Weitzenried
Weitzenried, 1910 és 1918 között Szörénybúzás (románul: Gârnic, németül: Weizenried, csehül: Gerník) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.
| Weitzenried (Gârnic) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Bánság | ||
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Krassó-Szörény | ||
| Község | Szörénybúzás | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 327215 | ||
| SIRUTA-kód | 52918 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 230 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | - | ||
| Népsűrűség | 6,28 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 600 m | ||
| Terület | 36,62 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 44° 44′ 57″, k. h. 21° 47′ 42″Koordináták: é. sz. 44° 44′ 57″, k. h. 21° 47′ 42″ | |||
| Weitzenried weboldala | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Fekvése szerkesztés
Újmoldovától 15 km-re keletre, a Lokva-hegységben, bükkerdők között fekszik.
Nevének eredete szerkesztés
A német Weizen 'búza' és Ried 'tisztás' összetételéből, míg a román Gârnic/cseh Gerník egy 'mocsár' jelentésű szláv gъrlo szóból való. A Szörénybúzás nevet a helységnévrendezéskor a falu tiltakozása ellenére állapították meg. A név egyébként találó; 1992-ben itt érte el a búza a legmagasabb hozamot a megyében, messze megelőzve a síkságon fekvő településeket.[1]
Története szerkesztés
Helyén 1569-ben puszta, 1579-ben falu feküdt Garnik vagy Koska (?) néven.
1826–1828-ban 469 cseh telepessel alapították a Határőrvidék területén. A telepesek származási helyére nézve a helyi cseh nyelvjárás vizsgálata nyújt közvetett eligazítást. A faluban egy tanulmány szerint a 20. század közepén kevert nyelvjárást beszéltek, amelyben azonban a nyugat-csehországi jellegzetességek domináltak. A felső falurészben lakók elnevezése plzáci ('plzeňiek'), az alsó falurészben lakóké horáci volt.[2] A legnagyobb népességű volt a bánsági cseh falvak közül, lakói közül sokan mészégetéssel foglalkoztak.
1847-ben önálló plébániává szervezték, de saját papot csak három évvel később kapott, addig Újmoldováról látták el. 1852–53-ban 81 weitzenriedi fiatal Szerbiába, a bori bányák mellé költözött. 1872-ig a Határőrvidékhez, azután Szörény, majd Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott.
Első diplomás tanítója 1856-ban érkezett Csehországból. Miután 1881-ben elvágott torokkal találtak rá az iskolában, tizenöt évig nem jelentkezett új tanító a faluba. 1896 és 1908 között ismét egy csehországi tanító, majd 1918-ig magyarok tanítottak. Az 1900-as években lakói közül sokan a városokba, a 19. század vége és az 1930-as évek között ötven családja az Egyesült Államokba, a virginiai Dinwiddie-be vándorolt ki.
1919-ben húsz család Vracsevgájba költözött, 1947 és 1949 között 451–494 fő repatriált Csehországba, majd 1990 után a népesség fele ismét Csehországba vándorolt. Határában 1935-től a második világháborúig egy bukaresti cég termelt ki kaolint, kb. húsz-harminc alkalmazottal. 1957-ben iskolájának cseh nyelvű alsó tagozata mellé román nyelvű felső tagozatot szerveztek.
Népessége szerkesztés
- 1842-ben 522 római katolikus vallású lakosa volt.[3]
- 1900-ban 1155 lakójából 1139 volt cseh anyanyelvű és 1154 római katolikus vallású. A lakosság 59%-a tudott írni-olvasni és 1%-a beszélt magyarul. A népszámláláskor 6%-uk külföldön tartózkodott.
- 2002-ben 524 lakosából 513 volt cseh és 11 román nemzetiségű; 515 római katolikus és 9 ortodox vallású.
Látnivalók szerkesztés
- Öt vízimalom (Petrovy mlýnky) a Gramensca-patakon.[4]
Gazdasága szerkesztés
Hagyományos gazdasági ágai az állattenyésztés, a fakitermelés és a mészégetés. 2001-ben egy cseh cég elektronikai üzemet hozott létre.
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ Nicolae Dolângă: Țara Nerei: Mit și Pluralitatea timpului. București, 1995, 75. o.
- ↑ Teodora Alexandru-Dobrițoiu: Istoricul așezării cehilor în Banatul de Sud. Romanoslavica XII. Bukarest, 1965, 139–44. o.
- ↑ Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
- ↑ Dumitru Țeicu: Moara de apă din Banat. Cluj-Napoca, 2012 és Václav Fanta, Alena Rákosníková, Jakub Čermák, Adéla Poubová és Vojtěch Ružbatský: Vernacular architecture in Czech villages. In Petr Maděra et al. (eds), Czech villages in Romanian Banat: landscape, nature, and culture. Brno: University of Brno, 2014 [1][[2] halott link]]
Források szerkesztés
- Desideriu Gecse: Istoricul comunităților cehe din România (Timișoara, 2011)
- Alexandru Moisi: Din monografia Clisurii. Oravița, 1934
.svg){kind=small}