Wikipédia

Vayer Lajos

(1913–2001) magyar művészettörténész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. január 30.

Vayer Lajos (Budapest, 1913. június 30. – Budapest, 2001. március 31.) Széchenyi-díjas művészettörténész, az MTA rendes tagja (1991).

Vayer Lajos
Született1913. június 30.
Budapest
Elhunyt2001. március 31. (87 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
GyermekeiVayer Tamás
Foglalkozásaművészettörténész,
egyetemi oktató,
akadémikus
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1931–1935)
KitüntetéseiSzéchenyi-díj (1993)

Családja

szerkesztés

Tanár-családból származott, atyja, id. Vayer Lajos (1879–1955)[1] latint és görögöt tanított, tankönyveket írt, édesanyja Neugebauer Sarolta.

1938-ban vette feleségül Zibolen Ágnest, ő is művészettörténettel foglalkozott, egy fiú gyermekük született Vayer Tamás, aki a Tavaszmező utcai gimnáziumban érettségizett. Az édesanya 1999-ben, a fiú atyja halála után két hónappal halt meg.

Életpályája

szerkesztés

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott történelem-művészettörténet szakon (1931-1935), 1935-ben kapott diplomát. Domanovszky Sándor, Hajnal István, Szentpétery Imre, Hekler Antal nagy hatással voltak történelmi, művelődéstörténeti és művészettörténeti tanulmányaira.

Egyetemi doktori disszertációját a barokk művészetről írta Gerevich Tibor témavezetésével. Pályáját 19336-ban a Szépművészeti Múzeum részét képező Történelmi Képcsarnokban kezdte, majd 1937-1950 között osztályvezetője volt az 1940-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba áthelyezett gyűjteménynek. 1946-ban egyetemi magántanárrá habilitálták. 1947-ben elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, hazatérve a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesi beosztásában dolgozott (1949-1955). 1952-ben a művészettörténet tudomány kandidátusa, 1961-ben doktora. 1958-1978 közt az ELTE Művészettörténeti Tanszéken tanszékvezető egyetemi tanár.[2] Nyugalomba vonulása után is aktív szereplője maradt a tudományos közéletnek, kivéve életének utolsó két évét, amikor már beteg volt.

Az Acta Historiae Artium című művészeti szakfolyóiratot szerkesztette 1957-88 közt. A velencei biennálé magyar miniszteri biztosa 1958-78 közt. 1975-ben a Princetoni Egyetem meghívott professzora. 1990-ben akadémiai levelező taggá, 1991-ben rendes taggá választották. 1978-ban tanítványai emlékkönyvet adtak ki 65. születésnapja alkalmából. 1993-ban, 80. születésnapján, a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek kiállítást tiszteletére.[3]

Kutatási területe

szerkesztés

A régi európai, elsősorban a reneszánsz művészet, az ikonográfia és ikonológia, a grafikus művészetek, valamint a 19-20. század magyar művészete.

Főbb művei[4]

szerkesztés
  • Pázmány Péter ikonográfiája. Egy. doktori értek. is. (Századok, 1935)
  • Szelepcsényi György, a művész. (Bp., 1937)
  • Magyar uralkodók. (Bp., 1942)
  • Martinovics képmásai. (Századok, 1946)
  • Kossuth alakja az egykorú művészetben. (Emlékkönyv Kossuth Lajos születése 150. évfordulójára. Bp., 1952)
  • Rembrandt. (Bp., 1953, 2. kiad. 1955, angolul is)
  • A rajzművészet mesterei. XIV–XVIII. század. A Szépművészeti Múzeum régi külföldi rajzgyűjteményének legszebb lapjai. (Bp., 1957, 2. kiad. 1972, német és olasz nyelven)
  • Masolino és a római reneszánsz kezdetei. A San Clemente-bazilika freskóciklusa. Doktori értek. is. (Bp., 1962)
  • Az itáliai reneszánsz művészete. Egy. tankönyv. (Bp., 1982, 2. kiad. 1998)
  • A Psychomachia és a Legenda aurea. Piero della Francesca arezzói főművének ikonológiai problémái, 1987
  • Raffaello freskói a Vatikánban. (Bp., 1987)
  • Témák, formák, ideák. Vál. tanulmányok a festészet, a szobrászat és a grafika művészetének történetéből. (Bp., 1988)
  • Piero della Francesca arezzói ciklusának ikonológiája – példa a művészettörténet-tudomány interdiszciplinaritására. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1990. dec. 13.)

Társasági tagság

szerkesztés
  • Az UNESCO Nemzetközi Művészettörténeti Bizottságának elnöke (1969-73), majd tiszteletbeli tagja

Díjak, elismerések

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Bp. IX. ker. állami halotti akv. 459/1955. fsz.
  2. ↑ Bardoly István: Főbb szereplők – A tanszék tanárai és diákjai 1954 és 1962 között. (Hozzáférés: 2023. március 23.)
  3. ↑ Marosi Ernő, Beke László: Kiállítás Vayer Lajos tiszteletére 80. születésnapjának évében (1993. december 3 - 1994. január 2.) Kiállítási katalógus. Budapest : MNG, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 1993. 111 p.
  4. ↑ Lista www.artportal.hu nyomán

Források

szerkesztés
  • Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1968. 650-651. o.
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Vayer Lajos szócikkét ld. II. köt. 1713. o.
  • Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. 860. o. ISBN 963-8477-46-6
  • Névpont

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vayer_Lajos&oldid=27843384”