Topuszkaófalu
Topuszkaófalu (horvátul: Staro Selo Topusko) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Topuszkához tartozik.
| Topuszkaófalu (Staro Selo Topusko) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44415 |
| Körzethívószám | + (385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 95 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 128 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 15′ 33″, k. h. 15° 56′ 59″45.259200°N 15.949700°EKoordináták: é. sz. 45° 15′ 33″, k. h. 15° 56′ 59″45.259200°N 15.949700°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésSziszektől légvonalban 41, közúton 56 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 7 km-re délre, az úgynevezett Báni-végvidéken, a Petrova gora és a Zrinyi-hegység között, a Glina folyó völgyében fekszik.
Története
szerkesztésTopuszkaófalu a térség egyik legrégibb települése. A Glina–folyó völgye a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban benépesült. A Glina felső folyásánál fekvő Hrvatsko Selo területén a késő rézkorban és a korai bronzkorban, az i. e. 4. és 2. évezred között virágzott vučedoli kultúra nyomaira bukkantak. A római uralom előtt illír törzsek lakták a területét. A római korban a falutól északra Topuszka vidékén feküdt Ad Fines városa, melynek helyén ókori falakra, pénzérmékre, urnákra, sírkőlapokra és főként borostyánból készített ékszerekre bukkantak. A 4. és 5. században a gótok és a longobárdok, a 6. században az avarok és a szlávok, a 9. század elején a frankok foglalták el ezt a területet. A magyarok a 10. században érkeztek meg ebbe a térségbe. 1097-ben a településtől nyugatra fekvő Petrova gora hegységben vívott csatában győzte le Könyves Kálmán serege Svačić Pétert az utolsó horvát királyt. A hagyomány szerint környező hegység neve is az ő emlékét őrzi. Ezután területe a magyar-horvát királyok uralma alatt volt. A 13. század elején a közeli Topuszkán II. András magyar király cisztercita apátságot alapított.
A 16. században egyre többször érték török támadások, majd 1556-ban az Oszmán Birodalom több évszázadra megszállta a területét. Az 1593-tól 1699-ig terjedő időszak török háborúi a települést teljesen elpusztították, lakossága pedig Szlavónia más vidékeire, Nyugat-Magyarországra és Ausztriába menekült. A török uralom emléke az az őrház, melynek maradványai máig fennmaradtak a település határában. A karlócai békével ez a terület is felszabadult a török megszállás alól, majd a Katonai határőrvidék része lett. A 17. század végétől az elmenekült horvátok helyére a hódoltsági területekről nagy számú szerb lakosság érkezett. A katonai közigazgatás 1881-ig tartott. Ezután Zágráb vármegye Vrginmosti járásának része volt. A településnek 1857-ben 439, 1910-ben 1277 lakosa volt. 1918-ban a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-ben Jugoszlávia része lett. A lakosság kétharmada szerb, egyharmada horvát nemzetiségű volt.
1941 és 1945 között a falu a Független Horvát Állam része volt. Történetének leggyászosabb napjai voltak 1941. július 28. és augusztus 3. között. A faluba bevonuló usztasa egységek a partizánokkal szimpatizáló szerb lakosságból összesen 601 embert öltek meg a legkegyetlenebb módokon. Csak a falu északi kijáratánál fekvő Dugačka Lukán 250 szerb parasztot végeztek ki, ezzel egy időben a Vrnograc felé eső határban álló kőhíd közelében 36 szerbet, köztük 16 egy hónapostól 15 éves korú gyermeket öltek meg.[2] A délszláv háború idején 1991-ben a település kisebbségi horvát lakossága többi megszállt horvát település lakóinak sorsára jutott. Elűzték, lakóházait felgyújtották és lerombolták. A horvát hadsereg a Vihar hadművelet keretében 1995. augusztus 7-én szabadította fel települést. A szerb lakosság nagy része elmenekült. A háború után rögtön elkezdődött az újjáépítés, az élet úgy-ahogy normalizálódott. Az immár horvát többségű településnek 2011-ben 154 lakosa volt.
Lakosság
szerkesztés| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 439 | 799 | 825 | 956 | 1.204 | 1.277 | 1.325 | 1.428 | 927 | 938 | 871 | 666 | 497 | 402 | 191 | 154 |
Nevezetességei
szerkesztés- Török őrház maradványai
- Vízimalom a Glina-folyón
- Vízimalom a Krivaja-patakon
- Hősi emlékmű
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Jadovno.com: Kalendar genocida: 28. jul 1941. Svjedočenje: Stevo Kljajić, Staro Selo, Topusko (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
szerkesztés- Topusko község hivatalos oldala (horvátul)
- Topusko rövid története (horvátul)
- Topusko turisztikai irodájának honlapja[halott link] (horvátul)
- Izmjene i dopune prostornog plana uređenja općine Topusko – A község rendezési terve (horvátul)
További információk
szerkesztés- A horvát kapucinus ferences rendtartomány honlapja (horvátul) (angolul)
- A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- A sziszeki püspökség honlapja (horvátul)
