Szielnic
Szielnic (szlovákul Liptovská Sielnica) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban. Bernic tartozik hozzá.
| Szielnic (Liptovská Sielnica) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Zsolnai | ||
| Járás | Liptószentmiklósi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1262 | ||
| Polgármester | Igor Guráň | ||
| Irányítószám | 032 23 | ||
| Körzethívószám | 044 | ||
| Forgalmi rendszám | LM | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 605 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 35 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 574 m | ||
| Terület | 17,25 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 49° 08′ 42″, k. h. 19° 30′ 52″49.145000°N 19.514444°EKoordináták: é. sz. 49° 08′ 42″, k. h. 19° 30′ 52″49.145000°N 19.514444°E | |||
| Szielnic weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szielnic témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése
szerkesztésLiptószentmiklóstól 13 km-re északnyugatra fekszik.
A vár története
szerkesztésVárának helyén már korábban állt egy hallstatt-kori megerősített földvár, ahonnan számos bronzkori lelet került elő. A várat 1262 körül építették a Szestrcs-völgyön át vezető egykori kereskedelmi út védelmére. Kezdetben királyi várként a zólyomi ispánsághoz tartozott. A 14. század elején Csák Máté foglalta el. Az oligarcha halála után újra a királyé Dancs mester zólyomi ispán uralma alatt. 1340-ben az ispánság több részre oszlott és Liptó önálló ispánsági székhely lett. 1397-ben Magnum castrum Liptovience, azaz Nagyliptóvár néven említik. 1397-ben IV. Vencel cseh király serege foglalta el. 1406-ban Gara Miklós kapta meg a várat és a liptói ispáni címet. 1441-ben elfoglalták a husziták. 1454-ben Hunyadi János a Pongráczoknak adta. 1459-ben Hunyadi Mátyás Komorovszky Péter árvai és liptó ispánnak adományozta. Komorovszky azonban a lengyel-magyar viszályban a lengyel királlyal szimpatizált, ezért Mátyás 1474-ben elfogatta és bezáratta, a várat pedig leromboltatta. Már nem építették újjá, azóta pusztul.
A falu története
szerkesztésA falu már a 11. században is létezett. 1256-ban „Zelniche”, 1283-ban „Sulnucha” a neve. 1290-ben III. András egy Sibran nevű keresztes vitéz, Perislaus, Maravigh és Dworzee nevű unokáinak adományozta, bernici birtokuk mellé. 1297-ben „Zelnice” néven írják. 1304-től a család Benk nevű leszármazottjának birtokában állt. 1323-ban „Zelnycza”, 1391-ben „Zelnichefeu” illetve „Zelniche a. n. Benkhaza”, 1392-ben „Bakonia a. n. Selihche” alakban szerepel az írott forrásokban.
A 15. században földesúri mezőváros vásártartási joggal, a likavai uradalomhoz tartozott. 1463-ban Hunyadi Mátyástól városi szabadalmakat kapott, ezt követően a város körüli 12 mérföldes körzetben vámmentességet élvezett. 1625-ben 17 jobbágytelek állt itt, ahol 50 család élt, ezenkívül 8 házas zsellér és 2 ház nélküli zsellércsalád lakott a településen. Legrégibb pecsétje 1630-ból származik. 1784-ben 144 házában 930 lakos élt. A 18. században sörfőzdéje, pálinkafőzdéje volt. Lakói lent és kendert termesztettek és az ebből készített vászonnal kereskedtek.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZELNICZE. v. Szelnicza. Régi Mezőváros Liptó Várm. most már tsekély helységgé vált; de az előtt nevezetesebb, ’s gazdagabb is vólt, a’ Likavai Uradalomhoz tartozik, lakosai katolikusok, ’s másfélék is, fekszik Tarnóczhoz, ’s Vágvizéhez sem meszsze; határja jól termő, vidékje szép; patakja, melly a’ Városon keresztűl foly, ártalmas áradások’ idején.”[2]
1828-ban 146 házát 1183-an lakták. A 19. században virágzó település volt jelentős kézműiparral, lakói emellett főként földműveléssel, állattartással foglalkoztak. Később főként Liptószentmiklós üzemeiben dolgoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Szilnicz, vagy Szenicza, tót mv., Liptó vmegyében, 180 kath., 992 evang., 11 zsidó lak. Kath. filial. szentegyház. Van szép erdeje, országos vásárai, fürészmalma, sör- és pálinkafőző házai. Lakosai sok lent, borsót termesztenek; vásznat szőnek. F. u. a kamara.”[3]
A 20. század elején nevét Benkházára akarták magyarosítani, de ennek végrehajtására nem került sor. A trianoni diktátumig Liptó vármegye Németlipcsei járásához tartozott.
1924-ben csatolták hozzá Bernicet. 1974-ben egy részét a 13. századi gótikus templommal és az 1783-ból való evangélikus templommal együtt elárasztotta a Szentmáriai-víztározó. Lakosai északabbra azonos néven alapítottak új települést.
Népessége
szerkesztés1910-ben 774, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 529 lakosából 525 szlovák volt.
2011-ben 606 lakosából 582 szlovák.
Neves személyek
szerkesztés- Itt született 1741-ben Ambrosi János evangélikus lelkész.
- Itt született 1748-ban Ambrózy Sámuel evangélikus lelkész.
- Itt született 1760-ban Lovich Ádám, a Bányai evangélikus egyházkerület püspöke 1815-től haláláig.
- Itt született 1797-ben Ambrózy Mátyás evangélikus lelkész.
- Itt született 1849-ben Karol Salva szlovák evangélikus lelkész, tanító, író, korának jeles szlovák nemzeti irányultságú lap- és könyvkiadója.
Nevezetességei
szerkesztés- Területén állnak Nagyvár (Hohenhaus) romjai, amely a 13. század óta Liptóvár néven királyi vár a liptói ispánság igazgatása alatt. A 15. században Mátyás király romboltatta le.
- Római katolikus temploma a 13. század második felében épült, eredetileg gótikus stílusú volt. A 15. század első felében átépítették, 1750 körül pedig barokk stílusban építették át.
- Evangélikus temploma 1783-ban épült, a 19. század első felében átépítették.
- Szentmária római katolikus temploma a 13. század második harmadában épült, 1636-ban reneszánsz stílusban építették át. Belsejében késő gótikus és reneszánsz alkotások találhatók. Egykori főoltára és a régi Mária-oltár – melyek 1450 körül készültek NR mester műhelyében – ma a budapesti Szépművészeti Múzeumban láthatók.
- Párisháza kastélya 1490 és 1510 között épült késő gótikus stílusban. A 17. század első felében reneszánsz stílusban építették át.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 19.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 19.)
