. Különleges nyelvi tehetsége ezért nagy valószínűséggel ennek az agyszerkezetnek a szokatlan kifejlődésére vezethető vissza. [23]

2020 elején a német külügyminisztérium egy nagyobb kiállítást szentelt Emil Krebsnek.[24]

Művei

szerkesztés
  • Legterjedelmesebb munkája Wilhelm Grube Kínai árnyjátékok (Chinesische Schattenspiele) című ismeretterjesztő könyvének az átdolgozása, befejezése és modern kínai nyelvre való lefordítása. [25]
  • 1898-ban megjelent egy hosszabb esszéje a kínai büntetőjogról. [26]
  • Ezenkívül több cikk az "Ostasiatische Rundschau"-ban és a "Der Neue Orient"-ben, többek között: „A kínai nyelvtanulásról”, „Politikai karikatúrák Kínában”, „Kína belső- és külső politikája”, „Német tevékenységek Kínában”).
  • Török nyelvű fordításai: "A házassági jogszabályok reformja Törökországban", "A török önkormányzati törvény", "egy általános oktatási törvény előkészítése Törökországban", "A török parlament hangjai az új anyakönyvi törvényről", "Ideiglenes törvény a családtörvényről", "A török élelmezési törvény" és "Az oszmán parlament munkái a harmadik választási ciklus negyedik ülésszakában", valamint e törvényekhez csatlakozó rendelkezések fordításai. (Minden mű a Berlini Állami Könyvtár archívumában található)
  • Egy 1919. szeptember 30-án tartandó előadás a berlini Külügyi Hivatal külkereskedelmi részlege számára „A nyelvtanulás előnyei a külszolgálati tisztviselők számára” címet viseli, témája azonban maguk a nyelvek. Kb. 90 nyelv sajátosságairól tesz említést.[27] Tartalmi jelentőségénél fogva Krupp azt tanácsolta Krebsnek, hogy "adja át egy szakmai folyóiratnak publikálásra." [28]
  • "Németország Kínában" (1920. júliusa, 48 oldal, kiadatlan, jelenleg magánkézben): Krebs leírja a Kínával folytatott kereskedelmet 1917-ig, és kitekintést ad az együttműködés jövőbeli lehetőségeiről. Ebben az összefüggésben erőszakos tulajdonbavételnek (!) minősíti a Kínával fennálló kapcsolatokat, és ezt a következő kijelentéssel foglalja össze: „Valóban: Kína az európai államokkal való szorosabb kapcsolatainak csaknem nyolcvan éves története annak területi és szuverén jogainak politikai, gazdasági és kulturális téren történő megerőszakolásának szakadatlan láncolatát mutatja." Fejtegetését így fejezi be: „Right over Might!" (A jog a hatalom felett áll!)
  • Luigi Barzini: Mugden. Olaszból fordította Emil Krebs.

Lásd még

szerkesztés

irodalom

szerkesztés
  • Peter Hahn (szerk. ): Emil Krebs – Kurier des Geistes. Oase, Badenweiler 2011, ISBN 978-3-09792 4 .
  • Eckhard Hoffmann: Emil Krebs. Ein Sprachgenie im Dienste der Diplomatie. (E.K. Egy nyelvzseni a diplomácia szolgálatában.) Harrassowitz, Wiesbaden 2017, ISBN 978-3-447-10740-2 .
  • Eckhard Hoffmann: Emil Krebs Ṥląski poliglota. Errata, Ṥwidnica 2017, ISBN 978-83-948918-0-0 .
  • Michael Erard: Babel no more : the search for the world's most extraordinary language learners. Free Press, New York 2012, ISBN 978-1-4516-2825-8.

internetes linkek

szerkesztés

Források

szerkesztés

A következő adatok az alább említett archívumokból származnak és megtalálhatók Eckhard Hoffmann: Emil Krebs (1867-1930) Nyelvzseni a diplomácia szolgálatában című könyvében (Wiesbaden 2017, ISBN 978-3-447 -10740-2). Az itt található utalásokat az "EH" rövidítés jelöli.

