Wikipédia

Tranzitivitás (nyelvészet)

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 24.

A grammatikában a tranzitivitás fogalmát kétféleképpen értelmezik. Egyes grammatikákban[1] úgy határozzák meg, mint az ige azon tulajdonságát, amely révén cselekvése személyre vagy dologra (közös terminussal objektumra) irányul. Egyes nyelvek grammatikáiban[2] ez lehet közvetlen objektum vagy közvetett objektum. Magyar grammatikákban az előbbi a tárgynak felel meg, az utóbbi pedig egyes határozó fajtáknak: részeshatározó, állandó határozók, más néven aszemantikus vonzatok,[3] megint más néven vonzathatározók,[4] egyes képes helyhatározók.[4] Ebben a nézetben intranzitív igéknek csak azokat nevezik, amelyeket nem bővítheti semmilyen objektum sem, a tranzitívak pedig közvetlen tranzitívakra és közvetett tranzitívakra oszlanak. Más grammatikákban[5] csak a tárggyal bővíthető igéket tartják tranzitívaknak, az összes többit intranzitívaknak. Erre utalnak a hagyományos „tárgyas ige”, illetve „tárgyatlan ige” elnevezések. Ebben a szócikkben az utóbbi értelemben használatos a „tranzitivitás” fogalom.

Nézettől függetlenül a tranzitivitás nyelvi univerzálé, azaz minden nyelvben igék osztályának a vonása, bár különböző nyelvekben azonos jelentésű igék lehetnek tranzitívak egyesekben és intranzitívak másokban. Nyelvtől függően a tranzitív ige bizonyos vonásokat kényszerít az objektumra. Ez lehet grammatikai eset, bizonyos elöljárószó(k) vagy névutó(k) vele való használata, bizonyos helye a mondatban stb.[6]

A tranzitív ige

szerkesztés

Az igék tranzitív voltát bizonyos, nyelvtől függő próbákkal lehet megállapítani.

A magyar nyelvben a tranzitív igének vannak alaktani ismérvei. Ilyen ige az, amelyet tárgyesetű szó bővíthet. Ezt viszonylag könnyen lehet felismerni az egyedüli, minden névszóhoz járuló, egyesek esetében fakultatívan elhagyható jellegzetes -t esetragnak köszönhetően. Ehhez hozzájárulnak az ige azon személyragjai, amelyek különböznek attól függően, hogy a tárgy határozatlan vagy határozott: levelet ír, írja a levelet.[7]

Olyan nyelvekben, mint a közép-délszláv diarendszerhez tartozók, a tranzitív ige ismérve a többnyire tárgyesetű bővítmény, amikor elöljáró nélkül használják. Ezt legtöbbször rag fejezi ki, bár olykor ez lehet zéró is vagy más esettel közös, és van amikor csak a tárgyi szócsoport determinánsa viseli: (horvátul) Htio sam razveseliti tetku ’Fel akartam vidítani a nagynénimet’, Rijetko bi izustila koju riječ ’Ritkán mondott volna pár szót’.[8] Kivétel csak az elöljáró nélküli genitivus partitivus-ban (a rész birtokos esetében) álló tárgy: (montenegróiul): Imate li vode? ’Van-e vizetek?’ [szó szerint ’Birtokoltok-e (valamennyi) vizet?’][9]

A francia nyelv grammatikáiban, amelyben gyakorlatilag nincs névszóragozás, úgy határozzák meg a tranzitív igét, mint olyat, amelyhez közvetlenül, azaz elöljáró nélkül kapcsolódik a névszóval kifejezett objektum, miközben az ún. közvetett objektum csak elöljárós lehet (pl. La voiture renverse le passant ’Az autó feldönti a járókelőt’),[10] ami nem érvényes minden főnévi igenévvel kifejezett tárgyra: Il craint de perdre sa place ’Fél, hogy elveszíti a helyét’.[11] Egy másik próbája a tranzitivitásnak az, hogy csak a cselekvő igés és tárgyas szerkezetet lehet megváltoztatni szenvedő igésre (Le passant est renversé par la voiture szó szerint ’A járókelő az autó által van feldöntve’),[10] bár néhágy tranzitív igére ez nem érvényes.

