Z. Nagy Ferenc

Z. Nagy Ferenc (Zádori Nagy Ferenc, Dévaványa, 1899. szeptember 2. – Budapest, 1977. május 18.) magyar gazdálkodó, agrárpolitikus.

Z. Nagy Ferenc
Született	Zádori Nagy Ferenc 1899. szeptember 2. Dévaványa
Elhunyt	1977. május 18. (77 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	politikus földműves
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1947. augusztus 31.) magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1949. május 15.) magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1967. január 28.)
Sírhelye	Farkasréti temető (11/6-1-89/90)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Z. Nagy Ferenc 1899-ben született Dévaványán, gazdagparaszti családban. Szülei közel 200 holdon gazdálkodtak. A polgári iskola négy osztályát Mezőberényben végezte el. Az első világháborúban 1917-től tüzérként harcolt, az őszirózsás forradalom után ezrede bizalmijaként a katonatanács tagja lett. 1919-ben belépett a Nemzeti Hadseregbe. 1921-ben szerelt le, és a következő évtől Szeghalmon gazdálkodott 105 holdas bérleményén. 1928-ban 100 hold földet vásárolt, és azon gazdálkodott. 1930-ban a dévaványai gazdakör elnöke lett.

1931-ben belépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba (FKgP), amelynek egy év múlva helyi elnöke, Szolnok vármegyei pártigazgatója, és országos nagyválasztmányának tagja lett. 1934-ben a kunhegyesi időközi választáson, majd egy évre rá az általános választásokon is a második helyen végzett. Az 1939-es választásokon csak harmadik lett a karcagi választókerületben, a megyei listán pedig nem jutott mandátumhoz. A választási kampányokat saját vagyonából finanszírozta, így elszegényedett. 1941-ben felesége örökségéből és bankkölcsön felvételével 60 hold földet vásárolt, ahol tanyát épített, és 1945-ig ott gazdálkodott. 1944. március 20-tól augusztus 30-ig rendőri felügyelet alatt állt.

A második világháborút követően részt vett pártja újjászervezésében. 1945 áprilisában az FKgP Szolnok vármegyei elnöke lett, tagja volt a Dévaványai Nemzeti Bizottságnak. 1945. augusztus 20-tól a párt Országos Intézőbizottságának tagja volt. Az 1945-ös választásokon, november 4-én a párt Szolnok megyei listáján nemzetgyűlési képviselői mandátumot szerzett. A nemzetgyűlésben a FKgP parlamenti csoportjának titkára lett. A párt paraszti szárnyának egyik vezetője volt. 1946. szeptember 7-től 1947 szeptemberéig a Független Kisgazdapárt Politikai Bizottságának tagja volt. 1945 és 1947 között tagja volt az Országos Társadalombiztosító Intézet elnökségének és a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ igazgatóságának is, az Országos Földbirtokrendező Tanács tagjaként pedig szerepet játszott a földreform végrehajtásában.

1947. július 1-én a Magyar Országos Szövetkezeti Központ igazgatóságának tagja lett. Nagy Ferenc lemondatása után, 1947. június 6-tól szeptember 12-ig a kisgazdapárt ügyvezető alelnöke és a választási bizottság tagja volt. 1947. augusztus 31-én ismét képviselővé választották. 1947 novemberétől 1949 július végéig a tanyáján gazdálkodott. 1948 decemberében le akart mondani a mandátumáról, de meggondolta magát, és pártonkívüliként mégis elindult az 1949. évi választásokon, ahol harmadszor is bekerült a törvényhozásba, 1967. január 28-ig folyamatosan az Országgyűlés tagja volt.

1949-ben földjét és tanyáját felajánlotta az államnak, augusztus 1-től pedig a Földművelésügyi Minisztérium Állami Gazdaságok Főigazgatóságának előadója lett. 1952. július 1-től a központi szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelő állami gazdaságok agronómusaként, 1953. január 1-től októberig pedig a Gombatermelő Vállalat trágyabeszerzőjeként dolgozott. 1953. október 1-én a Kül- és Belkereskedelmi Minisztérium Állami Gazdaságok Tröszt növénytermelési előadója, majd 1955. január 1-től az Állami Gazdaságok Pest–Nógrád Megyei Termelési Igazgatóságának főelőadója lett.

1956 májusától 1966-ig az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke volt. Az 1956-os forradalom alatt részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében. 1958 és 1963 között pedig a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyetteseként működött. 1956 után jelentős szerepet vállalt a konszolidációban és a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Kádár János 1957 május 9-én elmondott „kormánybeszámolója" után egy nappal felszólalásában támogatásáról biztosította Kádárt. 1957-től haláláig a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, 1960 és 1968 között alelnöke volt. 1960-tól 1966-ig az Országos Agráregyesület alelnöki tisztségét is betöltötte. 1977-ben hunyt el Budapesten.

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában