Ugolyka–széleslonkai rezervátum

védett terület Ukrajnában

Az Ugolyka–széleslonkai rezervátum[1] (ukránul: Угольсько-Широколужанський заповідний масив, Uholszko-Sirokoluzsanszkij zapovidnij masziv) védett természeti terület Ukrajnában. Rezervátum (Природний заповідник, Prirodnij zapovidnik) besorolású, azaz nemzeti szintű védett terület. Az Északkeleti-Kárpátokban, a Kraszna-havas déli lejtőin jelölték ki. Közigazgatásilag Kárpátalja Técsői járásában található.[2]

Világörökség logo.png   A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei
világörökségi helyszín része
Ugolyka–széleslonkai rezervátum
IUCN kategória: Ia (szigorúan védett terület)
Besorolás: rezervátum
Ua Uholka Dicke Buche mit Wurzelspinne.jpg
Ország Ukrajna
Elhelyezkedése Kárpátalja
Terület155,8 km²
Alapítás ideje 1968
Ugolyka–széleslonkai rezervátum (Kárpátalja)
Ugolyka–széleslonkai rezervátum
Ugolyka–széleslonkai rezervátum
Pozíció Kárpátalja térképén
é. sz. 48° 17′ 47″, k. h. 23° 38′ 53″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 47″, k. h. 23° 38′ 53″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ugolyka–széleslonkai rezervátum témájú médiaállományokat.

FöldrajzSzerkesztés

A védett terület 400-1280 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik az Északkeleti-Kárpátokban, a Kraszna-havas déli lejtőin, 15 580 hektáros területen.[2]

ÉlővilágSzerkesztés

Európa legnagyobb területű bükköseiről ismert.[3][4] Otthont ad olyan reliktum fajoknak, mint a közönséges tiszafa, nagylevelű hárs és közönséges.[3] Az Ukrán-Kárpátokban egyedül itt fordul elő a nehézszagú boróka.[2]

Állatvilágára jellemző a hiúz, baglyok, fekete harkály, vadmacska, vaddisznó, szalamandrák és szarvasok. A Vörös Könyvben szereplő fajok közül előfordul többek között a fekete gólya, az európai vidra és a kárpáti gőte. Barlangjaiban 19 denevérfaj fordul elő.[2]

TörténelemSzerkesztés

Állami szinten 1968 óta védett, 1992 óta pedig az UNESCO által is jóváhagyott Kárpáti bioszféra-rezervátum(wd) része.[3] Az itt található Ugolyka–széleslonkai ősbükkös(wd) 2007 óta A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei világörökségi helyszín része.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar nyelvű forrásokban „Uglya-Sirokoluzsanszki” néven is szerepel, ez azonban téves, mivel nevét nem a távolabbi Uglyáról, hanem Kis- és Nagyugolykáról (Уголька, Uholka), illetve az azonos nevű patakokról, valamint Széleslonka (Широкий Луг, Sirokij Luh) településről kapta
  2. a b c d Uglya-Sirokoluzsanszki természetvédelmi terület. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
  3. a b c Izsák Tibor. Ukrajna természeti földrajza, Rákóczi-füzetek XXVII. (magyar nyelven). Ungvár: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. ISBN 978-966-7966-56-0 (2007). Hozzáférés ideje: 2021. április 5. 
  4. Protected areas Map & Info (angol nyelven). Carpathian Network of Protected Areas, 2008. [2021. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 11.)
  5. Ancient and Primeval Beech Forests of the Carpathians and Other Regions of Europe (angol nyelven). UNESCO Világörökség, 2021. (Hozzáférés: 2021. április 11.)

További információkSzerkesztés