Főmenü megnyitása

Zsablya (1816-ig Józseffalva, szerbül Жабаљ / Žabalj, németül Josefsdorf) kisváros és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, a történelmi Sajkásvidéken.

Zsablya (Жабаљ / Žabalj)
A római katolikus templom
A római katolikus templom
Zsablya címere
Zsablya címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bácskai
KözségZsablya
Rang városi jellegű település
Polgármester Branko Stajić
Irányítószám 21230
Körzethívószám +381 21
Rendszám NS
Népesség
Teljes népesség9161 fő (2011) +/-
Népsűrűség73 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság80 m
Terület131,4 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zsablya (Szerbia)
Zsablya
Zsablya
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 22′ 12″, k. h. 20° 03′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 12″, k. h. 20° 03′ 30″
Zsablya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsablya témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Újvidéktől 30 km-re északkeletre fekszik.

A községSzerkesztés

A községhez Zsablyán kívül még három település tartozik (zárójelben a szerb név szerepel):

Nevének eredeteSzerkesztés

Neve a szláv žaba (= béka) főnévből ered.

TörténeteSzerkesztés

Zsablya és környéke ősidők óta lakott hely volt. Területén őskori temetőt tártak fel.

1514-ben Zeble néven említik először, mikor Dózsa György elfoglalta a szerémi püspök titeli és zseblyei (Zsablya) várait.

1556-ban egy régi térképen nevét Zeblie néven írták, egy 1699. évi török térkép egy Morutva mocsár és fok és Haladovacki fok által alkotott sziget közepén, a Tisza partján jelölte Sablia falut, tőle délre egy hídfő és egy Sobliatzki-ribnyik volt jelezve.

1686. után Zsablya lakosságából határőrséget alakítottak.

1697-ben Jenő herceg Zsablyánál a Tisza-parton egy sáncot építtetett, katonasággal. A török azonban így is elfoglalta, de később ismét a császáré lett. Az 1699. évi béke értelmében a zsablyai erődöt is lerombolták.

Az 1702. évi összeírás szerint Zsablyán a határőri katonaság 12 pusztát használt, 1728-ban a zsablyai sánc kapitányaként Siván Zoricsot írták, egy gyalogos és egy lovas századdal, és Egres, Martincze, Novoszeló, Paska, Csicsov, Bozev puszták is hozzá tartoztak.

1738-ban egy térképen Zablie, tőle nyugatra pedig Gala volt feltüntetve.

A tiszai határőrvidék feloszlatásakor Zsablya a kamarai földesurához és a vármegyéhez került vissza.

1763-ban ismét katonai hatóság alá került és csajkás katonai szolgálatot teljesített.

1784-ben a sok áradás miatt a Tiszától távolabb telepítették.

1873-ban a csajkás milícia feloszlatásakor Zsablya újból a vármegye hatósága alá került vissza.

1910-ben 7993 lakosából 1722 magyar, 1074 német, 5080 szerb volt. Ebből 2483 római katolikus, 267 evangélikus, 5074 görögkeleti ortodox volt.

 
Az újvidéki vérengzés áldozatainak emlékműve Zsablya közelében
 
A görögkeleti templom

A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zsablyai járásának volt a székhelye.

Az 1942-es magyar razziának kb. 400 szerb esett áldozatul. A tetteseket Magyarország felelősségre vonta.

1944 végén, a délvidéki vérengzések során a szerbek mintegy 1500 magyart és németet öltek meg, amit a jugoszláv propaganda egyfajta jogos megtorlásként igyekezett feltüntetni. A tetteseket sosem vonták felelősségre. A szocializmus évtizedeiben a téma sosem került napirendre. 2014-ben született meg az a szerbiai rendelet, amely eltörölte a Zsablya, Csúrog és Mozsor települések magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt. A rendeletre mintegy hetven évet kellett várnia a helyieknek. A magyar kormány üdvözölte a döntést, és a szerb–magyar megbékélés fontos állomásának nevezte.[1]

Zsablyától nyugatra egy Kopovó mocsár és egy Vracsara nevű erdő található, délnyugatra pedig három halom és egy földvár maradványa, Novoszeló puszta felé; Mozsorig pedig 14 nagy halom látható, a melyek között egy földvár is van.

BozéSzerkesztés

Zsablya közelében feküdt egykor Bozé is, mely a török hódoltság előtt még falu volt.

1396-ban Bozéi Márton fiát, Jánost – királyi emberként említették, később Bozéi előnévvel tűnik fel Rőt László, akit 1406-ban iktattak be Csiregszentpéter birtokába.

A 15. században Bozé az Egresi Idecski család birtoka volt, a család azonban 1506-ban utód nélkül kihalt.

1553-ban a török deftirek a Titeli náhijéban említik a falut négy fizető és hat nem fizető házzal; 1570-ben 11, 1590-ben 24 adózó háza volt a falunak.

Bozé a 18. század elején már csak pusztaként volt említve.

1731-ben Bács vármegye panaszként hozta fel, hogy a zsablyai katonai sánchoz erőszakkal csatolták oda ezt a pusztát, és így az 1728. évi összeírásban jogtalan volt a katonai sánchoz való sorolása.

NépességSzerkesztés

Demográfiai változásokSzerkesztés

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
6273 6672 7457 7851 8503 8766 9598[2] 9161[3]

Etnikai összetételSzerkesztés

 
A római katolikus templom
Nemzetiség Szám %
Szerbek 8672 90,35
Cigányok 202 2,10
Jugoszlávok 119 1,23
Horvátok 88 0,91
Magyarok 85 0,88
Ruszinok 31 0,32
Macedónok 20 0,20
Albánok 16 0,16
Montenegróiak 9 0,09
Ukránok 8 0,08
Szlovákok 7 0,07
Németek 4 0,04
Oroszok 3 0,03
Muzulmánok 3 0,03
Szlovének 2 0,02
Csehek 1 0,01
Románok 1 0,01
Bunyevácok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[4]

LátnivalókSzerkesztés

  • Római katolikus temploma: a plébánia ősi, 1805-ben alapították. A templom védőszentje Havas Boldogasszony. Az első templomot 1825-ben, majd az újat 1900-01-ben építették. 1960-ban elvégezték a külső felújítását. A templom méretei: hossza: 43,6 m, szélessége: 16 m, a hajó magassága 14,5 m, a torony 35 m magas. Két harangja van. Jelenleg romos állapotban van, 2010-ben beszakadt a tetőszerkezete is.

HírességekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Eltörölték három délvidéki település magyarjainak bűnösségét. metropol.hu, 2014. november 2. [2014. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
  3. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) népesség/Zsablya nevű ref-eknek
  4. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9  

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés