Tallós

község Szlovákiában

Tallós (szlovákul Tomášikovo): község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Galántai járásában.

Tallós (Tomášikovo)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásGalántai
Rangközség
Első írásos említés1646
PolgármesterHorváth Zoltán
Irányítószám925 04
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámGA
Népesség
Teljes népesség1736 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség76 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság114 m
Terület21,13 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 05′ 02″, k. h. 17° 41′ 35″48.083889°N 17.693056°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 02″, k. h. 17° 41′ 35″48.083889°N 17.693056°E
Tallós weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tallós témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Tallós – kastély

Galántától 10 km-re délre, a Kis-Duna mellett fekszik.

Nevének eredete

szerkesztés

A magyar tarló, tallózik (= kalászt szedeget) szavakból ered, mégis sokan Tarhossal, Árpád fejedelem legidősebb fiával hozzák kapcsolatba. Más források szerint[2] elnevezése egy Tálos nevű halásztól származik. Ezt a helyi néphagyományon alapuló elméletet a tallósi egyházi anyakönyv 19. századi bejegyzéseiben szereplő Tálos vezetéknevek is alátámasztják. A község több évszázadon keresztül használatos Tallós elnevezését a csehszlovák hatóságok az első világháború után Tálošra változtatták. A község Magyarországhoz való visszacsatolását követően 1938 és 1945 között ismét Tallós. A második világháború után a csehszlovák hatóságok kezdetben Tallóšra, majd 1948-tól Tomášikovóra nevezték át annak ellenére, hogy sem Samuel Tomášik neves szlovák író és költő, sem Jozef Tomášik szlovák költő pályafutása nem érintette a községet.[3] Címerében egy csónakon keresztültett evező és szigony, két rózsával körülvéve, s a harmadik rózsa egy szívből nő ki.

Története

szerkesztés

Őskortól fogva lakott hely, határában őskori telepek nyomai láthatók. A szakirodalomban szerepel egy mára már valószínűsíthetően elveszett urna, mely feltehetően egy 6-7. század környékére tehető hamvasztásos rítust követő temetőből származott.[4] A Dinnyedomb dűlőben 8-10. század körülire keltezhető kerámialeletek kerültek elő.[5] A temető mögötti helyen 1983-ban csontvázas sírból kerültek elő 8. századra keltezhető leletek. A falu határában (Horné húsie) 11-12. századi településnyomokra bukkantak.[6] Ezen lelőhelyek mára minden bizonnyal megsemmisültek.

A mai falu a 15. és 16. század fordulóján, kiterjedt mocsaras által körülvett homokbuckák környékén keletkezett. A feltételezések szerint eredetileg halászok, rákászok és vadászok lakhelye volt. Ezt a címere is tükrözi. 1664-ben Selle (Vágsellye) náhijébe tartozott, és hét fejadófizetőt említ a török adóösszeírás.[7]

1760-ban Esterházy Ferenc kastélyt építtetett itt barokk-klasszicista stílusban. 1763-ban Mária Terézia itt létesítette az első állami árvaházat a Magyar Királyságban.

1880-ban a beszüntetett postahivatal újraindult.[8]

A falu kegyhelye a temetőben levő lourdes-i barlang, amelyet egy – az első világháború előtti években – Lourdes-ban meggyógyult gyermek szülei állítottak hálából a Szűzanyának. A kegyhelyen később több csodálatos gyógyulás is történt, búcsújáróhely lett.

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1918-ban Csehszlovákia része lett, 1938 novemberében újból Magyarországhoz került. 1944-ben német egységek szállták meg, 1945. április 1-jén foglalta el a szovjet Vörös Hadsereg. Újkeletű szlovák nevét (Tomášikovo) 1948-ban kapta.

Vályi András szerint „TALLÓS. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Dudvág’ folyása mellett; határja 2 nyomásbéli, és jó, erdeje is van.”[9]

Fényes Elek szerint „Tallós, magyar falu, Poson vmegyében, a Dudvágh vizénél, Diószeghtől délre 2 mfd. Diszére szolgál az urasági ujabb izléssel épűlt kastély és kert, kath. paroch. templom, s más gazdasági tiszti épületek, 1034 kath., 2 evang., 9 zsidó lakosai szép gazdaságot folytatnak; számos szarvasmarhát, lovat nevelnek. Van itt továbbá egy fáczányos kert, vizimalom, nagy erdő, mellyben számos vad találtatik, nézésre méltó urasági juh- és lótenyésztés. F. u. gr. Eszterházy Mihály, s feje egy uradalomnak. Ut. p. Szered.”[10]

Népessége

szerkesztés

1910-ben 1900, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.