  1. ↑ Cecile und Oskar Vogt Archiv, Düsseldorf, Interview Dr. Zwirner/Mande Krebs im Hirnforschungszentrum Berlin-Buch 1930; Nachruf Prof. Dr. Eduard Erkes, Litterae Orientales 1931, S. 13 und 14; EH: Seiten 104–107 und 142/143
  2. ↑ Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs, S. 160/179 bis 181; EH Seite 82
  3. ↑ Inventaraufstellung aus dem Jahr 1932 (in privater Hand)
    Buch "Emil Krebs Kurier des Geistes." Oase Verlag, Badenweiler 2011, S. 178/179
    EH Seiten 117/118 und 129 – 137
  4. ↑ Berliner Illustrierte Zeitung, Ausgabe 1930, Nr. 22, S. 979/981; Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs, Band 2 S. 147–153. EH: Seiten 2–5
  5. ↑ Zitat des Leiters des SOS Prof Sachau: „Derselbe (gemeint ist Krebs) ist nach dem Urtheile des kommissarischen Direktors des betreffenden Seminars ein sehr begabter junger Mann und erscheint für sprachliche Studien in hervorragender Weise veranlagt“, Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs, Band 2 Seiten 7/8; EH: Seiten 7/8
  6. ↑ auch hier Quelle aller Angaben Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs Band 2; EH: Seiten 9/10
  7. ↑ a b Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs, Band 1 S. 81/82. EH: Seite 21 ff.
  8. ↑ Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs, Bd. 1, S. 133/135.; EH: Seiten 24/25
  9. ↑ Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs, Bd. 1, Seiten 140/141; EH: Seiten 28 und 67
  10. ↑ „Da die chinesischen Diplomaten bisher nur in den seltensten Fällen eine andere als die Landessprache verstanden, gewann die Stellung des Ersten Dolmetschers in Peking eine ähnliche Bedeutung als diejenige in Konstantinopel. Sie kam auch äußerlich schon darin zum Ausdruck, dass der Erste Dolmetscher in Peking infolge seines Verkehrs mit einheimischen Kreisen verhältnismäßig größere Repräsentationspflichten zu erfüllen hatte als der Vertreter des Gesandten, der Erste Legationssekretär, mit dem er im Gehalte in derselben Gehaltsklasse stand. Dem gemäß war auch die dem Ersten Dolmetscher in Peking durch den Haushalt bewilligte Ortszulage erheblich höher als die des Ersten Legationssekretärs.“ Schreiben des Auswärtigen Amts an das Reichsfinanzministerium. Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs, Bd. 2, Seiten 156/157; EH: Seite 47
  11. ↑ „Legationsrat Krebs, eine polyglotte Berühmtheit, wurde oft selbst von chinesischen Autoritäten in grammatischen Fragen zu Rate gezogen.“ Botschafter Werner Otto von Hentig „Mein Leben – Eine Dienstreise“ ab S. 32.; EH: Seite 144
  12. ↑ Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs, Bd. 2, Seiten 156/157; EH: Seite 31
  13. ↑ Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs, Band 2, Seite 75; EH: Seiten 52/53
  14. ↑ Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs, Band 2, Seite 75; EH: Seiten 52/53
  15. ↑ "(...) Im Auswärtigen Amt arbeitet eine Kraft, die in der hervorragenden Weise dazu geeignet wäre, die Übersetzungen aus einer ganzen Reihe von Sprachen sachlich und sprachlich zu überprüfen. Diese Kraft ist Herr L.R. Krebs, der die phänomenale Fähigkeit besitzt, aus ca. 45 Sprachen in amtlich verwertbarer Form in das Deutsche übersetzen zu können und damit ein erstaunliches Maß von Kenntnissen über die kulturellen Verhältnisse der einzelnen Länder verbindet." Spätere Aussage des damaligen Leiters des Sprachendienstes Paul Gautier (1889–1965): "Krebs ersetzt uns 30 Außenmitarbeiter." Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs, Band 2 S. 179–181.; EH: Seite 82
