Az udmurtok (külső elnevezésük: votjákok) az uráli, azon belül a finnugor csoport finn-permi ágához tartozó nép. Legközelebbi rokonaik a komik (zürjének), velük együtt alkotják a permi ágat. Oroszország európai részén, elsősorban a Káma és a Vjatka alsó folyása közötti térségben élnek, túlnyomó többségük az Udmurt Köztársaságban. Nagyobb csoportjaik élnek még a Baskír és a Tatár Köztársaságban, valamint a Kirovi területen és a Permi területen. Az udmurtok többsége zárt tömbben él, nyelvjárásaik között nincs nagy különbség.

Udmurtok
Удмуртъёс
Udmurtok egy ház portája előtt a Picsi Purga járásban lévő Gozsnyában
Udmurtok egy ház portája előtt a Picsi Purga járásban lévő Gozsnyában
Teljes lélekszám
637 000 (2002)
Régiók
Az udmurt lakosság aránya Udmurtföldön járásonként (2009)
Az udmurt lakosság aránya Udmurtföldön járásonként (2009)
Lélekszám régiónként
Régió
Oroszország637 000
Udmurtia497 000
Tatárföld25 000
Baskíria25 000
Permi terület20 000
Kirovi terület32 000
Nyelvek
udmurt
Vallások
Túlnyomórészt ortodox, de vannak közöttük ateisták és sámánisták is.
Rokon népcsoportok
finnugor csoport
A Wikimédia Commons tartalmaz Udmurtok
Удмуртъёс
témájú médiaállományokat.

NépességSzerkesztés

Az udmurtok az Oroszországi Föderáció második legnagyobb finnugor nemzetisége (és az első, ha a mordvinokat két különálló – moksa és erza – nemzetiségnek tekintjük.) Az 1989-es népszámlálás szerint: az udmurtok lélekszáma 747 000 fő, közülük 497 000 fő él az Udmurt Köztársaságban, az összlakosság 31%-a. Legnagyobb részük falvakban lakik. Az udmurt lakosság részaránya csak egyetlen városban, Glazovban érte el az 50%-ot, 2010-re ez az arány 36%-ra csökkent; a fővárosban, Izsevszkben ez az arány csupán 17% volt 1989-ben, 14,8% 2010-ben. A népesség harmada, kb. 250 ezer fő a köztársaságon kívüli területeken él, közülük 32 000 fő Oroszországon kívül.

A magukat udmurtnak vallók közül mintegy 520 ezer fő (69,6%) beszélte az udmurt nyelvet. Az udmurtok száma Oroszország közigazgatási egységein belül:

Régió Az udmurtok száma 2002-ben Az udmurtok száma 2010-ben Az udmurtok aránya 2010-ben
Udmurtföld 460 584 410 584 28%
Tatárföld 24 207 23 454 0,6%
Baskírföld 22 625 21 477 0,5%
Permi határterület 26 272 20 819 0,8%
Szverdlovszki terület 17 903 13 789 0,3%
Kirovi terület 17 952 13 639 1%

TörténelemSzerkesztés

 
Udmurt család 1910 körül

Az udmurtok és a komik őseinek sok évszázados együttélése az 1. évezred végére megbomlott. Az udmurtok ekkor törzsi társadalomban éltek, fő foglalkozásuk a 9-10. században a vadászat és halászat volt, de már földműveléssel is foglalkoztak. Először 12. századi írásos források tesznek róluk említést, amikor a volgai bolgár birodalom befolyási övezetébe tartoztak. Miután 1236-ban a tatárok szétzúzták Magna Bulgariát, az udmurtok többsége a Vjatka és a Káma közötti területre menekült és ott megtelepedett. Déli csoportjaik később az Arany Horda, majd a helyére lépő Kazányi Kánság, északi csoportjaik a 14. század végére Moszkva fennhatósága alá kerültek.

IV. (Rettegett) Iván cár seregei 1552-ben elfoglalták Kazányt, és az udmurtok által lakott terület teljes egészében a Moszkvai nagyfejedelemség része lett.

Az itt élő finnugor népeket az egyre növekvő adók és a sorozatos jogsértések egyaránt sújtották. A 18. században jelentős orosz betelepülés és ezzel együtt tömeges ortodox hittérítés kezdődött. Sokan a délebbi, muzulmánok lakta vidékekre menekültek. Ebből az időből származnak az udmurt nyelv első emlékei és az első udmurt nyelvtan is (1775), írásra a cirill ábécé módosított változatát kezdték használni. A század vége felé bányák, gyárak létesültek, de munkásaik főleg orosz bevándorlók lettek. Az udmurt lakosság legnagyobb része továbbra is falvakban élt, földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozott. Az 1905-ös forradalom után elkezdődhetett a nemzetiségek, köztük az udmurtok kulturális újjászületése, nemzeti öntudatának ébredése. 1913-ban megjelent az első udmurt újság, kulturális körök alakultak.

