Trafalgar Square

(Trafalgár tér szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 26.

A Trafalgar tér (angolul Trafalgar Square) London egyik legnevezetesebb köztere.

Trafalgar Square
Ország Egyesült Királyság
TelepülésCity of Westminster
Névadótrafalgari csata
Terület0,92 ha
Elhelyezkedése
Trafalgar Square (City of Westminster)
Trafalgar Square
Trafalgar Square
Pozíció City of Westminster térképén
é. sz. 51° 30′ 29″, ny. h. 0° 07′ 41″51.508056°N 0.128056°WKoordináták: é. sz. 51° 30′ 29″, ny. h. 0° 07′ 41″51.508056°N 0.128056°W
A Trafalgar Square weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Trafalgar Square témájú médiaállományokat.

A tér közepéből kiemelkedik a csaknem 52 méter[1] magas Nelson-emlékoszlop, mely Nelson admirálisnak állít emléket, aki az 1805-ös trafalgári ütközetben legyőzte Napóleon flottáját. A tér az ütközet emlékére kapta a nevét.

Jellegzetesek a tér szökőkútjai, szobrai, s a teret körülvevő épületegyüttesek, amelyek közül a klasszicista stílusú Nemzeti Galéria, valamint a St. Martin-in-the-Fields (magyarul: Mezei Szent Márton) templom barokk toronnyal s neoklasszicista homlokzattal a legkiemelkedőbbek.

Története

szerkesztés
 
A négy oroszlán egyike a Nelson-emlékoszlop talapzatán

A 18. század második felében a mostani szökőkutak helyén királyi istállók voltak, a Nemzeti Arcképtár helyén pedig Cherringe falu temetőkertje terült el. John Nash városrendezési terveinek köszönheti a tér létrejöttét. Nash lebontatta a királyi istállókat, s felépítette azokat a Buckingham Palota oldalában. Egy teljesen egyenes, fő közlekedési utat akart nyitni a Bloomsbury városrész felől a Temze-partig. Terve nem valósult meg az ő életében, de a teret kikövezték.

Cherringe falucska két világ közé ékelődött be, egyik oldalán előbb a Szent James Palota (St. James’s Palace), majd a Buckingham Palota, s ezek közelében az előkelőek kisebb palotái, árnyas sétányai, parkjai, a másik nyugati oldalon szűk utcák, s szórakoztató negyed. Piactér volt a mai Charing Cross pályaudvar] helyén. A tér fokozatosan nyerte el mai formáját.

Méltán tekintették az angolok hősüknek Horatio Nelson admirálist, aki legyőzte Napóleont. Nelson a döntő trafalgari csatában maga is halálos sebet kapott. A csata helyéről nevezték el a teret, közepébe egy hatalmas, 46 méter magas Nelson-emlékoszlopot (Nelson Column) emeltek 1840-ben.[2]

A Nelson-emlékoszlop

szerkesztés
 
A tér Nelson admirális emlékoszlopával

A Nelson-oszlop méreteivel a római Fórum Augusti hajdani nagy templomának, a Mars Ultor, azaz a Bosszúálló Hadisten templomrom egyik korinthoszi oszlopát másolja. Szögletes talapzatot készítettek hozzá, melynek mind a négy oldalán Nelson admirális életének fő mozzanatait ábrázolják bronzdomborműveken, ezekhez a bronz alapanyagot a franciáktól zsákmányolt ágyúk szolgáltatták. Az első jelenet Nelson életéből az a pillanat, amikor megsebesül az 1798-as csatában Abukirnál. Egy másik dombormű az 1797-es, spanyolok felett aratott győzelmére emlékezik, amint a St Vincentnél lezajlott győztes csata után Nelson átveszi a legyőzött spanyol vezér kardját. Egy következő jelenet Nelson 1801-es, dánok felett aratott győzelmét örökíti meg, amint egy ágyúcsövén aláírja a békeszerződést. A negyedik jelenetben a halálos sebtől összecsukló győztes trafalgári hadvezért látjuk.

Három év múlva, 1843-ban készült el Edward Hodges Baily (1788-1867) angol szobrász 5,5 méter magas kőszobra a kardjára támaszkodó Nelson admirálisról, amelyet az emlékmű tetejére illesztettek, ezzel az emlékmű magassága 51,5 méter magasra emelkedett. Majd sokkal később, 1868-ban helyezték az obeliszk talapzatának lépcsőfokai alá Sir Edwin Henry Landseer (1802-1873) híres állatfestő és állatszobrász négy bronzoroszlánját, melyek mintegy ellensúlyozzák a karcsú obeliszket. A Nelson emlékoszlopnak városképi jelentősége is van monumentalitása miatt, London számos pontjáról előtűnik (megpillantható a londoni Parlament Óra-tornya előtt állva, a Carlton House Terrace mellett sétálva stb.) Az obeliszk talapzatát minden év október 21-én, a trafalgári csata évfordulóján virágokkal és koszorúkkal borítják a brit hazafiak.

szerkesztés
 
Szökőkút a National Gallerynél
 
Canada House (Kanada-ház)

A Trafalgar tér teljes északi oldalát a korinthoszi oszlopokkal díszített zöld kupolás National Gallery (Nemzeti Galéria) foglalja el. A tér két egyforma szökőkútja közül az egyik a Képtár közelében van, vízköpő allegorikus figurákat, tengeri bálnákat, kigyókat ábrázol bronzba öntve. A tér délnyugati oldalán a kanadai kormány londoni nagykövetségének egyik épülete következik, a Canada House (Kanada-ház), s vele egy tömbben helyezkedik el a Norway House (Norvég-ház), a norvég állami érdekek félhivatalos központja. A Norvég-ház bejárata a Cockspur Street felől van, amelynek végében a Haymarket tér (Szénapiac tér) húzódik meg, sarkán III. György brit király[3] bronz lovasszobrával, nem messze tőle George Washington szobra áll.

