Szojuz–40
A Szojuz–40 (oroszul: Союз-40) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az utolsó Szojuz űrhajó vitte a kilencedik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első román űrhajós, Dumitru Prunariu. A további űrrepülések során a továbbfejlesztett Szojuz–T sorozatot használták.
| Szojuz–40 | |
| Szaljut-program | |
 | |
 | |
| Repülésadatok | |
| Ország | Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Dnyeper |
| Személyzet | Popov, Prunariu |
| Hordozórakéta | R7 (11A511U), sorszám: 7K-T #56 |
| NSSDC ID | 1981-042A |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1981. május 15. |
| Starthely | Bajkonur, LC1 |
| Keringések száma | 124 |
| Leszállás | |
| helye | Dzsezkazgantól 224 km-re DK-re |
| Földet érés | |
| ideje | 1981. május 22. |
| Időtartam | 7 nap 20 óra 41 perc 52 mp |
| Űrhajó tömege | 6800 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 198,1 / 287 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,6° |
| Periódus | |
| Föld körül | 89,06 perc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–40 témájú médiaállományokat. | |
Küldetés szerkesztés
Feladata a román-szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.
Jellemzői szerkesztés
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1981. május 15-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.1 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 198 kilométer, apogeuma 287 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 7 napot, 20 órát és 41 percet és 52 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 124 alkalommal kerülte meg a Földet.
Május 22-én belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 224 kilométerre délkeletre értek Földet.
Személyzet szerkesztés
(zárójelben a küldetések száma a Szojuz–40-nel együtt)
- Leonyid Ivanovics Popov (2) űrhajós parancsnok
- Dumitru Prunariu (1) kutatópilóta
- Tartalék személyzet
- Jurij Viktorovics Romanyenko űrhajós parancsnok
- Dumitru Dediu kutatópilóta
Források szerkesztés
- Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7
További információk szerkesztés
- Szojuz–40. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–40. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–40. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–40. kursknet.ru. [2014. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–40. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–40. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
