Főmenü megnyitása

Viktor Jegorovics Silov (oroszul: Виктор Егорович Шилов), ukrán nyelvváltozatban Viktor Jehorovics Silov (ukránul: Віктор Єгорович Шилов; Szlavuta, 1940. május 16.) ukrán származású szovjet katonatiszt. 1990 decembere és 1991 júniusa között a szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnoka volt. 1991. június 19-én az utolsó szovjet katonaként ő hagyta el Magyarország területét.

Viktor Jegorovics Silov
Született 1940. május 16. (79 éves)
Szlavuta
Nemzetisége ukrán
Ország  Szovjetunió
Fegyvernem gépesített lövész
Szolgálati ideje 1959–1992
Rendfokozata altábornagy

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Gyermekkora és tanulmányaiSzerkesztés

Az Ukrajna Hmelnickiji területén fekvő Szlavutában született munkás családba, a 12 gyermek közül a legfiatalabbként. A második világháború kitörése miatt 1941-ben családjának el kellett hagynia Szlavutát, a Cseljabinszki területen fekvő Csebarkul faluba (napjainkban város) költöztették őket. Ott töltötte gyermekkorát és ott végezte alapfokú és középfokú tanulmányait. Diákként atletizált. Középiskolásként elhatározta, hogy hivatásos katona lesz. A középiskola után, 1959-től a blagovescsenszki Távol-keleti Összfegyvernemi Katonai Főiskola gépesített lövész szakán tanult, amelyet 1964-ben végzett el. (A katonai képesítés mellett általános iskolai matematika- és fizikatanári végzettséget szerzett.)

Katonai pályafutásaSzerkesztés

A katonai főiskola elvégzése után Csebarkulba vezényelték. Kezdetben egy kiképző ezred szakaszparancsnoka volt. Ekkor 107 rubelt keresett, plusz 16 rubelt kapott a németnyelv-tudásáért. Ebben az időszakban házasodott meg, feleségül vette az akkor Cseljabinszkban tanárképző főiskolán tanuló Tamara Boriszovnát. 1972-ben beiskolázták a Frunze Katonai Akadémiára. Az akadémia elvégzése után, 1975-ben egy Csehszlovákiában állomásozó ezred parancsnokává nevezték ki, akkor már őrnagyi rendfokozattal, majd egy év múlva soron kívül alezredessé léptették elő. Négy évet szolgált Csehszlovákiában. 1979-ben Kazahsztánba vezényelték, ahol egy 500 db tehergépkocsival felszerelt gépkocsizó zászlóalj parancsnokává nevezték ki. A zászlóalj mezőgazdasági munkát végzett, feladata a terménybetakarítás volt. Ezt követően ezredessé léptették elő és a Szlavuta központú 97. gépesített lövész gárdahadosztály parancsnokává nevezték ki. Két évig állt a szlavutai hadosztály élén, majd egy Csernyivciben állomásozó hadosztály élére nevezték ki.

1984−1986 között Moszkvában a Vezérkari Akadémián tanult. 1986-ban kinevezték a Mongóliában állomásozó szovjet hadseregcsoport parancsnok-helyettesévé, majd egy év múlva a Bajkálon Túli Katonai Körzet parancsnok-helyettesévé. 1988-ban nevezték ki az ideiglenesen Magyarországon állomásozó Déli Hadseregcsoport parancsnok-helyettesévé, majd két év múlva, 1990 decemberében ő lett a Déli Hadseregcsoport parancsnoka.

A szovjet csapatok Magyarországról történt kivonásának befejező lépéseként, mint az utolsó szovjet katona hagyta el Magyarország területét 1991. június 19-én. Silov helyi idő szerint 14:50 perckor ért a záhonyi határállomásra, ahol elköszönt a magyar felet képviselő Annus Antal altábornagytól, a Honvédelmi Minisztérium államtitkárától, majd gyalog lépte át a szovjet–magyar határt és civilben, diplomata útlevéllel, egy Volga típusú gépkocsival áthajtott a Záhonyt Csap településsel összekötő közúti Tisza-hídon.[1][2]

A szovjet csapatok Magyarországról történt kivonása után még a Szovjet Hadsereg kötelékében a Moldovában állomásozó békefenntartó erők parancsnoka volt. A Dnyeszter-melléki harcokban lábsérülést szenvedett és két napra fogságba is került. 1992-ben, 52 évesen vonult nyugállományba.

MagánéleteSzerkesztés

Felesége Tamara Silova. Egy fia van, Valerij, aki szintén hivatásos katona. Hobbija a horgászat. Nyugállományba vonulása után a kárpátaljai Felsődomonyán telepedett le. Az Ukrajnai Katonaviseltek Szövetsége Kárpátaljai Területi Szervezetének elnök-helyettese.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés