Wikipédia

Ólmod

magyarországi község Vas vármegyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. március 24.

Ólmod (horvátul: Plajgor,[3] németül: Bleigraben/Pleigram) község Vas vármegyében, a Kőszegi járásban.

Ólmod
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Ólmod címere
Ólmod címere		 Ólmod zászlaja
Ólmod zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeVas
JárásKőszegi
Jogállásközség
PolgármesterHergovich Vince (független)[1]
Irányítószám9733
Körzethívószám94
Népesség
Teljes népesség113 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség26,23 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület3,66 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 24′ 54″, k. h. 16° 35′ 23″47.415000°N 16.589720°EKoordináták: é. sz. 47° 24′ 54″, k. h. 16° 35′ 23″47.415000°N 16.589720°E
Ólmod (Vas vármegye)
Ólmod
Ólmod
Pozíció Vas vármegye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Ólmod témájú médiaállományokat.

Fekvése

szerkesztés

A Kőszeghegyalja északi részén fekszik, Kőszegtől 4 kilométerre északkeletre, közvetlenül az osztrák határ mellett.

A határ magyar oldalán csak három települési szomszédja van: északkelet felől Peresznye, kelet felől Horvátzsidány, délnyugat felől pedig Kőszeg. Nyugati irányból ausztriai területek határolják, a legközelebbi település abban az irányban Borsmonostor (Klostermarienberg).

Megközelítése

szerkesztés

A trianoni határok meghúzása óta zsáktelepülésnek minősül, mert közúton csak egy irányból érhető el, a 8627-es útról Horvátzsidánynál nyugat felé leágazó 86 122-es számú mellékúton; a szomszédság ellenére Kőszeggel sincs közvetlen közúti kapcsolata. Szoros kapcsolatokat ápol azonban a község Borsmonostorral, amivel közösen tervezik a két község korábbi közúti kapcsolatának helyreállítását.

Jelenleg jó minőségű aszfalt út található a két település között. (2021)

Nevének eredete

szerkesztés

Korábban németül Bleigrabennek hívták, mely nevet talajának ólomra emlékeztető színéről kapta (a Bleigraben kifejezés szó szerinti fordítása: ólomszínű árok). Az Ólmod név a német név alapján keletkezett, szándékos magyarítással.

Története

szerkesztés

A község területe ősi vaslelőhely. A vas kitermeléévsel együtt valószínűleg ólom is került a felszínre, mely a talaját sötétszürkés színűre festette. Ez alapján keletkezhetett a település neve is.

Első írásos említése 1234-ből ismert, Pilgrium névalakban, ekkor a borsmonostori apátság birtoka volt. Egy 1397-ből származó oklevél Bajka elevezéssel említi, amely név a magyar Vajk személynévből eredeztethető.

A környéket érintő 1532. évi török hadjáratban a község elnéptelenedett, a puszta faluhelyet a következő évben, 1533-ban Jurisics Miklós királyi adományként kapta meg. Az 1533 és 1544 közötti időben horvátországi birtokairól, az Una, a Kupa és a Tengermellék által határolt területről horvátokat telepített ide, akik kezdetben kiváltságokat is kaptak.

 
Utcarészlet

Vályi András leírásában az alábbiak olvashatók a faluról: "PLEJGRABEN. Plaigraben. Horvát falu Sopron Vármegyében, földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Pereszneghez közel, mellynek filiája, Sopronhoz 3 7/8 mértföldnyire, határja 2 nyomásbéli, erdeje van, legelője is elég."[4]

Fényes Elek leírása szerint: "Bleigraben, horvát falu Sopron vármegyében, Kőszeghez 1/2 órányira, 186 kath. lak. Határa kicsiny, s csak 5 urbéri telekből áll; gyümölcskertjei, s kis erdeje van, de szőleje nincs. Birja herczeg Eszterházy."[5]

1910-ben 270, túlnyomóan horvát nemzetiségű lakosa volt. Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. A trianoni békeszerződés Ausztriának ítélte, de egy osztrák-magyar csereegyezmény értelmében elcserélték – Szentpéterfa községgel együtt – Rendek és Rőtfalva községekre, így Magyarországon maradhatott. [Ld. még soproni népszavazás.]

