Tarquinia

község Olaszországban, Viterbo megyében

Tarquinia olaszországi város, Lazio tartományban. Lakosai száma 16 577 fő (2010. január 1.), területe 279,5 négyzetkilométer.

 A településen világörökségi helyszín található 
Tarquinia
Tarquinia címere
Tarquinia címere
Tarquinia zászlaja
Tarquinia zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióLazio
MegyeViterbo (VT)
Polgármester Mauro Mazzola
Védőszent Szűz Mária
Hivatalos ünnep védőszent-fesztivál (május 8.)
Irányítószám 01016
Körzethívószám 0766
Forgalmi rendszám VT
Testvérvárosok
Lista
Jaruco
Népesség
Teljes népesség15 942 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség54,25 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság+132 m
Terület279,50 km²
Időzóna CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 14′ 57″, k. h. 11° 45′ 22″Koordináták: é. sz. 42° 14′ 57″, k. h. 11° 45′ 22″
Elhelyezkedése Viterbo térképén
Elhelyezkedése Viterbo térképén
Tarquinia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarquinia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A mai város a hajdan virágzó etruszk városállam Tarquinii romjaira épült. Az ősi Tarquinii Etruria legrégebbi települése volt, nevét a hős Tarchonról – a 12 önálló etruszk város szövetségének megteremtőjétől – kapta. A város mellett a Tarchino halmon feltárt nekropolisz és a közelben fekvő Cerveteri hatalmas temetővárosai 2004 óta az UNESCO kulturális világörökségének részei.[2]

Fekvése szerkesztés

A város Viterbo megyében, a Marta folyó bal partján 132 méteres tengerszint feletti magasságon elhelyezkedő dombon terül el, Rómától 70 kilométerre északnyugatra, a Tirrén-tenger partján.

Története szerkesztés

Az egykori Tarchna története a vaskori Villanova-kultúra idejéig, az i. e. 9. századig nyúlik vissza. A települést az etruszkok alapították.[3] akik kezdetben a mai Toszkána területéről indulva hódították meg a Latium középső vidékét.

A város névadója Tarchon legendás etruszk hős volt, aki a 12 önálló városállamot (ion mintára) szövetségbe fogta, ezt nevezzük Dodecapolisnak. Tarchna, akárcsak Caere, a kereskedelemből, bányászatból és fejlett kézműiparából merítette gazdagságát, ám vallási és politikai befolyása nagyobb volt a szövetség többi városáénál. Fontosságát példázza, hogy a monda szerint innen származik Tagest, a disciplina Etrusca, az etruszk vallás legfontosabb ágának – haruspicium, avagy béljóslás – megalapítója, valamint az hogy a város névadó hősének leszármazottai voltak az ókori Róma (etruszk nevén Ruma) első királyai is: Tarquinius Priscus és Tarquinius Superbus.[4] Tarquinius Superbust i. e. 510-ben a Köztársaság megalapításakor űzték el a rómaiak. A Tarquiniusok uralkodóházának visszaszerzése érdekében kezdett háborúba Tarchna (Tarquinii) és Vei (Veii), majd egész Etruria, ám a hadiszerencse nem pártolta őket. „ …i. e. 505-ben a küméi Arisztodémosz verte szét délen az etruszkok seregét. Néhány évtizeddel később, i. e. 474-ben a szürakuszai Hierón tengeri győzelmet aratott az etruszkok felett a küméi partoknál, és ettől kezdve a szürakuszaiak megakadályozták, hogy az etruszkok tényleges hatalmat gyakoroljanak tengeri birodalmuk, Korzika és Elba felett. Róma és Veü ádáz háborúskodása i. e. 480-ban vette kezdetét, és egészen i. e. 396-ig elhúzódott; néhány évvel később már a gallok pusztították a vidékének etruszk településeit.”[5] I. e. 359358, majd i. e. 353 és i. e. 351-ben a Róma és Tarchna között kiújúlt határháborúk ismét Róma győzelmével zárultak – 351-ben Tarchna 40 évre békét kért, amit i. e. 308-ban újabb 40 évre kiterjesztett, – s a város behódolt Rómának. Az elkövetkező századokban a további nagy etruszk városok: Cisra (Caere), Velch (Vulci), Vei is fokozatosan Róma hatalma alá kerültek, majd Sulla i. e. 82-ben végleg leigázta az etruszkokat.

Az egykori Tarquinii helyén, attól valamivel északabbra új római város épült Civita néven. A város az 5. században püspöki székhellyé lett, amelyet a 8. században szaracénok dúltak és égettek fel. Ezek után a várost nem építették újjá. Lakói a közeli Cornetóban telepedtek le. Corneto a középkortól – Genova, Pisa és Velence mintájára – mint független, önálló városállam működött, majd a 14. században, elveszítve önállóságát, pápai befolyás alá került.

Az 1872 utáni források Corneto Tarquinia néven említik a várost, amely végül 1934-ben, az olasz fasizmus idején, a hazafias hagyományok újraélesztését célzó kampány során vette fel a Tarquinia nevet.

Tarquinia nevezetességei szerkesztés

 
Tarquinia éjszakai látképe a Priori Palotával
 
A Vitelleschi Palota, amely a Tarquiniai Nemzeti Múzeumnak ad otthont
 
Freskórészlet az etruszk Leopárdos sírból
 
Szárnyas lovak, Tarquiniai Nemzeti Múzeum
  • Monterozzi-Nekropolisz – a világörökséghez tartozó ősi etruszk temetőváros: több mint 6000 halomsír, és a bennük látható csodálatos falfestmények
  • A város melletti Tarchino halmon feltárt i. e. 4., valamint az i. e. 6. századi etruszk városfal faragott kőtömbökből épített (5 km, illetve egy 8 kilométer hosszú) szakaszai
  • A „Királyné Oltára” elnevezésű – i. e. 4. századi etruszk – nagytemplom maradványai
  • az Óváros és annak középkori tornyai
  • Santa Maria di Castello templom (1121-1208) – a bejárata fölé emelkedő bájos, apró harangtoronnyal,
  • az arab és bizánci építészeti hatást tükröző San Giacomo és Santissima Annunziata templomok – 12. század
  • a város elegáns rózsaablakokkal díszített 13. századi templomai: San Francesco, San Antonio és San Pancrazio templomok
  • Torri Palota – Palazzo dei Torri – 13. század
  • a román stílusú, 13. század eleji Városháza – Palazzo dei Priori –, kiemelten a nagy gyűlésterem Sebastian Matta óriási festményeivel
  • Szentlélek Kórház – Hospital Santo Spirito – 15. század
  • A reneszánsz Vitelleschi Palota (épült 1431-1485) benne a
  • Nemzeti Múzeum – Museo Nazionale Tarquinese – gazdag etruszk leletanyaga és
  • a Dóm, a város impozáns román-gótikus stílusú katedrálisa, amelyet az 1643-as tűzvész után 1656-ban építettek újjá – különösen szép az eredeti templomból épen maradt kórus és Antonio del Massaro freskói 1509-ből

Testvérvárosok szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. https://demo.istat.it/?l=it
  2. Olaszország - Cerveteri és Tarquinia etruszk temetővárosai; Múlt-kor történelmi portál [1]
  3. Művészettörténet 6. rész – Az ókori Róma; Sulinet.hu
  4. Buróné Benedekfy Ágnes: Megoldódhat-e az etruszk rejtély?'. [2007. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 27.)
  5. Művészettörténet 6. rész – Az ókori Róma; Sulinet.hu

Források szerkesztés

Az angol és német nyelvű Wikipédia azonos című szócikkei, továbbá:

  • Olaszország - Cerveteri és Tarquinia etruszk temetővárosai; Múlt-kor történelmi portál [2] (magyar)
  • A Pallas nagy lexikona (magyar)
  • Döbler, Hannsferdinand: Magie, Mythos, Religion; Kultur- und Sittengeschichte der Welt, Bd. 9., München – Gütersloh , Wien, 1972 (német)

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarquinia témájú médiaállományokat.