Szojuz T–5 (oroszul: Союз T–5) szovjet harmadik generációs, háromszemélyes (T = Transzportnij; magyarul: szállító) szabványos rendszerben (teljes modernizációval) épített, napelemtáblákkal kiegészített, szkafanderes személyszállító Szojuz űrhajó (7K-ST).

Szojuz T-5
Szaljut-program
Repülésadatok
OrszágSzovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
HívójelElbrusz
HordozórakétaSzojuz–U
NSSDC ID1982-042A
A repülés paraméterei
Start1982. május 13.
09:58:05 UTC
StarthelyBajkonur, LC1
Keringések száma3344
Földet érés
ideje1982. december 10.
helyeArkalik településtől 70 km-re északkeletre
Időtartam211 nap 9 óra 4 perc
Űrhajó tömege6850 kg
Dokkolás
Dokkolás dátuma1982. május 14., 11:36 UTC
Leválás dátuma1982. augusztus 27., 11:43 UTC
Pálya
Pályamagasság
Föld körül190 / 231 km
Pályahajlás
Föld körül51,6°
Periódus
Föld körül89,7 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz T–5 témájú médiaállományokat.

Küldetés

szerkesztés

Feladata volt a Szaljut–7 űrállomás első személyzetét vinni az űrállomásra, valamint az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása.

Jellemzői

szerkesztés

Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezte a Központi Tervezőiroda.

1982. május 13-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.7 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 190 kilométer, apogeuma 231 kilométer volt. Hasznos tömege 6850 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a modernizált Szojuz űrhajó napelemtáblás változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás/saját napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Május 14-én 11 óra 43 perckor automatikusan összekapcsolódott az űrállomás I. dokkoló helyével. Összesen 211 napot, 9 órát és 4 percet töltött a világűrben, 3344 alkalommal kerülte meg a Földet.

A Szojuz T űrhajók (modernizált Szujuz űrhajó) kifejlesztésével biztosították az Interkozmosz, a Szovjetunió és kelet-európai országok közös, emberes űrkutatási programjához az embert szállító eszközt, elősegítve a Szaljut űrállomásokra történő alaplegénység váltását, valamint a látogatók fogadását. Az űrhajók 14 napig képesek önálló feladatot ellátni. 6 hónapig alkalmas az űrállomással összekapcsolt állapotban szolgálatot teljesíteni.

Az űrállomás beüzemelését követően, első alkalommal indítottak űreszközt egy másik mesterséges berendezésről. A légzsilipet használva indítóhelyként, egy Iszkra típusú kommunikációs műholdat bocsátottak pályára.

Az űrhajósok kamerákat és egy új távcsövet működtettek, használták a Krisztall nevű anyagkísérleti berendezést, egy csillagdetektort helyeztek üzembe, és beüzemelték az Oázis nevű növénytermesztő állomást.

Az űrséták során mozgókép-kamerát helyeztek el, begyűjtötték az űrállomás külső felületén elhelyezett mintákat (Etalon kísérlet), és az Isztok panellel dolgoztak (ami csavarok meghúzásának tesztelésére szolgált). Az űrállomás belsejében biológiai kísérleteket hajtottak végre az űrbetegség vizsgálatára. Maga az űrutazás is élettani kísérlet volt, mivel 211 napos hosszúságával rekordot jelentett.

Fogadták a Szojuz T–6 űrhajót egy francia űrhajóssal, a Szojuz T–7 űreszközt egy szovjet űrhajósnővel (közel 20 év után Valentyina Tyereskovát követve ő volt a második nő a világűrben), majd május 25-én a Progressz–13 teherűrhajó érkezett, ami utánpótlást szállított.

Augusztus 27-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 25 kilométerre északra értek Földet.

Személyzet

szerkesztés

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz T–5-tel együtt)

Indításkor

szerkesztés

Tartalékszemélyzet

szerkesztés

Leszálláskor

szerkesztés
  • Szojuz T–5. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–5. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–5. zarya.info. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–5. kursknet.ru. [2016. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–5. kosmo.cz. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–5. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)

Elődje:
Szojuz–40

Szojuz-program
1979–1986

Utódja:
Szojuz T–6