Főmenü megnyitása

A vanadinit a foszfát- és rokon ásványok osztályába tartozó ólom-vanadát ásvány. A vanádium egyik legfontosabb érce. Apró hatszögletű kristályokban, rendszerezett gyémántfényű oszlopokban és vese alakú, rostos halmazokban fordul elő, színe sárga, barna, ritkábban piros. Az ólomérc oxidációjával keletkezik például a galenithez hasonlóan.

Vanadinit
7234-vanadinite.png
Általános adatok
Képlet Pb5(VO4)3Cl
Kristályrendszerhexagonális
Elemi cellaa = 10,317 Å; c = 7,3378 Å; Z = 2
Ásványrendszertani besorolás
OsztályFoszfát- és rokon ásványok
AlosztályPótanionos vízmentes foszfátok és rokonaik
Csoport Apatitcsoport
Azonosítás
Megjelenés prizmás vagy noduláris; lehet tűs, hajszerű, szálas, ritkán kerek, gömbszerű
Szín élénkpiros, narancssárga, vörösbarna, barna, sárga, szürke vagy színtelen, koncentrikus zónákat tartalmazhat
Porszín sárgás fehér vagy barnás sárga
Fény zsírfényű, üvegfényű
Átlátszóság átlátszó, áttetsző vagy átlátszatlan
Fluoreszcencia nincs
Keménység 3
Hasadás nincs
Törés egyenlőtlentől kagylósig
Rugalmasság rideg
Sűrűség6,8–7,1 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Vanadinit témájú médiaállományokat.

Keménységi foka a Mohs-féle skálán 3, fajsúlya: 6,8-7,2. Mexikóban fedezték fel 1801-ben, de tártak fel lelőhelyeket Dél-Amerikában, Európában, Afrikában és Észak-Amerika más pontjain is. A legszebbek, a piros kristályok Arizona állam (Amerikai Egyesült Államok) ólomérc-teléreiből kerülnek felszínre.

Tartalomjegyzék

EredeteSzerkesztés

 
A vanadinit gyakran ólom-szulfiddal együtt fordul elő.

A vanadinit ritka ásvány, csak prekurzor ásvány kémiai módosulataként fordul elő, emiatt másodlagos ásványnak is mondják. Száraz éghajlaton keletkezik ólomásványok oxidációjával. A vanadinit gyakran fordul elő ólom-szulfiddal, azaz galenittel, de ásványtársulást alkothat még a wulfenittel, a limonittal és a barittal is.[1][2][3]

A vanadinitet 1801-ben fedezte fel Mexikóban a spanyol mineralógus, Andrés Manuel del Río. Az ásványt „barna ólom”-nak hívta és hangoztatta, hogy egy új elemet tartalmaz, melyet először pankroniumnak, majd eritroniumnak nevezett el. Később azonban del Río úgy vélte, hogy mégsem egy új elemről van szó, hanem pusztán a króm egy szennyezett formájáról. 1830-ban Nils Gabriel Sefström egy új elemet fedezett fel, melyet vanádiumnak nevezett el. Később kiderült, hogy ez azonos az Andrés Manuel del Río által felfedezett fémmel. Del Río „barna ólom”-ját újra felfedezték 1838-ban a mexikói Zimapanban, Hidalgo államban és vanadinitnek nevezték el a magas vanádiumtartalma miatt. A vanadinit ismert még más neveken is, mint johnstonit és vanadát.[4]

ElőfordulásaSzerkesztés

A vanadinit másodlagos ásványként fordul elő az ólomtartalmú érctelérek oxidált sávjában, az úgynevezett „vaskalap”-ban, ahová a vanádium a szilikátos mellékkőzetekből szivárog be. Számos ásvány társulhat a vanadinittel, mint a mimetit, piromorfit, deszkloizit, mottramit, wulfenit, cerusszit, anglesit, kalcit, barit és számos vas-oxid ásvány.[5]

Vanadinit világszerte előfordul, telérek találhatók Ausztráliában, Spanyolországban, Skóciában, az Urál-hegységben, Dél-Amerikában, Namíbiában, Marokkóban, Argentínában, Mexikóban, az Egyesült Államokon belül Arizonában, Coloradóban, Új-Mexikóban és Dél-Dakotában.[1][2][3][6]

Eddig világszerte több mint 400 bányában találtak vanadinit ércet. A legfontosabb lelőhelyek a következők: Mibladen (Marokkó), Tsumeb (Namíbia), Córdoba (Argentína), Sierra County (Új-Mexikó), Gila County (Arizona) és Touisset (Marokkó), néhány kevésbé fontos, de megemlítendő lelőhely: Obir (Karintia), Berezovszk (Szibéria), Zimagan (Mexikó).[7]

SzerkezeteSzerkesztés

 
A vanadinit kristályszerkezete

A vanadinit egy ólom-klorovanadát, összegképlete Pb5(VO4)3Cl. Tömeg szerinti megoszlásban 73,15% ólom, 10,79% vanádium, 13,56% oxigén és 2,50% klór alkotja. Minden elemi cellában a középen elhelyezkedő klóratomot egy szabályos oktaéder csúcsaiban elhelyezkedő hat két vegyértékű ólomatom vesz körül, ahol az egyik ólomatom egy vanadinit molekulához kapcsolódik. A klór- és az ólomatomok közötti távolság 317 pikométer, az ólomatomok közötti legrövidebb távolság 448 pikométer. Az oktaéder két ellentétes oldalával vanadinit egységekhez kötődik, oktaéderek folyamatos láncát létrehozva. Minden vanádiumatomot négy oxigénatom vesz körül egy szabálytalan tetraéder csúcsaiban állva. A vanádiumatom és az oxigénatomok közötti távolság 172 és 176 pikométer között mozog. A lánc minden ólom oktaéderéhez három oxigén tetraéder kapcsolódik.[8][9]

Fizikai tulajdonságaiSzerkesztés

FelhasználásaSzerkesztés

A karnotit és a roszkoelit mellett a vanadinit az egyik legfőbb ipari érce a vanádiumnak, melyet pörköléssel és olvasztással nyernek ki az ércből. Alkalmanként ólom forrásaként is használják. A vanádium kinyerésének gyakori módszere a vanadinit sóval (NaCl) vagy nátrium-karbonáttal (Na2CO3) való hevítésével kezdődik 850 °C-on, ahol nátrium-metavanadát (NaVO3) képződik. A nátrium-metavanadátot vízben feloldják, majd ammónium-kloriddal (NH4Cl) reagáltatják. A reakció során narancssárga színű ammónium-metavanadát (NH4VO3) képződik, mely megolvasztva vanádium-pentoxiddá (V2O5) alakul. A vanádium-pentoxidot kalciummal redukálva kapják a nyers vanádiumot.[10][11]

JegyzetekSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Vanadinit témájú médiaállományokat.
  1. a b Vanadinite Mineral Data (angol nyelven). WebMineral.com. (Hozzáférés: 2010. november 4.)
  2. a b Treasures of the Earth: The Minerals and Gemstone Collection - Vanadinite factsheet. Orbis Publishing Ltd (1995. június 20.) 
  3. a b The Mineral Vanadinite. mineral.galleries.com. [2007. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 4.)
  4. J. A. Pérez-Bustamante de Monasterio (1990). „Highlights of Spanish chemistry at the time of the chemical revolution of the 18th century”. Fresenius' Journal of Analytical Chemistry 337 (2), 225–228. o. DOI:10.1007/BF00322401.  
  5. Handbook of Mineralogy
  6. Vanadinite. Encyclopedia Britannica, 1911 [2008. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 4.)
  7. Vanadinite. Minerals.net. (Hozzáférés: 2010. november 4.)
  8. Vanadinite (angol nyelven). MinDat.org. (Hozzáférés: 2010. november 4.)
  9. J. Trotter and W. H. Barnes: The Structure of Vanadinite (PDF). The Canadian Mineralogist, 1958. (Hozzáférés: 2007. június 26.)
  10. O'Leary, Donal: Vanadium. University College Cork, 2000 (Hozzáférés: 2010. november 4.)
  11. Vanadium Fact Sheet. Manufacturing Advisory Service, 2002. március 6. (Hozzáférés: 2007. június 26.)[halott link]