Főmenü megnyitása

A Tauriai-palota vagy Tavricseszkij-palota (Oroszul: Таврический дворец, Tavricseszkij dvorec) egy neoklasszicista stílusban épült palota Szentpéterváron. Az idők során több funkciót is betöltött, történelmi személyek rezidenciája, országgyűlések helyszíne, kormányépület, pártakadémia és a lovas őrezred (Конный лейб-гвардии полк) központja is volt.[1]

Tauriai-palota (Таврический дворец)
A Tavricseszkij-palota 2016-ban
A Tavricseszkij-palota 2016-ban
Ország Oroszország
Település Központi kerület, Szentpétervár
Épült 17831789
Építtető Nagy Katalin cárnő
Építész Ivan Jegorovics Sztarov, Fjodor Grigorjevics Volkov
Felújítás: Carlo Rossi, Vaszilij Petrovics Sztaszov
Stílus neoklasszicizmus, palladianizmus

Jelenlegi funkció FÁK tagállamainak parlamentközi közgyűlése
Látogatható igen
Cím 191015 Szentpétervár, Spalernaja ulica 47.
Elhelyezkedése
Tauriai-palota (Szentpétervár)
Tauriai-palota
Tauriai-palota
Pozíció Szentpétervár térképén
é. sz. 59° 56′ 52″, k. h. 30° 22′ 33″Koordináták: é. sz. 59° 56′ 52″, k. h. 30° 22′ 33″
A Wikimédia Commons tartalmaz Tauriai-palota témájú médiaállományokat.

Fekvése és megközelítéseSzerkesztés

A palota Szentpétervár központi kerületében, a Néva bal partján, a Spalernaja utca 47. szám alatt található. Délről a Tauriai kert (illetve azon túl a Kirocsnaja utca), keletről a Tavricseszkaja utca, nyugatról pedig a Patyomkinszkaja utca határolja.

Tömegközlekedés:

TörténeteSzerkesztés

 
Benjamin Patersen: A Tauriai-palota látképe a kert felől (olaj, vásznon, 1797 előtt)

A palota Nagy Katalin cárnő kedvenc hadvezérének, Grigorij Alekszandrovics Patyomkin hercegnek épült. Az épület a tauriai hercegként (Tavricseszkij herceg) ismert hadvezérről kapta nevét. Az 1783-ban kezdődő munkálatokkal Ivan Jegorovics Sztarov építészt bízták meg. Az építés költsége mintegy 400000 aranyrubel volt.

A 19. században, I. Sándor idején nagyszabású felújításra és átalakításra került sor. A Carlo Rossi és Vaszilij Petrovics Sztaszov építészek vezette munkálatok után a palota újra uralkodói rezidencia lett.

A palota négy fő helyiségből áll: dómterem, nagy galéria (vagy Katalin-terem), előcsarnok és télikert. Építésekor a nagy galéria a legtágasabb palotahelyiség volt az orosz fővárosban: hossza 74,5 m, szélessége pedig 14,9 m. A télikert ritka növényfajoknak adott otthont.[1]

A palota kezdetben a Lovasőrség palotája (Конногвардейским дом) néven volt ismert, mivel a cári lovas testőrség területén állt, mely ezred tagja volt Patyomkin is. Mai nevét Nagy Katalin cárnő adta Patyomkin halála után, mivel annak jelentős szerepe volt a Krím-félsziget (ókori nevén Taurica) 1783-as Oroszországhoz való visszacsatolásában, ezért megkapta a tauriai herceg címet.[2][1]Mojszej Urickij, a pétervári Cseka vezetőjének 1918-as meggyilkolása után a palotát Urickij-palotára keresztelték át, azonban ez nem ragadt meg a köztudatban és a történeti név maradt használatban.[1]

A Krím-félsziget ügyeivel elfoglalt Patyomkin csak keveset tartózkodott a palotában, élete utolsó évében azonban bálokat és fogadásokat adott pétervári rezidenciájában. Az 1791. április 28-i bálról feljegyezték, hogy az fényűzőbb volt minden addigi oroszországi estélynél, melyre a cárnő mellett háromezer vendég volt hivatalos. A herceg a palota ajtajában állva, gyémántos aranygombokkal díszített, skarlátvörös frakkban várta az uralkodónőt. Katalin előtt 24 pár táncolt, majd a házigazda körbevezette vendégeit. Az egyes helyiségekben költők olvastak fel verseket, kórusok énekeltek, illetve egy francia komédia került bemutatásra.[3]

Patyomkin 1791-es halála után Fjodor Grigorjevics Volkov vezényletével felújították az épületet. Ekkor az építész tervei alapján egy templommá alakították a nagy csarnokot, egy portikuszt csatoltak a főbejárathoz és a koncerttermet színházzá alakították. A palota bejáratát egy csatorna kötötte össze a Névával, így a kisebb hajók kiköthettek az épület előtt.

I. Pál cár idején újra átépítették a palotát, a lovasőrség rendezkedett be benne, egyes szobákat barakkokká alakítottak, a télikertben pedig istállókat létesítettek.[1]

20. századSzerkesztés

1906-ban a palota az orosz törvényhozás, az Állami Duma székhelye lett.

Az októberi forradalom után az ideiglenes kormány és a Petrográdi Szovjet székhelye lett az épület. 1918. január 19-én az Összoroszországi Alkotmányozó Gyűlés az első és utolsó ülését tartotta a palotában.[4] Ugyanazon év májusában a bolsevikok itt tartották 7. kongresszusukat.

1920-tól 1991-ig a Kommunista Párt pártiskolájának adott otthont.

A palota jelenleg a FÁK tagállamainak parlamentközi közgyűlésének ad otthont.[1]

EgyébSzerkesztés

 
A palota és kertje madártávlatból
 
A Tauriai Venus

A palotáról kapta nevét a jelenleg az Ermitázsban kiállított Tauriai Venus. Ez volt az első ókori szobor, amely Oroszországba került. A szobrot 1718-ban ajándékozta XI. Kelemen pápa I. Péter cárnak, a Vatikán és Oroszország diplomáciai kapcsolatainak kezdetén. Az alkotás két évvel később érkezett Rómából Szentpétervárra, ahol a 19. század közepéig a Tauriai-palotában került elhelyezésre.[5]

A palotában működik az Orosz Parlamenttörténeti Múzeum is.[6]

Az épület mellett áll a „Virágok” (Цветы) kiállítócsarnok.[7]

OrgonaSzerkesztés

A Tauriai-palota orgonáját 2011-ben avatták fel, készítője Gerhard Grenzing orgonakészítő mester volt. A hangszer 23 regiszterrel, két manuállal és pedállal, illetve mechanikus traktúrával rendelkezik.[8][9]

Az orgona beosztása:

I Grand'Orgue C–a3
1. Bourdon 16′
2. Montre 8′
3. Flûte à cheminée 8′
4. Prestant 4′
5. Flûte ouverte 4′
6. Quarte 2′
7. Cornet V
8. Plein-Jeu IV
9. Trompette 8′
Tremblant
II Positif C–a3
10. Bourdon 8′
11. Salicional (tw. aus Nr. 10) 8′
12. Prestant 4′
13. Flûte Douce 4′
14. Nazard 2+23
15. Doublette 2′
16. Tierce 1+35
17. Larigot 1+13
18. Cromorne 8′
Tremblant
II Pedale C–f1
19. Soubasse 16′
20. Flûte 8′
21. Flûte 4′
22. Basson (tw. aus Nr. 23) 16′
23. Trompette 8′
  • Kopulák: II/I, I/P, II/P

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f Érdekes tények a Tauriai-palotáról, az orosz klasszicizmus győzelméről. culture.ru. (Hozzáférés: 2018. február 20.) (oroszul)
  2. Grigorij Patyomkin, a legendás szerető. cultura.hu, 2016. november 29. (Hozzáférés: 2018. február 20.) (magyarul)
  3. Massie, Robert K.. Catherine the Great: Portrait of a Woman, 516. o. (2011). ISBN 9781588360441. Hozzáférés ideje: 2018. február 26.  (angolul)
  4. Székely János (2018). „Az őrség elfáradt”. Élet és Irodalom LXII (3), 1. o. (Hozzáférés ideje: 2018. február 19.)   (magyarul)
  5. Tavricseszkij-palota. Visit Petersburg. (Hozzáférés: 2018. február 20.) (angolul)
  6. Orosz Parlamenttörténeti Múzeum. peterburg.biz. (Hozzáférés: 2018. február 26.) (oroszul)
  7. Virágok csarnok. Visit Petersburg. (Hozzáférés: 2018. február 20.) (angolul)
  8. A Tauriai-palota orgonájának felavatása (PDF). Grenzing. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 26.) (oroszul)
  9. A Tauriai-palota orgonája. capellataurida.ru. (Hozzáférés: 2018. február 26.) (oroszul)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Tauriai-palota témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés