A Szojuz–35 (oroszul: Союз–35) a szovjet Szojuz 7K–T űrhajó repülése volt, melynek során a negyedik állandó személyzetet szállították a Szaljut–6 űrállomásra.

Szojuz–35
Szaljut-program
Repülésadatok
Ország Szovjetunió
Űrügynökség Szovjet űrprogram
Hívójel Dnyepr
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1980. április 9.
13:38:22 UTC
Starthely Bajkonuri űrrepülőtér, 31-es indítóállás
Leszállás
ideje 1980. június 3.
15:06:23 UTC
Időtartam 55 nap 1 óra 28 perc 1 mp
Űrhajó tömege 6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 198 / 259,7 km
Pályahajlás
Föld körül 51,65°
Periódus
Föld körül 88,81 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–35 témájú médiaállományokat.

Küldetés szerkesztés

Fő feladatuk az űrállomás karbantartása, javítása, valamint az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Az Interkozmosz-program keretében látogatók fogadása, illetve a Progressz űrhajók szállítmányainak átvétele, hulladékkal történő feltöltése, leválasztása.

Jellemzői szerkesztés

1980. április 9-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,8 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 198 kilométer, apogeuma 260 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 55 napot, 1 órát, 28 percet és 1 másodpercet töltött a világűrben, 2917 alkalommal kerülte meg a Földet.

Április 10-én 16 óra 16 perckor kapcsolódott a Szaljut–6 I. számú dokkolójával. Az ellenőrzések elvégzését követően átszálltak az űrállomásra. Kipakolták a Progresz–8, majd fogadva a Progresz–9 űrhajót. Május 27-én fogadták a Szojuz–36 űrhajót, benne az első – eddigi egyetlen – magyar űrhajóst, Farkas Bertalant. A visszatérés érdekében kicserélték a személyes berendezéseket (szkafanderek, ülések, fedélzeti napló).

Június 3-án belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 140 kilométerre délkeletre értek Földet.

Személyzet szerkesztés

 
A Szojuz–35 visszatérő kabinja a Közlekedési Múzeumban

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz-35-tel együtt)

Indításkor szerkesztés

Leszálláskor szerkesztés

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

Elődje:
Szojuz T–1

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–36