Főmenü megnyitása

Szind (románul Săndulești vagy Sândulești, korábban Sând) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Szind (Săndulești)
Szind látképe
Szind látképe
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségSzind
Rang községközpont
Irányítószám 407500
SIRUTA-kód 55320
Népesség
Népesség611 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság48 (2011)[2]
Népsűrűség27,18 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság454 m
Terület22,48 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szind (Románia)
Szind
Szind
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 34′ 55″, k. h. 23° 43′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 55″, k. h. 23° 43′ 30″
Szind weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szind témájú médiaállományokat.
Az unitárius templom szemből
A görögkatolikus templom

FekvéseSzerkesztés

Tordától nyugatra, a Tordai-hasadék keleti bejáratánál, a 3-as autópálya mellett fekszik.

Nevének eredeteSzerkesztés

Első írásos említése 1176-ból maradt fenn Zind néven. További névváltozatai: Scint (1288), Stend, Zend és Send (1332-1335).[3] A hivatalos úton keletkezett román Săndulești a Sandu férfinév képzős alakja.

TörténeteSzerkesztés

A rómaiak az itt bányászott mészkőből és alabástromból építették a mai Torda helyén Potaissa városát. A kőbánya közelében római kori települést tártak föl.

Magyar lakossága a reformáció idején unitárius vallásra tért és később is megmaradt hite mellett. Unitárius lakóinak többsége 1775-ben jobbágy volt.[4] A 17. században válhatott román többségű településsé. Görögkatolikus egyházközsége 1737-ben már létezett, és 1948-ig folyamatos volt működése.[5]

A 1920. században intenzíven művelték a falutól északkeletre lévő kőbányát. Innen származott a tordai építkezésekhez szükséges cement, az itt talált kaolint például a batizi edények gyártásánál használták. A mészkő szállítására az első világháború előtt iparvasutat építették Tordáig, amelyet egészen 1999-ig használták a mészkő szállítására. Hossza tíz kilométer, nyomtávja 760 mm-es volt. Az 1940-es évekig hajtányok is közlekedtek rajta.

Szind környékén 1944 őszén ádáz harcok folytak, és temetőjében mintegy félszáz katona nyugszik.[6]

NépességeSzerkesztés

  • 1850-ben 1002 lakosából 799 román, 156 magyar és 46 roma volt, 473 görögkatolikus, 136 unitárius és 10 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 642 lakosából 581 volt román és 56 magyar nemzetiségű; 536 ortodox, 25 unitárius, 23 református, 18 pünkösdista, 11 görögkatolikus, 8 római katolikus és 6 baptista vallású.[7]

LátnivalókSzerkesztés

  • Unitárius temploma a 13. században épült, eredetileg román stílusú.
  • A Szent Mihály és Gábriel arkangyalok görögkatolikus templom késő gótikus alapfalai a 15. században épültek, melyekre 1702-ben fatornyot és tetőszerkezetet ácsoltak. Az ortodoxok már 1976 óta nem használták. 2005-ben a piciny görögkatolikus egyházközségnek adták vissza, amely felújíttatta.[8]
  • A Bors család kúriája.
  • A falutól északkeletre nagy területen a jelenleg nem működő kőbánya helyezkedik el, mellette vezetnek a Túri-hasadék és a Tordai-hasadék közötti turistautak.
  • A kőbánya északnyugati oldalán fakadó forrást magyarul Szent László-forrásnak, románul Izvorul Alexandru Macedonnak ('Nagy Sándor-forrás'-nak) nevezik és helyi legenda tapad hozzá.
  • „Büdösvíz” (kénes forrás).
  • A falutól délkeletre, a római kori régészeti lelőhely közelében halastó.

GazdaságaSzerkesztés

A kőbánya további hasznosítását tervezik.

Híres emberekSzerkesztés

 
Unitárius parókia

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Janitsek Jenő: Szind helynevei. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1987, 2. sz.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés