Főmenü megnyitása

Szielnic (szlovákul Liptovská Sielnica) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban.

Szielnic (Liptovská Sielnica)
Liptowska Sielnica GCh1.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásLiptószentmiklósi
Turisztikai régióLiptó
Rang község
Első írásos említés 1262
Polgármester Igor Guráň
Irányítószám 032 23
Körzethívószám 044
Forgalmi rendszám LM
Népesség
Teljes népesség594 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság574 m
Terület17,25 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szielnic (Szlovákia)
Szielnic
Szielnic
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 08′ 30″, k. h. 19° 30′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 08′ 30″, k. h. 19° 30′ 50″
Szielnic weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szielnic témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

FekvéseSzerkesztés

Liptószentmiklóstól 13 km-re északnyugatra fekszik, Bernic tartozik hozzá.

A vár történeteSzerkesztés

Várának helyén már korábban állt egy hallstatt-kori megerősített földvár ahonnan számos bronzkori lelet került elő. A várat 1262 körül építették a Szestrcs-völgyön át vezető egykori kereskedelmi út védelmére. Kezdetben királyi várként a zólyomi ispánsághoz tartozott. A 14. század elején Csák Máté foglalta el. Az oligarcha halála után újra a királyé Doncs mester zólyomi ispán uralma alatt. 1340-ben az ispánság több részre oszlott és Liptó önálló ispánsági székhely lett. 1397-ben Magnum castrum Liptovience azaz Nagyliptóvár néven említik. 1397-ben IV. Vencel cseh király serege foglalta el. 1406-ban Gara Miklós kapta meg a várat és a liptói ispáni címet. 1441-ben elfoglalták a husziták. 1454-ben Hunyadi János a Pongráczoknak adta. 1459-ben Hunyadi Mátyás Komorovszky Péter árvai és liptó ispánnak adományozta. Komorovszky azonban a lengyel-magyar viszályban a lengyel királlyal szimpatizált, ezért Mátyás 1474-ben elfogatta és bezáratta, a várat pedig leromboltatta. Már nem építették újjá, azóta pusztul.

A falu történeteSzerkesztés

A falu már a 11. században is létezett. 1256-ban "Zelniche", 1283-ban "Sulnucha", 1297-ben "Zelnice", 1323-ban "Zelnycza", 1391-ben "Zelnichefeu", illetve "Zelniche a. n. Benkhaza", 1392-ben "Bakonia a. n. Selihche" alakban szerepel az írott forrásokban.

1290-ben III. András egy Sibran nevű keresztes vitéz, Perislaus, Maravigh és Dworzee nevű unokáinak adományozta, bernici birtokuk mellé. 1304-től a család Benk nevű leszármazottjának birtokában.

A 15. században földesúri mezőváros vásártartási joggal, a likavai uradalomhoz tartozott. 1463-ban Hunyadi Mátyástól városi szabadalmakat kapott, ezt követően a város körüli 12 mérföldes körzetben vámmentességet élvezett. 1625-ben 17 jobbágytelek állt itt, ahol 50 család élt, ezenkívül 8 házas zsellér és 2 ház nélküli zsellércsalád lakott a településen. Legrégibb pecsétje 1630-ból származik. 1784-ben 144 házában 930 lakos élt. A 18. században sörfőzdéje, pálinkafőzdéje volt. Lakói lent és kendert termesztettek és az ebből készített vászonnal kereskedtek. 1828-ban 146 háza volt 1183 lakossal. A 19. században virágzó település volt jelentős kézműiparral, lakói emellett főként földműveléssel, állattartással foglalkoztak. Később főként Liptószentmiklós üzemeiben dolgoztak.

Fényes Elek így ír róla: "Szilnicz, vagy Szenicza, tót mv., Liptó vmegyében, 180 kath., 992 evang., 11 zsidó lak. Kath. filial. szentegyház. Van szép erdeje, országos vásárai, fürészmalma, sör- és pálinkafőző házai. Lakosai sok lent, borsót termesztenek; vásznat szőnek. F. u. a kamara." [1]

A 20. század elején nevét Benkházára akarták magyarosítani, de ennek végrehajtására nem került sor. A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Liptószentmiklósi járásához tartozott. 1974-ben egy részét a 13. századi gótikus templommal és az 1783-ból való evangélikus templommal együtt elárasztotta a Szentmáriai-víztározó. Lakosai északabbra azonos néven alapítottak új települést.

NépességeSzerkesztés

1910-ben 774,túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 529 lakosából 525 szlovák volt.

2011-ben 606 lakosából 582 szlovák volt.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Területén állnak Nagyvár (Hohenhaus) romjai, amely a 13. század óta Liptóvár néven királyi vár a liptói ispánság igazgatása alatt. A 15. században Mátyás király romboltatta le.
  • Római katolikus temploma a 13. század második felében épült, eredetileg gótikus stílusú volt. A 15. század első felében átépítették, 1750 körül pedig barokk stílusban építették át.
  • Evangélikus temploma 1783-ban épült, a 19. század első felében átépítették.
  • Szentmária római katolikus temploma a 13. század második harmadában épült, 1636-ban reneszánsz stílusban építették át. Belsejében késő gótikus és reneszánsz alkotások találhatók. Egykori főoltára és a régi Mária-oltár, melyek 1450 körül készültek NR mester műhelyében ma a budapesti Szépművészeti Múzeumban láthatók.
  • Párisháza kastélya 1490 és 1510 között épült késő gótikus stílusban. A 17. század első felében reneszánsz stílusban építették át.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017

Külső hivatkozásokSzerkesztés