  16. ↑ Alfried Krupp von Bohlen und Halbach-Stiftung Essen, Historisches Archiv Krupp, FAH 4 E847; EH: Seiten 83–94
  17. ↑ Schreiben vom 11. November 1917 an Kultusminister Schmitt-Ott "(...) Den Professoren de Groot und Müller sei der Gedanke, 'Krebs in Deutschland zu behalten und seine Fähigkeiten für den Dienst der Wissenschaft zu gewinnen, höchst sympathisch.'", Historisches Archiv Krupp, FAH 4 E847; EH: Seite 86
  18. ↑ Zitat: "Auch dieser (Krebs) ist seit über 25 Jahren in China tätig gewesen und wohl der beste Kenner der chinesischen, wie aller orientalischer Länder, den es überhaupt auf der Welt gibt. Auf seine Kraft für die Zukunft in China zu verzichten, erscheint mir gänzlich unmöglich; denn er ist, zumal als Sprachkenner, überhaupt nicht zu ersetzen." Historisches Archiv Krupp, FAH 4 E847, Schreiben vom 24. November 1919; EH: Seiten 91 und 99
  19. ↑ „The development of the Chinese Collection in the Library of Congress“ by Shu Chao Hu. Westview Press, Boulder, Colorado, 1979; EH: Seiten 113/114
  20. ↑ Die im Jahr 1930/1931 von seiner Witwe erstellte über 240 Seiten umfassende Inventarübersicht befindet sich heute in privater Hand; EH: Seiten 117/118 und 129 – 137
  21. ↑ Auswärtiges Amt, Politisches Archiv, Personalakte Emil Krebs, Band 2, Seite 160; EH: Seite 108
  22. ↑ Buch "Emil Krebs Kurier des Geistes", Co-Autorin Katrin Amunts "Das Gehirn eines Sprachgenies" ab Seite 180; EH: Seiten 102–104
  23. ↑ „Gehirn des Sprachgenies im Oskar-Vogt-Institut“, Märkische Allgemeine Zeitung, 31. März 2005
  24. ↑ Emil Krebs - Ein Leben für die Sprachen, 2020. január 16.
  25. ↑ Zitat aus dem Vorwort des Herausgebers Prof. Berthold Laufer: "(...) Seine (Krebs) Mitarbeiterschaft ist der Sache in hohem Grade zugute gekommen, da die Texte in der Pekinger Volkssprache abgefasst sind, die er mit voller Meisterschaft beherrscht. Zahlreiche Anspielungen auf örtliche Verhältnisse haben in ihm den rechten Interpreten gefunden; in schwierigen Fällen konnte er auch den Rat von Pekinger Schattenspielern einholen. Insbesondere erstreckt sich die Arbeit des Herrn Krebs nach drei Seiten hin. Er hat vor allem eine Anzahl (im ganzen 23, dazu die Solos) von Grube nicht übersetzter Stücke selbständig und mit großem Geschick übertragen. Diese Übersetzungen sind in jedem einzelnen Falle als solche kenntlich gemacht. Er hat sodann unvollendete Übersetzungen Grubes abgeschlossen, die bereits fertigen Übersetzungen einer gründlichen Durchsicht unterzogen, die dem Dahingeschiedenen versagt war, dieselben mit der Urschrift verglichen und Verbesserungen sowie Erläuterungen hinzugefügt. Er hat ferner die chinesischen Texte nachgeprüft, die noch nicht abgeschriebenen kritisch bearbeitet und den gesamten Textstoff in druckfertigen Zustand gebracht."; EH: Seiten 147–149
  26. ↑ Veröffentlichung „Strafgesetzgebung der Gegenwart“ von Franz v. Liszt aus dem Jahr 1898.; EH Seite 146, Fußnote Nr. 7
  27. ↑ Manuskript Krupp Archiv FAH A E847 S. 135–166.; EH: Seiten 184–210
  28. ↑ Krupp Archiv FAH A E847 Schreiben vom 26. Oktober 1919.; EH Seite 184

[[Kategória:1930-ban elhunyt személyek]] [[Kategória:1867-ben született személyek]] [[Kategória:Németek]] [[Kategória:Sinológusok]]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Melkova/Emil_Krebs&oldid=26086834”