Turócjeszen
Turócjeszen (szlovákul Turčianske Jaseno) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban. 1971 (más forrás szerint 1974) óta Kisjeszen és Nagyjeszen közös közigazgatási egysége.
| Turócjeszen (Turčianske Jaseno) | |
 | |
| Az evangélikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Zsolnai |
| Járás | Turócszentmártoni |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1274 |
| Polgármester | Rastislav Jesenský |
| Irányítószám | 038 02 |
| Körzethívószám | 043 |
| Forgalmi rendszám | MT |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 419 fő (2021. jan. 1.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 18 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 508 m |
| Terület | 20,47 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Turócjeszen
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 49° 01′ 26″, k. h. 18° 59′ 35″Koordináták: é. sz. 49° 01′ 26″, k. h. 18° 59′ 35″ | |
| Turócjeszen weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Turócjeszen témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
FekvéseSzerkesztés
A Turóci-medencében, Turócszentmártontól 8 km-re délkeletre, a Nagy-Fátra hegység 1381 m magas Lysec csúcsának lábánál fekszik, 452 m tengerszint feletti magasságban.
TörténeteSzerkesztés
A falu a kisjeszeni Jeszenszky család és a nagyjeszeni Jeszenszky családok ősi fészke.
Kisjeszent, vagy másként Alsójeszent 1249-ben említik először, amikor IV. Béla király a birtokot szolgálataikért Tamásnak, Mártonnak és Bénynek adta. 1374-ben "Parva Jezen", 1443-ban "Kysjesen", 1456-ban "Kyssyezen", 1477-ben "Parwa Jessen", 1773-ban "Kis Jeszen" alakban említik a korabeli források. Nemesi község volt, ahol több nemesi kúria is állt és a falu az egyes kúriákhoz tartozó részekre oszlott. 1488-ban Mátyás király adománylevelet bocsát ki a kisjeszeni birtokra Mátyás, János és György részére. A Paulovits és Jambrovszky családok kaptak itt címeres levelet, akik ettől kezdve a Jeszeni előnevet használták. A 17. században 3 kúria állt a településen. 1785-ben 53 házában 230 lakos élt. 1828-ban 60 háza és 322 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Nagyjeszen, vagy másként Felsőjeszen területén már a hallstatt-korban is éltek emberek. Később a La Tène-kultúra népe élt itt és a régészeti leletek szerint a 10-11. században is állt itt település. Nagyjeszent 1274-ben "Jezen, Jescen" alakban említik először, amikor Mady fiai Mihály, Péter és István kapták adományként. Szent Margit tiszteletére szentelt templomát az 1332, évi pápai tizedjegyzék már említi. 1374-ben "Nagh Jezen", 1443-ban "Nadyessen", 1736-ban "Nagy Jeszen" alakban említik a korabeli források. A Jeszenszky család birtoka, akik a 16. században a Révayakkal vitáztak a birtokon. 1563-ban I. Ferdinánd király megerősíti birtokában a Jeszenszky családot. Ekkor György és István birtokosok a községben, úgy hogy a falu alsó része a Györgyé és utódaié, felső része pedig Istváné és utódaié lett. 1785-ben 49 házában 308 lakos élt. 1828-ban 50 háza és 316 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkákkal, szövéssel foglalkoztak. A faluban fűrésztelep működött.
Vályi András szerint "Nagy, és Kis Jeszen, Jeszenova. Tót faluk Túrocz Várm. földes Ura Jeszenszky Uraság, lakosai katolikusok, fekszenek Neczpálhoz 3/4 mértföldnyire, Sz. Helenának filiája, IV. Bela alatt Terra Obusknak neveztetett. Földgye közép nemű, réttye kétszer kaszáltatik, legelője elég, almás, szilvás, és méhes kertyei vannak."[2]
Fényes Elek szerint "Jessen (Nagy), tót falu, Thurócz vmegyében, az elébbeni helység mellett; 41 kath., 265 evang., 10 zsidó lak., evang. anyatemplommal. Legelője jó; almás és szilvás kertjei, valamint méhtenyésztése is emlitést érdemel. F. u. többen. Ut. p. Thurócz-Zsámbokrét."[3]
"Jessen (Kis), tót falu, Thurócz vmegyében, Sz. Mártonhoz keletre 1/2 mfldnyire. Táplál 12 kath., 310 evang. lakost."[3]
A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott. Kis – Nagyjeszent 1974-ben egyesítették.
NépességeSzerkesztés
1910-ben Kisjeszennek 304, Nagyjeszennek 388, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 354 lakosából 349 fő szlovák volt.
2011-ben 362 lakosából 360 fő szlovák volt.
2021-ben 445 fő.
NevezetességeiSzerkesztés
- A temetődombon található a 13. század végén épített, 14. századi freskókkal díszített kora gótikus Szent Margit-templom. Gótikus szárnyasoltára a 16. század elején készült. A reformáció térhódítása után a 16. század végétől evangélikus templomként működött, majd 1709 után visszakapták a katolikusok, az evangélikus hívek a türelmi rendelet után Nagyjeszentől északkeletre új templomot építettek.
- Az 1783-ban még torony nélkül épített, klasszicista stílusú evangélikus templom. Tornyát 1908-ban építették.
- A főterén áll a család talán leghíresebb tagjának Jeszenszky János (Jan Jesenius vagy Jessenius) világhíres orvosprofesszor, tudós, filozófus és humanista szobra, akit 1621-ben Prágában, felségárulás címén kivégeztek (levágták a nyelvét, lefejezték, felnégyelték, és fejét 10 éven át tartották kitűzve a híd tornyán). A település iskolája ma az ő nevét viseli.
- A községházán található a Jeszenszky Emlékszoba, ahol a Jeszenszky család történetével ismerkedhetünk meg.
- 19. századi, fából készült parasztháza.
KépgalériaSzerkesztés
A falu látképe
A 13. századi Szent Margit-templom Nagyjeszenben
Jellegzetes régi parasztház Nagyjeszenben
Jellegzetes régi parasztház Nagyjeszenben
A Jeszenszky Jánosról elnevezett általános iskola épülete Nagyjeszenben
Jeszenszky János (Jan Jesenius) (1566-1621)
Jeszenszky János szobra Nagyjeszen főterén
IrodalomSzerkesztés
- Mályusz Elemér: Turóc megye kialakulása (Attraktor Kiadó, Máriabesnyő-Gödöllő, 2005) ISBN 9639580406
- Mályusz Elemér: Turóc megye kialakulása (Budavári Tudományos Társaság, Budapest, 1922)
- Peter Podolák: Turiec - guidebook, Visiting Slovakia (Dajama, Pozsony, 2003)
- Peter Podolák: Turiec - przewodnik turystyczny, Poznajemy Slowacje (Dajama, Pozsony, 2003)
- Ján Lacika: Szlovákia (Alexandra, Budapest, 2005)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Külső hivatkozásokSzerkesztés
