Varga Endre Gábor
Varga Endre Gábor (Kispest, 1901. március 23. – Budapest, 1973. október 29.)[3] levéltáros, történész, a történelemtudományok kandidátusa (1967).
| Varga Endre Gábor | |
| Született | 1901. március 23.[1][2] Kispest[2] |
| Elhunyt | 1973. október 29. (72 évesen)[2] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Waldapfel Eszter (h. 1950–1967) Vass Klára (h. 1973) |
| Szülei | Varga Bálint Szirbik Vilma |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1923) |
| Sírhelye | Farkasréti temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésApja, Varga Bálint (1856–1943), a Budapesti Református Főgimnáziumban tanított, ahol ő maga is végezte középiskolai tanulmányait. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kezdte meg felsőfokú tanulmányait, s egyidejűleg tagja lett az Eötvös Collegiumnak is. Az egyetemen Domanovszky Sándor professzor tanítványa volt. Már egyetemi hallgatóként a történeti kutatói pályára készült, s úgy döntött, hogy levéltáros lesz. Ezért bölcsészeti – történeti és földrajzszakos tanári – képzését jogi képzéssel is kiegészítette. Két félévet hallgatott a Jog- és Államtudományi Karon is. 1923-ban szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, s a következő év júniusában a Magyar Történelmi Társulat Bécsbe küldte, ahol a Magyar Történetkutató Intézet belső tagja lett. Az Intézetben Károlyi Árpád és Eckhart Ferenc irányításával levéltári kutatásokat végzett, a magyar reformkor és abszolutizmus korszakával foglalkozott. 1925 karácsonyáig maradt az osztrák fővárosban, amelynek egyetemén is hallgatott két féléven át előadásokat. 1926 január 2-án lépett a Magyar Országos Levéltár szolgálatába mint levéltári segédtiszt és mintegy negyven éven át dolgozott az intézményben, 1954 és 1964 között helyettes főigazgatóként. 1929-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Többször vett részt – általában irányítóként – kiállítások rendezésében. 1936-ban Glaser Lajossal együtt térképészettörténeti kiállítást állított össze. 1946-ban az Országos Levéltár vezetői megbízták meg a Magyar Nemzeti Múzeum Orosz–magyar történeti kapcsolatok című kiállítása levéltári anyaga kiválogatásával és elrendezésével. Három év múlva pedig az 1848–49-es Centenáris Kiállítás egyik vezetőjeként ő irányította a levéltári anyag kiemelését, és ő fogalmazta a magyarázó feliratokat. Kandidátusi disszertációjában a Királyi Kúria történetét tárgyalta az 1780–1848 közti években. A disszertációját 1967 tavaszán védte meg.
Elkészítette a bírósági levéltárak részletes leíró leltárát, majd tudományos ismertető leltárát. Kidolgozta a levéltári térképanyag katalogizálásának módszerét, tervet készített az államosított iparvállalatok iratanyagának védelméről és felhasználásáról, foglalkozott a levéltártan elméleti kérdéseivel. Tudományos munkáiban főként a jogtörténettel foglalkozott.
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Főbb művei
szerkesztés- A hivatásos ügyvédi osztály kialakulása. A kötelező ügyvédi vizsga bevezetése 1769-ben (Domanovszky-emlékkönyv; Budapest, 1937)
- Úriszék, XVI–XVII. századi perszövegek (Budapest, 1958)
- A magyar igazságszolgáltatás átszervezése II. József korában (Századok, 1960. 5–6. sz.)
- A magyar bírósági szervezet és perjog története (Bónis Györggyel, Degré Alajossal, Budapest, 1961)
- Polgári peres eljárás a Királyi Curián 1724 (Levéltári Közlemények, 1969)
- Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon (Levéltári Közlemények, 1974)
- Magyarország bányabírósági szervezete 1786–1854 (Jogtörténeti tanulmányok, Budapest, 1974)
- A királyi curia 1750–1850 (Budapest, 1974)
Díjai, elismerései
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. január 23.)
- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2022. augusztus 8.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest X. kerületi állami halotti akv. 3336/1973. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1955. január 9. (2. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1964. augusztus 9. (51. szám)
Források
szerkesztés- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Bélay Vilmos (1973). „Varga Endre”. Századok (Magyarország). (Hozzáférés: 2022. január 23.)
- Komjáthy Miklós (1973). „Varga Endre”. Levéltári Szemle (Magyarország) 23 (3), 665–667. o. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8