Az így meghúzott új országhatár elvágta a községet a környező településektől, a Horvátzsidány felé vezető út maradt az egyetlen megközelítési útvonala. Elszigeteltsége a második világháború után tovább fokozódott, mivel a szovjet befolyási zóna nyugati határsávjába került. Belépni is csak külön engedéllyel lehetett a községbe, így lakosságának száma ebben az időben jelentősen csökkent. A műszaki határzár részeként szögesdrótból készült, a Határőrség folyamatos ellenőrzése alatt tartott kapu közvetlenül a horvátzsidányi elágazásnál állt, így mindenkit, aki a község felé kívánt befordulni, azt ott azonnal megállították és ellenőrizték.

A rendszerváltást követően kedvező változások következtek be a település életében. Házai közül sokat felújítottak, közművek, utak, járdák épültek. Lakói közül a gyerekek óvodába és iskolába Horvátzsidányba járnak, a munkaképes korú lakosok főleg a környező nagyobb városokban, Szombathelyen, Kőszegen dolgoznak.

Közélete

szerkesztés

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1990–1994: Berzlánovich László (független)[6]
  • 1994–1998: Fehér Zita (független horvát kisebbségi)[7]
  • 1998–2002: Uryné Jancsó Márta (független horvát kisebbségi)[8]
  • 2002–2006: Uryné Jancsó Márta (független horvát kisebbségi)[9]
  • 2006–2010: Hergovich Vince (független)[10]
  • 2010–2014: Hergovich Vince (független)[11]
  • 2014–2019: Hergovich Vince (független)[12]
  • 2019–2024: Hergovich Vince (független)[13]
  • 2024– : Hergovich Vince (független)[1]

Népesség

szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
101
98
107
117
111
115
113
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,4%-a magyarnak, 50,5% horvátnak, 6,3% németnek, 1,1% románnak mondta magát (11,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 75,8%, református 2,1%, evangélikus 5,3% (16,8% nem nyilatkozott).[14]

2022-ben a lakosság 85,6%-a vallotta magát magyarnak, 25,2% horvátnak, 5,4% németnek, 1,8% szlováknak, 0,9% ukránnak, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 51,4% volt római katolikus, 2,7% evangélikus, 1,8% református, 0,9% görög katolikus, 2,7% egyéb katolikus, 6,3% felekezeten kívüli (34,2% nem válaszolt).[15]

Nevezetességei

szerkesztés
  • Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus templom
  • Az egykori szőlőhegyen áll az 1724-ben épült barokk Belovich kápolna
  • Meršićeva hiža - Mersich Ház (galéria és alkotóház)[16]
  • Koreni - Gyökerek Helytörténeti Gyűjtemény
  • Mate Meršić-Miloradić (Mersich Máté) gradistyei horvát papköltő emléktáblája apja, Mersich Ignác szülőházán
  • Horvát Kulturális Fesztivál
  • park és dísztó található a Fő utca végénél<iframe title="YouTube video player" width="480" height="390" src="https://www.youtube.com/embed/Ma_2KE0F97U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
  • Őz-kút - foglalt forrás a falu határában
  • Ólmod a Szent Márton európai kulturális útvonal egyik állomása

Testvértelepülése

szerkesztés

Képgaléria

szerkesztés
  •  
    A Szent Márton nevére szentelt római katolikus templom
  •  
    A Szent Márton-zarándokút információs táblája
  •  
    Mate Meršić Miloradić emléktáblája (Fő utca 9.)
  •  
    Az emléktábla felirata
  •  
    Templomdomb, a lábánál kőkereszttel
  •  
    A templom előtti kőkereszt talapzata
  •  
    Az egykori helyi lelkészek emléktáblája a templom szélfogójában
  •  
    Temetőrészlet
  •  
    Temetőrészlet
  •  
    Fülkéskápolna a falu egyik kereszteződésénél
  •  
    Érdekes homlokzati festésű lakóház a főutcán
  •  
    Park és tó a Fenyő utcában
  •  
    Fülkéskápolna az erdő szélén
  •  
    Az egykori Csárda malom emlékhelye
  •  
    Ólmod távlati képe

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 17.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára. Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. augusztus 2.)
  4. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. ↑ Olmód települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  7. ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  8. ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  9. ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  10. ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  11. ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 27.)
  12. ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  13. ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 31.)
  14. ↑ Ólmod Helységnévtár
  15. ↑ Ólmod Helységnévtár
  16. ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 27.)

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Ólmod témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ólmod&oldid=27993067”