Az angol nyelvben is, néhány kivétellel a tranzitív igéket szenvedőkké lehet tennni: The secretary typed the report ’A titkár(nő) legépelte a jelentést’ → The report was typed (by the secretary) ’A jelentés le lett gépelve (a titkárnő által)’.[12] Mint a franciában, az angolban is mindig elöljáró nélkül kapcsolódik a tárgy az igéhez és, ha nincs kiemelve, mindig az ige után van a helye. Amennyiben nincs az igének határozója is, vagy ha elöljárós határozója van, akkor a tárgy közvetlenül az ige után áll, ha pedig van elöljáró nélküli részeshatározója, akkor ez után: The teacher gave a letter to the girl vagy The teacher gave the girl a letter ’A tanár levelet adott át a lánynak’.[13]

A román nyelvben több van meg a névszóragozásból, mint a franciában, tárgyesetről is van szó a grammatikáiban, de erre jellegzetes alakja csak néhány személyes névmásnak van. Három próba van a tranzitivitás megállapítására:[6]

  1. az objektum kifejezése tárgyesetű és erre jellegzetes formával rendelkező személyes névmással: – Ai citit articolul? – L-am citit ’– Elolvastad a cikket? – Elolvastam’;[14]
  2. az objektum megkettőzése, azaz rá történő előre- vagy visszautalás tárgyesetű alakkal rendelkező személyes névmással: Pe Ion îl doare capul ’Ionnak fáj a feje’ (szó szerint ’Iont őt fáj a fej’, Cartea o are de la părinți ’A könyv a szüleitől van neki’ (szó szerint ’A könyvet őt birtokol a szüleitől’);
  3. cselekvő szerkezetről szenvedőre való váltás: Tata face fluiere ’Édesapa furulyákat készít’ → Fluierele sunt făcute de către tata szó szerint ’A furulyák édesapa által vannak készítve’.[15]

Nem minden tranzitív ige állja ki a fenti próbák mindegyikét. Határozó a második. Olyan igék, amelyek csak az első kritériumnak felelnek meg, nem tranzitívak, mert nem felelnek meg a többi kettőnek. A velük használt személyes névmás nem utal tárgyra, hanem állandósult szókapcsolat része, mint amilyen az a o tuli „elhúzni a csíkot”. Egyes tranzitív igéket nem lehet cselekvőből szenvedővé tenni, mégis tranzitívak, mivel megfelelnek az első két kritériumnak. Ilyenek a 2-es pont alatti példák igéi.[6]

Egyes tranzitív igék helyesen használhatók tárgy vagy tárgyi mellékmondat nélkül is. Példák:

  • (magyarul) A kislány (leckét) ír;[7]
  • (franciául) Pierre mange (quelque chose) ’Pierre eszik (valamit)’;[10]
  • (angolul) I was reading (a newspaper) ’(Újságot) olvastam éppen’;[16]
  • (horvátul) Pišem (pismo) ’(Levelet) írok’;[8]
  • (románul) Scrie frumos (ce-i dictez) ’Szépen írja, amit diktálok neki’.[17]

Más tranzitív igékkel a tárgy kötelező, legalábbis amikor bizonyos jelentésük van, és bizonnyos nyelvekben. Tárgy nélkül az ilyen állítmányos mondat helytelen:

  • (magyarul) Készít valamit;[7]
  • (franciául) Vous préparez votre avenir ’Előkészítitek a jövőtöket’;[18]
  • (angolul) The committee discussed the problem ’A bizottság a kérdést vitatta’;[19]
  • (horvátul) Susjeda je snašla nevolja ’A szomszédot szerencsétlenség érte’;[8]
  • (románul) Zăpada acoperă pământul ’A hó befedi a földet’.[15]

Egyes tranzitív igékkel a mondat helytelen akkor is, ha a tárgy mellett az igének nincs még egy bővítménye:

  • (magyarul) A fiút Pistának hívják;[20]
  • (franciául) Il s’est déclaré content ’Elégedettnek mondta magát’;[21]
  • (angolul) The thief thought himself rather unlucky ’A tolvaj meglehetősen balszerencsésnek tartotta magát;[19]
  • (horvátul) Proglasili su me anarhistom ’Anarchistának nyilvánítottak engem’;[22]
  • (románul) Pe ea o cheamă Puica ’Őt Puica-nak hívják’.[23]

Egyes tranzitív igéknek egyszerre lehet ún. közvetlen objektumuk (tárgyuk) és közvetett objektumuk (a magyar grammatikákban a fentebb felsorolt határozók egyike):

  • (magyarul) Nekem adta a könyvet;[24]
  • (franciául) arracher quelque chose à quelqu’un „erőszakkal elvenni valamit valakitől”;[10]
  • (angolul) She gave me a pencil ’Ceruzát adott nekem’;[25]
  • (szerbül) Pružite šansu mladima ’Adjatok esélyt a fiataloknak’;[26]
  • (románul) Le dezvăluie taina ’Feltárja nekik a titkot’.[27]

Vannak nyelvészek, akik szerint egyes nyelvekben bizonyos igék kétszeresen tranzitívak, azaz alárendelhetnek egyszerre vagy két tárgyat (az egyik élőt, a másik élettelent megnevező), vagy egy élőt megnevező tárgyat és egy tárgyi mellékmondatot:

  • (horvátul) Šutite jer vas nitko nije ništa pitao ’Hallgassatok, mert senki sem kérdezett tőletek semmit’ (szó szerint ’… titeket senki semmit nem kérdezett’);[28]
  • (románul) Profesorul învață carte pe elev ’A tanár írni-olvasni tanítja a tanulót’ (szó szerint ’A tanár tanít könyvet a tanulót’), L-am rugat să-mi spună adevărul ’Arra kértem őt, hogy mondja meg nekem az igazat’.[17]

Más szerzők vitatják a kétszeresen tranzitív igék létét, bár mindkét bővítményük tárgyesetű. Az egyik érv ez ellen az, hogy például a románban az ilyen igék csak az élőt megnevező tárgy esetében állják ki a tranzitivitás próbáit.[6] Egy másik ellenérv az, hogy nem létezhet több típusú tárgy, akkor sem, ha például a közép-délszláv diarendszerben mindkét bővítmény elöljáró nélkül áll tárgyesetben. Bizonyíték erre az, hogy egy olyan mondatban, mint (montenegróiul) Uči nas matematiku ’Tanítja nekünk a matematikát’, a matematika szó nem csak tárgyesetű, hanem részes esetű is lehet ugyanazzal a grammatikai jelentéssel: Uči nas matematici. Következésképpen a tárgyesetű alakjával is a matematiku szó közvetett objektum.[29] Magyar vagy francia grammatikákban nem is lehet szó kétszeres tranzitivitásról. A fentieknek megfelelő mondatokban a magyarban az egyik bővítmény tárgyesetű, a másik meg más esetű; a franciában az egyik elöljáró nélküli, a másik elöljárós vagy ilyet helyettesítő elöljáró nélküli személyes névmás.

Az intranzitív ige

szerkesztés

Intranzitívaknak tekinti minden nyelvész azokat az igéket, amelyeknek nem lehet semmiféle objektumuk. Jellegzetesen ilyenek azok, amelyeket a magyar grammatikák mediális igéknek neveznek. Köztük vannak olyanok, amelyeknek alanyuk sem lehet (alkonyodik, sötétedik, tavaszodik, villámlik),[30] de a legtöbbjüknek lehet alanya: elfárad, kifehéredik, tüsszög, kifordul, kinyílik stb. Intranzitívaknak tekintik egyes grammatikák (lásd fentebb) azokat az igéket is, amelyeknek nem lehet közvetlen objektumuk (tárgyuk), de lehet közvetett objektumuk. A legtöbb cselekvő ige: rácsap, gondol, féltékenykedik, kacsint, nekiront stb.[1]

Olykor tranzitív, máskor intranzitív igék

szerkesztés

Egyes igék velejáró tulajdonsága a tranzitivitás, másoké az intranzitivitás, de megint mások esetében nehéz megvonni a határt a tranzitív és az intranzitív jelleg között. Erre több tény utal.[6]

Van olyan vélemény, mely szerint a mediális igék egy része átmenetet képez az intranzitívak és a tranzitívak között.[31] Intranzitívak abban az értelemben, hogy mondattani szempontból nem lehet tárgyuk, de alanyuk nem ágens (cselekvő), mint a cselekvő igéké, hanem szerepe páciensi (szenvedő), mint a tárgyé. Egyeseknek cselekvő, másoknak visszaható alakja van. Példák:

  • (magyarul) A fazék folyik, A ruha bolyhozódik;[30]
  • (franciául) La clef tourne dans la serrure ’Fordul a kulcs a zárban’;[31]
  • (angolul) The door opened ’Kinyílt az ajtó’;[31]
  • (románul) Frunzele cad ’Hullanak a falevelek’, Brânza se strică ’A túró megromlik’.[6]

Vannak olyan igék, amelyek lexikai jelentésük változása nélkül lehetnek tranzitívak vagy intranzitívak kontextusuktól függően.

Azokról a tranzitív igékről, amelyek mellől hiányozhat a tárgy, egyes szerzők azt mondják, hogy tranzitívakként használtak a tárgy jelenlétében, és intranzitívakként akkor, amikor nem szükséges megnevezni valakit vagy valamit, akire/amire irányuljon a cselekvés[10] (példák fentebb).

Egyes igéket tranzitívakként is, és intranzitívakként is lehet szerkeszteni, és a két szerkezet mondattani szinonimapárt alkot:

  • (magyarul) átrepül valamit = átrepül valamin,[32] átugrik valamit = átugrik valamin;[33]
  • (románul) a ajuta pe cineva = a ajuta cuiva ’segíteni valakinek’; a spera ceva = a spera la ceva ’remélni valamit’; a anunța cuiva ceva = a anunța pe cineva ceva ’értesíteni valakit valamiről’.[34]

Olyan igék, amelyek rendszerint intranzitívak, egyes kontextusokban tranzitívak lehetnek:

Az ilyen igék egyik kategóriája ún. figura etymologica tagja. Ebben a tárgy és az ige között jelentésbeli rokonság van, és olykor formai is, ha a két tag egyazon szócsaládhoz tartozik. Példák:

  • (magyarul) halált hal;[35]
  • (franciául) jouer gros jeu ’nagyban játszani’ (szó szerint ’nagy játékot játszani’);[36]
  • (románul) a dormi un somn adânc ’mélyen aludni’ (szó szerint ’egy mély álmot aludni’).[6]

Ugyancsak jelentésváltozás nélkül a tranzitivitást, illetve az intranzitivitást kontextuálisan határozzák meg bizonyos igealakok. Például a magyarban műveltetővé tétele nyomán intranzitív mediális ige tranzitívvá válhat: A fazék folyik → A fazék folyatja a vizet.[30] A közép-délszláv diarendszerben egyes prefixumok teszik tranzitívvá az intranzitív igét igeneme megváltoztatása nélkül: (horvátul) skočiti ’ugrani’ → preskočiti potok ’átugrani egy/a csermelyt’.[37] Egyéb nyelvekben passzívvá tételével a cselekvő tranzitív ige intranzitívvá válik (példák fentebb).

Viszonylag gyakoriak azok az igék, amelyek lexikai jelentésük vagy jelentésárnyalatuktól függően intranzitívak vagy tranzitívak:

  • (magyarul) Behajt az udvarra (intranz.) vs. Behajtja az adóhátralékot (tranz.),[38] Gyakran gondol szüleire (intranz.) vs. Magában gondol valamit (tranz.);[39]
  • (franciául) Il pense ’Gondolkodik’ (intranz.) vs. Il pense l’univers comme un tout ’Egésznek tekinti a világegyetemet’ (tranz.);[10]
  • (angolul) I’m thinking ’Gondolkodom’ (intranz.) vs. People will think me stupid ’Az emberek hülyének fognak engem nézni’ (tranz.);[19]
  • (románul) Crește văzând cu ochii ’Szemmel láthatóan nő’ (intranz.) vs. Crește un copil ’Gyereket nevel’ (tranz.).[40]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Például Lengyel 2000 (84–85. o.).
  2. ↑ Például francia, angol, közép-délszláv (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb), román gramatikákban.
  3. ↑ Keszler 2000, elnevezése (431. o.).
  4. ↑ a b Kálmánné Bors – A. Jászó elnevezése (389. o.).
  5. ↑ Például Balogh 1971 (309. o.), Nagy 1981 (75. o.), Bokor 2007 (216. o.).
  6. ↑ a b c d e f g Bidu-Vrănceanu 1997, 522–525. o.
  7. ↑ a b c Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 353. o.
  8. ↑ a b c Barić 1997, 432–433. o. (horvát grammatika).
  9. ↑ Čirgić 2010, 270. o. (montenegrói grammatika).
  10. ↑ a b c d e f Dubois 2002, 492–493. o.
  11. ↑ Grevisse – Goosse 2007, 321. o.
  12. ↑ Eastwood 1994, 104. o.
  13. ↑ Crystal 2008, 336. o.
  14. ↑ Avram 1997, 367. o.
  15. ↑ a b Bărbuță 2000, 139–140. o.
  16. ↑ Eastwood 1994, p. 4.
  17. ↑ a b Constantinescu-Dobridor, verb szócikk.
  18. ↑ Grevisse – Goosse 2007, 790. o.
  19. ↑ a b c Eastwood 1994, 7. o.
  20. ↑ Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, p. 390.
  21. ↑ Grevisse – Goosse 2007, 517. o.
  22. ↑ Barić 1997, 436. o.
  23. ↑ Avram 1997, 346. o.
  24. ↑ P. Lakatos 2006, 166. o.
  25. ↑ Crystal 2008, 494. o.
  26. ↑ Klajn 2005, 231. o. (szerb grammatika).
  27. ↑ Bărbuță 2000, 258. o.
  28. ↑ Barić 1997, p.435. o.
  29. ↑ Čirgić 2010, 273–274. o.
  30. ↑ a b c Bokor 2007, 216–218. o.
  31. ↑ a b c Bidu-Vrănceanu 1997, 190. o.
  32. ↑ ÉrtSz., átrepül szócikk.
  33. ↑ ÉrtSz, átugrik szócikk.
  34. ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 458. o.
  35. ↑ Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 378.
  36. ↑ Grevisse – Goosse 2007, 322. o.
  37. ↑ Barić 1997, 230. o.
  38. ↑ ÉrtSz behajt szócikk.
  39. ↑ ÉrtSz, gondol szócikk.
  40. ↑ DEX ’09, crește szócikk.

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tranzitivitás_(nyelvészet)&oldid=26914450”