St. Martin-in-the-Fields

szerkesztés
 
St. Martin-in-the-Fields tavasszal

A St. Martin-in-the-Fields korinthoszi oszlopokkal díszített görögös bejáratához magas lépcsősor vezet. Tornya 56 méter magas barokkosan hullámzó stílusban. Az egész templomot az előcsarnok reneszánsz mennyezetével együtt James Gibbs tervezte, 1721-26 között épült. A tölgyfából dúsan faragott szószék a hozzávezető lépcsővel együtt Gibbons[4] munkája. Az oltár mögötti ablakok velencei üvegből készültek, ezek a második világháború idején elpusztultak. (A háború után egyszerű üvegablakokkal pótolták). Olasz mestereket hívtak a mennyezeti stukkók elkészítéséhez. A templom timpanonját királyi címer díszíti, mivel a templom funkcióját tekintve királyi plébániatemplom, egyházközségi körzetébe tartozik a Buckingham Palota, a királyi újszülötteket itt írják be az anyakönyvbe.

Hatalmas kripta van a templom alatt, amely természetesen eredeti rendeltetésének megfelelően temetkezési helyül szolgál, de 1685-ben a Franciaországból menekült hugenották, majd az első világháborúban a francia frontról hazatérő katonák átmeneti szállása lett, a második világháború alatt 600 ágyas óvóhelyet rendeztek itt be.

E helyütt már a szász királyok idején is templom állt, 1544 körül VIII. Henrik angol király bővítette és építtette újjá, a 18. század elejére már megint lepusztult állapotba került, s újjá kellett építeni, ekkor nyerte el mai formáját.

Minden év karácsonyán a Trafalgar téren állítják fel a mindenki karácsonyfáját a Mezei Szt. Márton temploma közelében, 1946 óta minden évben a norvég kormány küldi a londoniaknak a fenyőt, hálából, hogy Anglia és szövetségesei felszabadították a német megszállás alól. 1959 óta e fa alatt látható Josephina de Vasconcellos szobrász neoprimitív stílusú, életnagyságú figurákkal benépesített betleheme.

South Africa House és a Charing Cross

szerkesztés
 
South Africa House (Dél-Afrika-ház)

A templomtól balra haladva a tér délkeleti oldalán 1933-ban épült a mai dél-afrikai nagykövetség és konzulátus londoni központja, a South Africa House (Dél-Afrika-ház) neoklasszicista stílusban.

A Trafalgar tér déli be- és kijárata a Charing Cross nevű háromszögű kis térnél van, e tér nevét Cherringe faluról kapta és arról a gótikus keresztről (Cross), amelyet I. Edward angol király 1291-ben állíttatott felesége iránti kegyeletből, e gótikus keresztet az angol polgári forradalom idején eltávolították parlamenti határozattal. Másolatát majd 1863-ban állították fel, az eredeti helyétől keletebbre, a mai Charing Cross pályaudvar közelében. A kereszt eredeti helyén I. Károly angol király lovasszobra áll. A szobrot 1633-ban Hubert Le Sueur mintázta meg. A közben lezajlott forradalmi események miatt csak a Stuart-restauráció idején, 1674-ben állították fel, e szobortól nem messzire Oliver Cromwell szobra áll.

London földrajztudományi középpontja ma a Charing Cross, innen számítják a távolságokat.

Közlekedés

szerkesztés

Metróval a tér a Bakerloo vagy Northern vonalon közelíthető meg, a legközelebbi megálló a Charing Cross, ahonnan kijárat nyílik a tér felé. (A Bakerloo-nak eredetileg volt egy Trafalgar Square nevű megállója, amit később egy aluljáróval összekötöttek az akkor még Strand néven működő megállóval majd átnevezték Charing Cross-ra. Előtte is működött már egy ilyen nevű állomás kb. 300 méterre délre így az lett a mai néven is ismert Embankment. [1] Az átnevezés körüli keverés oka feltehetően az lehetett, hogy az új Charing Cross megálló fizikailag közelebb van a Charing Cross vasútállomáshoz mint a régi - a mai nevén Embankment - megálló.)

Közeli állomások még az Embankment és a Leicester Square. A buszjáratok közül a 3, 6, 9, 11, 12, 13, 15, 23, 24, 29, 53, 87, 88, 91, 139, 159, 176, 453, N2, N3, N5, N9, N11, N13, N15, N18, N20, N21, N26, N29, N41, N44, N47, N87, N89, N91, N97, N109, N113, N136, N155, N279, N343, N550, N551 számúak érintik a teret (az N jelzésűek éjszakai buszok), amelyek közül a 15-ös járat vonalán az - egyébként a forgalomból kivont - eredeti, hátsó peronos Routemasterek közlekednek.

  1. Az emlékoszlop 46 méter magas, rajta Nelson admirális szobra 5,5 méter.
  2. Nelson admirális szobra nélkül 46 méter magas az emlékoszlop.
  3. Richard James Wyatt (1795-1850) mintázta.
  4. Grinling Gibbons (1648-1721) faszobrász.

Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Trafalgar Square témájú médiaállományokat.