2011-ben 1601 lakosából 1351 magyar, 188 szlovák és 30 roma volt.

2021-ben 1736 lakosából 1245 (+45) magyar, 315 (+32) szlovák, 21 (+111) cigány, 7 (+1) egyéb és 148 ismeretlen nemzetiségű volt.[11]

Neves személyek

szerkesztés

Nevezetességei

szerkesztés
  • Esterházy-kastély – A főtéren álló kétemeletes kastélyt Eszterházy Ferenc főkancellár építtette, 1760-ban. Volt árvaház 1763–1785, illetve 1787 között, ill. büntetőintézet,[12] később iskola lett. Parkja természetvédelmi terület.[13] A felújításra szoruló kastély tulajdonosa az oktatásügyi minisztérium. 1763-ban Mária Terézia tölgyfát ültetett el a parkban, amely ma is él. 2013 őszén az árvaház alapításának 250. évfordulóján megrendezett ünnepség keretében Habsburg Károly tölgyfát ültetett a kastélyparkban.[14]
  • Római katolikus temploma 1798 és 1801 között épült barokk stílusban, toronyórája 1836-ból való.
  • A Fekete-víz jobb partján 1756-ból való Nepomuki Szent János-szobor áll.
  • A határában álló Maticza-vízimalom 1893-ban épült.
  • Védett terület a falutól északnyugatra fekvő tallósi homokdűne.
  • Iskolájának legkorábbi említése 1732-ből származik.
  • Kastélyában 1967 óta speciális általános iskola működik. Korábban kollégiuma is volt. A 2012/2013-as tanévben 31 tanulója és négy tanítója volt, s az oktatás már csak három tanteremben folyt.[15]
  • Tallósi Esztrádcsoport
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. A tallósi római katolikus plébániahivatal 1945/117 iktatószámú levele.
  3. Gágyor József írása az Új Szó 1992. április 1-jei lapszámában.
  4. Eisner 1935, 87, t. V: 1; Bialeková 1962, 138; Bialeková, D. 1992 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I/2. Nitra, 104 No. 36/134.
  5. Bárta 1955, 433.
  6. Bialeková i. m.
  7. Blaskovics, J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 1993
  8. Postai Rendeletek Tára 14/36, 147. (1880. december 29.)
  9. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  10. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  11. ma7.sk
  12. A szegedi fenyítőház. 170 nn.
  13. A Honismereti kiskönyvtár 138., a tallósi kastélyról szóló füzetének teljes szövege a Magyar Elektronikus Könyvtárban
  14. Habsburg Károly fát ültetett a tallósi kastélyparkban; Új Szó 2013. október 9-i lapszáma
  15. Bartalos Éva Speciális iskola a kastélyban című írása az Új Szó 2013. március 27-i lapszámában.
  • Peter Brunčák–Lívia Šišláková–Jana Brehovská 2016: Vodné mlyny Malého Dunaja. Monument revue 5/1, 72-77.
  • Andrea Röthová: Sídliskové nálezy z doby železnej z Tomášikova, poloha Vinica. Diplomamunka Comenius Egyetem, 2011
  • Tomáš König 2004: Príspevok k včasnostredovekému osídleniu Tomášikova a okolia, okr. Galanta. Archaeologia historica 29, 415-418.
  • Ištok, P. – Ižóf, J. 1990: Podmienky vzniku a vývoja osídlenia krajiny dolného toku Váhu vo svetle geografických a archeologických prieskumov. Študijné zvesti, 145-170.
  • Gágyor József: A lourdes-i barlang
  • Gágyor József: Tallósi szótár I-II. (2004)
  • Gágyor József: A tallósi egyház története (2007)
  • Gágyor József: A Tallósi Egységes Földműves-szövetkezet története (2008)
  • Horusitzky Henrik: Vágsellye, Nagysurány, Szenc és Tallós. Magyarázatok a magyar Szent Korona országainak részletes geológiai térképéhez. Budapest, 1914

Külső hivatkozások

szerkesztés