Sziklabánya
Sziklabánya (1899-ig Chropó, szlovákul Chropov) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szakolcai járásban.
| Sziklabánya (Chropov) | |
 | |
| A katolikus templom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nagyszombati |
| Járás | Szakolcai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1262 |
| Polgármester | Ján Bartal |
| Irányítószám | 908 64 |
| Körzethívószám | 034 |
| Forgalmi rendszám | SI |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 382 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 21 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 244 m |
| Terület | 17,79 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 46′ 20″, k. h. 17° 19′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 46′ 20″, k. h. 17° 19′ 00″ | |
| Sziklabánya weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sziklabánya témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Szakolcától 12 km-re délkeletre fekszik.
Története szerkesztés
1262-ben "Rupow" alakban említik először, amikor a galgóci uradalomhoz tartozott. 1394-től a berencsi váruradalom része, így az Amadé, a Nyáry, a Zichy és a Majthényi család birtokolta. 1715-ben 22 jobbágy és 35 zsellérháza volt a településnek. 1787-ben 110 házában 621 lakos élt. 1828-ban 102 házát 715-en lakták. Lakói földműveléssel, szőlőtermesztéssel, kosárfonással foglalkoztak. A 19. század végére a lakosság száma a kivándorlás következtében jelentősen csökkent. A 20. század elején lakói főként a helyi fűrésztelepen, téglagyárban és kőbányában dolgoztak. Ekkor a több munkalehetőség hatására a lakosság száma stabilizálódott.
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Chropó, völgykatlanban fekvő tót község. Lakosainak száma 539, vallásuk r. kath. E község már IV. Béla alatt megvolt és akkoriban Cumtha Serefel volt a földesura. 1394-ben „Kropow” név alatt, mint a berencsi vár tartozéka szerepel. Templomát 1768-ban gróf Nyáry József és Teréz építtették. Kegyurai Vagyon István és Kuffner Károly. Földesurai a Nyáryak, Amadék és Jeszenákok voltak."[2]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott.
Az 1970-es és '80-as években újra sokan elköltöztek a faluból.
Népessége szerkesztés
1910-ben 580, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 366 lakosából 365 szlovák volt.
2011-ben 374 lakosából 359 szlovák.
Nevezetességei szerkesztés
- Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1786-ban épült barokk-klasszicista stílusban. 1940-ben renoválták.
- Határában, a lopassói út mellett a 19. század elején épített klasszicista kápolna áll kis Pieta-szoborral.
- A falu magyar nevét kőbányájáról kapta, kőfaragóiról is híres.
Külső hivatkozások szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.