Főmenü megnyitása

Šolta (község)

Község Horvátországban

Šolta község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.

Šolta
Šolta közúti térképe
Šolta közúti térképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
Jogállás község
Polgármester Nikola Cecić Karuzić
Irányítószám 21 223
Körzethívószám (+385) 22
Népesség
Teljes népesség1700 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság4 m
Terület58,98 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Šolta (Horvátország)
Šolta
Šolta
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 23′ 30″, k. h. 16° 17′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 23′ 30″, k. h. 16° 17′ 15″
Šolta weboldala

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Splittől 18 km-re délnyugatra, Trogirtól 14 km-re délre, Dalmácia középső részén, Šolta szigetén fekszik. A szigetet északnyugatról Dnevnik Veli, keletről Brač, délkeletről Hvar, északkeleről a kontinens határolja. Dnevniktől a Nagy Šoltai-csatorna, Bračtól a Spliti kapu, a kontinenstől a Spliti-csatorna választja el.

A község településeiSzerkesztés

Közigazgatásilag Donje Selo, Gornje Selo, Grohote, Maslinica, Nečujam, Rogač, Srednje Selo és Stomorska települések tartoznak hozzá.

TörténeteSzerkesztés

Šolta szigetének legrégibb régészeti leletei a neolitikumból származnak. A Zadoci nevű helyen kőszekercét és kőkéseket, a Brdo nevű helyen pedig bronzkori használati tárgyakat és fegyvereket találtak.[2] Az első ismert itt lakó nép az illírek voltak, akik elsősorban a magaslatokat alakították ki lakóhelyül. Erődített településeik a Gradina, Vela Straža és Gradac nevű magaslatokon, sírjaik a Laze nevű helyen kerültek elő.[2] A legenda szerint a Senjska-öböl felett állt az egyik híres illír uralkodó, Teuta királyné palotája. Az illír dalmát törzs itteni jelenlétét két itt talált felirat is igazolja, melyeket a spliti régészeti múzeumban őriznek, amelyeken két jellegzetes illír név Plator és P. Raecius szerepel. Mivel a szigeten szervezett régészeti feltárás még nem történt a régészeti emlékek elsősorban a mezőkön végzett munkák során kerülnek elő. A római korból is több használati tárgy és település maradványa került elő. Ilyen régészeti lelőhely a Donje Selotól nyugatra fekvő Mirine, ahol egy villagazdaság alapfalai találhatók. Donje Selotól északra található Studenac, valamint a nyugatra fekvő Pod Mihovil, ahol padlómozaik, délnyugatra pedig Svilaja, ahol szarkofágfedél került elő. Római épület alapfalak találhatók még Grohote közelében több helyen, továbbá a Banja-öbölben, Starinén Gornje Selo közelében, valamint a Piškera-öbölben is.[2] A kereszténység a 4. század elején jelent meg a szigeten. Ebből a korból származik a grohotei Szent István templom északi oldalán feltárt ókeresztény bazilika és két szarkofág. Ókeresztény bazilika maradványa található a kis Stipanska-szigeten Maslinica előtt, valamint Donje Selón a mai Szent Ilona templom helyén is.[2] A Római Birodalom bukása után a sziget Dalmácia nyugati részével együtt gót uralom alatt állt egészen 555-ig, amikor bizánci uralom alá került. A 7. század végén Dalmácia akkori legjelentősebb városát Salonát elfoglalták az avarok és segédnépeik, az akkor még pogány szlávok. A lakosság a közeli szigetekre, köztük Šoltára menekült. Az itteni romanizált lakosság idővel beleolvadt az érkező horvátokba. 803 és 812 között Šolta a Frank Birodalom része volt, majd újra bizánci uralom alá került. A szigetet ebben az időszakban gyakran fosztogatták a neretvánok, a szaracénok, majd később a velenceiek. A 12. századtól a 14. század végéig Šolta a Magyar Királyság része volt. A 13. század elején Šolta spalatói nemesi családok birtoka volt, akiknek jelentős jövedelmeik származtak itteni birtokaik haszonbérbe adásából. A szigeten élők fő jövedelmi forrását a mezőgazdaság (szőlő, olíva, gabona), kisebb mértékben az állattartás, valamint a mész, a szén, a tűzifa és a só adta. 1240. júniusában az egyik dalmáciai hatalmasság a Kačićok támadták meg a spalatóiak birtokait, ennek során kifosztották Šoltát és felgyújtották a grohotei Szent István templomot.[2] A 14. századra a kereskedelem is nagyon fejlett volt, mivel a šoltaiak között ekkor már számos hajótulajdonost találunk. A 14. század közepén a velenceiek fosztották ki s szigetet, mely később is gyakran ki volt téve az uszkókok és más kalózok támadásainak. Velence 1418. június 26-án foglalta el Šoltát és egészen 1797-ig uralma alatt maradt. A török veszély idején a szigeten több erődtorony épült és maguk a šoltaiak is magas védőfalakkal vették körül házaikat. Az egyik toronyszerű erőd a Slavić-torony Grohotén épült, ma ebben működik a község önkormányzata. Ebben az időszakban a 17. század végéig a gyakori támadások és a járványok hatására a sziget lakosságszáma lényegében stagnált, mintegy nyolcszáz főt tett ki. Az élet csak a 18. század elejére lett biztonságosabb, ekkor jöttek létre Stomorska, Rogač és valamivel később Maslinica települések. Maslinicán 1706-ban a Marchi család négyszögletes tornyot épített, ebből lett a mai ”Martinis Marchi” szálloda. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a sziget a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. 1857-ben 1970, 1910-ben 3516 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg és több mint 1800 lakos menekült el a szigetről. 1946-ban a lakosság visszatért és megkezdődött az oktatás, az orvosi ellátás és a kultúra újjászervezése. 1952-ben megalakult Šolta község, 1955-ben egészségház épült, Grohotén felépült az új iskola, mely 1963-ban nyolcosztályossá bővült, kiépültek az utak, két autóbusszal megindult a buszközlekedés, bevezették az elektromos áramot, végül 1972-ben elkezdődött a vízvezeték hálózat kiépítése.[2] Ennek ellenére a kitelepülés folytatódott, bár üteme lassult. 1962-ben Šoltát újra Splithez csatolták és csak a független horvát állam megalakulása után lett újra önálló község. A délszláv háború kezdeti időszakában 1991 november 14-én és 15-én a Spliti csatornában tengeri csata dúlt a jugoszláv haditengerészet és a parti horvát ütegek között.[2] A sziget lakossága 2011-ben 1700 fő volt, akik a turizmus mellett halászatból és mezőgazdaságból (szőlő- és olívatermelés) éltek.

LakosságSzerkesztés

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.970 2.328 2.556 3.171 3.687 3.516 3.528 3.477 3.060 3.031 2.735 2.098 1.470 1.448 1.479 1.700

NevezetességeiSzerkesztés

  • Szakrális épületek:
    • Szent Miklós templom Stomorskán
    • Szűz Mária templom Nečujamon
    • Bori Miasszonyunk templom Gornje Selón
    • Szent János templom Gornje Selón
    • Szent István templom Grohotén
    • Lourdes-i Szűzanya templom Grohotén
    • Szent Mihály templom a grohotei mezőn
    • Szent Márton templom Donje Selón
    • Szent Ilona templom Donje Selón
    • Kaladori Miasszonyunk templom
    • Szent Teréz templom Rogačon
    • Szent Miklós templom Maslinicán
  • Régészeti lelőhelyek és építészeti emlékek
    • Ókori várrom Gradacon, Gradinán, és Vela Stražán
    • Villa rustica maradványai Mirinén, Donje Selótól nyugatra és Rogačon
    • Ókori alapfalak Pod Mihovilon, Donje Selónál, a Banja- és a Piškera-öbölben
    • Ókori szarkofág a grohotei plébániatemplom előtt, a Grohote melletti Staro poljén, valamint fedőlapok Stomoriján és Svilaján
    • Ókeresztény bazilika romjai és más maradványok Grohotén, és a Stipanska-szigeten
    • Szent István bencés kolostor maradványai a Stipanska-szigeten
    • Ókori temető Nečujamon
    • Késő ókori temető a Stipanska-szigeten, Donji bokon
    • Szent Péter templom romjai Nečujamon
    • Marko Marulić emlékház Nečujamon
    • Késő ókori épületromok Gornje Selón
    • A Marchi család udvarháza Maslinicán

KultúraSzerkesztés

  • KUD Olinta kulturális és művészeti egyesület (elődjét az Olinta Šoltai zenei együttest 1921-ben alapították)
  • KUD Šolta, Gornje Selo kulturális és művészeti egyesülete
  • Naša djeca bábszínház
  • Meduze táncegyüttes, Nečujam
  • Redikuli szatirikus zenei együttes, Stomorska
  • Čuvite női kar
  • Škojić női együttes
  • Šolta art művészeti egyesület, Grohote
  • Mjesni odbor (zenei együttes)
  • ¨Sulet¨ amatőr színjátszó egyesület
  • O.Š. Grohote alapiskola művészeti egyesülete

EgyesületekSzerkesztés

  • Ekološko – turisztikai egyesület ŠOLTA, Maslinica
  • Lovret katolikus egyesület
  • Šolta Vadásztársaság, Grohote
  • Mala truba egyesület, Grohote*Rusmarin egyesület, Stomorska
  • Šoltanski trudi egyesület, Grohote
  • Buharica diákegyesület
  • Lanterna egyesület

GalériaSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Šolta (község) témájú médiaállományokat.