Főmenü megnyitása

Tektonik-zsomboly

barlang Bódvaszilason

A Tektonik-zsomboly megkülönböztetetten védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Az Aggteleki-karszt nyolcadik legmélyebb barlangja. Bódvaszilas hat megkülönböztetetten védett barlangja közül az egyik.

Tektonik-zsomboly
A zsomboly bejárata
A zsomboly bejárata
Hossz350 m
Mélység80 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés80 m
Tengerszint feletti magasság460 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus korróziós
Barlangkataszteri szám 5452-45
Elhelyezkedése
Tektonik-zsomboly (Magyarország)
Tektonik-zsomboly
Tektonik-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 33′ 22″, k. h. 20° 43′ 26″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 22″, k. h. 20° 43′ 26″
A Wikimédia Commons tartalmaz Tektonik-zsomboly témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

Az Alsó-hegy fennsíkján, a Vecsem-bükk csúcsától körülbelül 960 méterre, a Bak Antal nevű töbörben, amelynek a névadója a 18. században élt nyílik. A fennsík negyedik legmélyebb zsombolya. Tőle északkeletre, körülbelül 70 méter távolságra, körülbelül 25 méterrel feljebb nyílik a Moszkitós-zsomboly. Bódvaszilas felől a kék kereszt jelzésen két kilométert kell megtenni és a fennsík peremét majdnem elérve, az út melletti első töbör, a Bak Antal töbrének az északi oldalában megtalálható a bejárata. A turistatérképek jelölik a helyét. A fokozottan védett természetvédelmi területen, erdőben, egy fél méter magas sziklakibúvás tövében lévő, nehezen észrevehető, bontott bejárati nyílása egy keskeny hasadék, amely 1×0,5 méteres és a tengelyiránya függőleges.

Középső triász mészkőben, tektonikus törésvonalak mentén jött létre. A repedéseket a víz alatti oldódás, a leszivárgó vizek és kis mértékben az omlások bővítették. Nem működött víznyelőként. A részletesen felmért barlang 350 méter hosszú, 80 méter mély, 80 méter függőleges kiterjedésű és a vízszintes kiterjedése 45 méter. A barlangra a függőleges kiterjedés a jellemző. Több párhuzamos aknából áll. A felépítése szövevényes, a Szabó-pallagi-zsombolyhoz hasonló, de az aknák szűkebbek. Az aknák nem lépcsőzetesen kapcsolódnak egymásba, hanem a hasadékok menti összenyílás köti össze azokat. A végpontja egy kőtörmelékkel kitöltött hasadék. Ujjbegykarrok, valamint függőcseppkövek, állócseppkövek, cseppkőbekérgezés, típusos (gömbös) borsókő és az Óriás Kalcitos nevű helyen nagy méretű kalcitkristályok képződtek a barlangban. Előfordulnak denevérek a járataiban. A kitöltésben guanó és denevércsontok találhatók. Néha nagy testű állatok hullanak bele és pusztulnak el. A zsomboly nincs lezárva, engedéllyel, kötéltechnikai eszközök alkalmazásával és jó erőnléttel látogatható.

Előfordul az irodalmában 59 (Kósa 1992), L-1 (Kósa 1992) és Tektonik zsomboly (Csernavölgyi 1974) néven és jelöléssel is. A zsomboly a felfedező VMTE Tektonik Barlangkutató Csoport nevéről lett elnevezve. A Tektonik-zsomboly név először 1977-ben jelent meg az irodalmában (Kordos 1977).

KutatástörténetSzerkesztés

1973-ban fedezte fel és bontotta ki a VMTE Tektonik Barlangkutató Csoport egyik tagja az akkoriban 78 méter mélynek gondolt barlangot. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent lista alapján az országnak a 32. legmélyebb barlangja volt a 76 méter mély barlang Lukács Lászlónak az 1978-as, írásbeli közlése alapján. Az MKBT Meghívó 1978. júniusi számában publikálva lett, hogy Lukács László szerint a mélysége 76 méter.

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1982. évi Országos Vándorgyűlésén az egyik túracélpont volt. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvben nincs említve a barlang neve, az országos barlanglistában sem. Az 1987. december 31-i állapot szerint Magyarországnak a 38. legmélyebb barlangja volt a 76 méteres mélységével. Az 1989. évi Karszt és Barlang különkiadásában megjelent összeállítás alapján hazánknak a 38. legmélyebb barlangja volt a 76 méteres mélységével. A BEAC Barlangkutató Csoport felmérte a zsombolyt. A poligon mentén mért hossza 140,85 méter, a mélysége 77,35 méter és a vízszintes kiterjedése 14 méter. Egy körülbelül 100–120 méteres oldalakna nem volt beszámítva a poligonhosszba.

Az 1990–1991 történt térképezéskor új részek lettek felfedezve az addig még be nem járt kürtők kimászásával. Nyerges Attila 1990-ben megrajzolta az alaprajzi szelvényeket, a Fő-akna keresztmetszeteket, a Bejárati-akna keresztmetszeteket, észak-déli irányú vetített hosszmetszetet és a barlang egy alaprajzi részletét, valamint 1991-ben a barlang térláttatós, azaz izometrikus barlangtérképét alaprajzi vetülettel. Kósa Attila elsőként publikálta az 1992-ben megjelent könyvében a barlang 1991-es, vetített hosszmetszeti, az 1991-es, térláttatós barlangtérképét és az Alsó-hegy fennsíkjának a magyar oldalát bemutató egyik térképen meg van jelölve a helye, valamint több adattal együtt fel van tüntetve három darab irodalmi hivatkozás, amelyek a barlangra vonatkoznak. A hosszmetszeti barlangtérkép eltér az 1991-ben rajzolt, térláttatós barlangtérképtől. A publikált barlangtérképen a barlang legmélyebb pontjának a mélysége 77,3 méter, a korábbi térképeken 80 méter. A MAFC Barlangkutató Csoport által szervezett, 1994. december 27-e és 1995. január 1-je között tartott, nemzetközi barlangász tábor alatt az egyik túracélpont volt. 1995 óta a Világörökség része. 2002 óta megkülönböztetetten védett barlang. A 2008. szeptember 27-én megrendezett, XV. Lakatos Kupa kiadványában 80 méter mély barlangként szerepel. Nem volt a verseny helyszínei között. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint.

IrodalomSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Havliček, David – Vojiř, V.: Speleologický Prúzkum Dolného Vrchu. Slovensky Kras, 1984. 22. köt. 213–244. old.
  • Kósa Attila: Az Alsó-hegy zsombolyai. Barlangnapi tájékoztató. MKBT és Tektonik, 1982.
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. 1984.
  • Vojiř, V.: Dolný Vrch, I. etapová zpráva o speleologickém prúzkumu. 1973. Speleologicky Klub Praha.

További információkSzerkesztés