A szovjet hatalom győzelmét követően, 1920-ban megalakult a Votják (később: Udmurt) Autonóm Terület, lakosságának 53%-a volt udmurt volt. (1934-től Udmurt Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság.) Az 1920-as években udmurt nyelvű népiskolák nyíltak, tankönyvek, ismeretterjesztő kiadványok jelentek meg, az írni-olvasni tudók aránya 1926-ra 32,6%-ra nőtt, a 30 évvel korábbi 6,8%-ról. A falvak hagyományos élete a szovjet hatalom első éveiben nem változott, részlegesen megőrizték vérségi, rokoni kötelékeken alapuló életközösségeiket és ősi hitvilágukat. Az 1930-as évek elején azonban szétkergették a faluközösségeket, elkezdődött az erőszakos kollektivizálás, tízezreket deportáltak. A köztársaságban új gyárak, jelentős hadiipari üzemek létesültek, ami az orosz munkaerő újabb tömeges betelepülését eredményezte. Az udmurtok a számukra létrehozott autonóm területen jelentős kisebbségbe kerültek (1959-ben 35,6%), az anyanyelvi iskolai oktatást fokozatosan elsorvasztották, 1980-ra teljesen megszüntették, csak tíz év múlva indulhatott újra.

A Szovjetunió felbomlása utánSzerkesztés

1990-es változások során Udmurtföld az Oroszországi Föderáció egyik köztársasága lett. Ezeket az éveket a nemzeti öntudat újbóli erősödése jellemezte. 1990-ben Demen (Együtt) néven társaság alakult, amely a nemzeti kulturális újjászületést tűzte ki célul.

Az 1991-ben összehívott Első Udmurt Kongresszuson megalakították az Udmurt Kenyes-t (Udmurt tanácsot), képviselői a választások során több alkalommal parlamenti helyeket szereztek, de jelentős befolyást a köztársaság kormányzásában nem tudtak szerezni.

A hivatalos nyelv az orosz és az udmurt, a gyakorlatban azonban ez nem érvényesül, a hivatalos ügyeket kizárólag oroszul intézik. A legismertebb udmurt nyelvű újság az Udmurt dunnye (Udmurt világ), 1995-ben kb. 20 000 példányban jelent meg. A Kenyes (Tanács) című irodalmi folyóirat 1926-ban indult, később megszűnt, 1991-ben indították újra. A televízióban naponta kb. 15 perces udmurt nyelvű hírműsor látható.

Az izsevszki egyetemen udmurt nyelv és irodalom szak működik, Mozsga város tanítóképzőjében udmurt nyelvi tanárokat képeznek. Az anyanyelv iskolai oktatása azonban csak a falvak alsó osztályaira korlátozódik, a modern városi élet megnyilvánulásai egyértelműen az orosz nyelvhez kötődnek.

Az udmurtok többsége vidéken, 200-800 fős falvakban él, melyek általában földúton közelíthetők meg, a közlekedés lassú és kényelmetlen. Az udmurt népi kultúra is elsősorban a vidéket jellemzi. Sok helyen megtartják a régi udmurt ünnepeket, ilyenkor a helybeliek népviseletbe öltözve jelennek meg. Elvétve még ma is élnek az ősi hitélet egyes szertartásai.

A nemzeti kultúra feltámasztására irányuló törekvések az utóbbi években megtorpantak, a legfőbb akadályt az adminisztratív korlátozások és a gazdasági nehézségek jelentik.

Táplálkozási szokásaikSzerkesztés

A legfontosabb helyen a szemes növények, rozs, árpa, zab, tönkölybúza, köles, és búza álltak az udmurtok étkezésében. Az ételek legnagyobb részének legfőbb alapanyagát ezek tették ki. A dara formájukból készült kásák nemcsak a hétköznapi, de az ünnepi asztal fontos ételei voltak.

Szemes növényeiken kívül gyakran használatos élelmük volt a répa, sárgaborsó, burgonya, és más zöldségek mint a sárgarépa, káposzta, a hagyma és a torma. Gyakori volt, hogy ezeknek nagy részéből leveseket készítettek. Étolajat len és kendermagból nyertek.

A hús kevésbé volt jelentős a szemes növényekhez képest, fogyasztása szezonális jelentősséggel bírt. Ősszel és télen általában több húst ettek, és gyakorlatilag az összes háziállat húsát felhasználták. Csak lóhúst ettek kevesebbet, mert annak fogyasztása rituális jelleggel bírt. A levágott állatok fejét és lábait félretették a halotti emlékünnepekre, a hús nagy részét pedig kifagyasztva a kamrában tárolták és apránként ették meg, de konzerválták a húst úgy is, hogy lesózva az állat gyomrába tették, és felakasztva tárolták. Így konzerváltak általában birka-, marha-, vagy libahúst. Egy másik módszer szerint a friss húst vékony csíkokra vágták, besózták és egyenként felakasztották a kamrában. A hús fokozatosan kiszáradt, és spirális formát öltött. Használat előtt sokáig áztatták, tavasszal és nyáron használták fel, kásákhoz és levesekhez. A tejtermékek elsősorban az ünnepi és rituális ételek közé tartoztak.Tejet ritkán fogyasztottak frissen, inkább kefírt vagy aludttejet készítettek belőle. Az udmurt konyha sajátossága, hogy a zsírban sütést nem ismerték. Ételeik nagy részét főzték, kemencében sütötték vagy párolták. Alapélelmiszernek számított a nyany ‘kenyér’, mely általában rozs-, vagy zablisztből készült.

TabanySzerkesztés

Az ünnepi ételeik közül a legkedveltebb volt a kelt tésztából sütött palacsinta, a tabany. Napjainkban is nagy népszerűségnek örvend. Vastagabb, mint a mi palacsintánk és nem hajtják össze. A palacsita tetejére olvasztott vajat, tejfölt, enyhén sózott túrót, vagy kihűlt krumplipürét tesznek. Nyáron gyümölcsöt is tesznek rá. Tabanyt általában vasárnap reggelente sütöttek, amikor a család együtt volt, vagy ha vendég érkezett a házhoz.

PerepecsiSzerkesztés

Az oroszoktól vették át az egész udmurtiában közkedvelt perepecsit, ami egy különböző töltelékekkel készült kerek “táska”. Északon 5-10 centis volt, míg délen tányér nagyságúra sütötték.

PelnyanySzerkesztés

Az udmurt konyha leghíresebb étele a pelnyany ‘fülkenyér’. Nevét formájáról kapta. Tésztája régen rozs- és búzaliszt keverékéből készült, tojást nem adtak hozzá. A töltelékbe háromféle darálthúst tettek. Marha-, disznó-, és birkahúst kevertek össze apróra vágott hagymával, azzal töltötték meg a tésztát. Húson kívül túróval, gombával vagy káposztával is megtölthették. Álatalában húslevessel fogyaszották.

SanygaSzerkesztés

Az északi udmurtok egy kedvelt tésztája a vajas, tejfölös lepény, a sanyga, aminek tetejére krumplipürét, búzadarából készült kását, vagy tejfölt raktak.

A leveseknek nem volt nagy szerepe az ünnepi ételek között, kivételt képez viszont a libahúsleves, amit csak a legrangosabb vendégek kaphattak. Édességet alig fogyasztottak, viszon az ünnepi lakomának fontos része volt a méz amit kenyérrel fogyasztottak, vagy akár kiskanállal ettek. Mézzel ették a friss gyümölcsöket is, mint például a málnát vagy az epret. Az udmurt hagyomány szerint az első méz kóstolójára gyakran meghívták a rokonokat és a közeli ismerősöket. Étkezés után legszívesebben kvaszt, írót vagy teát ittak. Ünnepi italnak számított a szur, ami egy alacsony alkoholtartalmú házisör és a kumiska ‘házipálinka’ is. A déli udmurtok a legnagyobb ünnepekkor enyhén megmelegítve itták.

Híres személyiségekSzerkesztés

  • G. E. Verescsagin (1851-1930) tanár, író, etnográfus, az első udmurt tudós és költő.
  • Gerd Kuzebaj (1898-1937 vagy 1941) költő, nyelvújító, etnográfus. Valamelyik munkatáborban vesztette életét.
  • Munkácsi Bernát (1860-1937) az udmurt nyelv és kultúra legismertebb hazai kutatója.

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Udmurtok témájú médiaállományokat.
Tekintsd meg a Wikipédia
udmurt nyelvű változatát!