7341-es mellékút (Magyarország)

út Veszprém vármegye déli részén
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 9.

A 7341-es számú mellékút egy rövid, négy számjegyű mellékút Veszprém vármegyében, a Tapolcai-medencében. Idegenforgalmilag rendkívül frekventált helyen húzódik, főként a Badacsony körüli turisztikai célpontok elérését és összekapcsolását szolgálja, ezen felüli közlekedési szerepe másodlagos. Nagyrészt azonos azzal az útszakasszal, amit a köznyelv a balatonirómai út” badacsonyi szakaszaként szokott emlegetni.

7341-es mellékút
Úttípusösszekötő út
Hossza8,4 km
Ország Magyarország
TartományokVeszprém vármegye
Az út elejeBadacsonytomaj 73 143
Az út végeNemesgulács 7316

Nyomvonala

szerkesztés

Badacsonytomaj központjában indul, a településközpont főutcájaként húzódó 73 143-as számú útból kiágazva, alig 150 méterrel azután, hogy az az út kiválik a 71-es főútból, annak 76+900-as kilométerszelvényénél, így aránylag szokatlan módon négy számjegyű létére öt számjegyű útból ágazik ki. Hivatalosan is a Római út nevet viseli, úgy húzódik a Badacsony lábánál, folyamatosan néhány száz méteres távolságot tartva a Balaton partvonalát követve húzódó 71-es főúttól.

Kevéssel a 2. kilométere előtt halad el a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonal Badacsony megállóhelyének térségében, majd 3,9 kilométer megtétele után átlép Badacsonytördemic területére. Ott először Badacsonylábdihegy településrészen húzódik végig, 4,3 kilométer után ér el ahhoz a kereszteződéshez, ahonnan Badacsonylábdihegy megállóhely és az egykori lábdihegyi szabadstrand felé vezet alsóbbrendű összekötő út, majd a 6+200-as kilométerszelvényénél eléri Badacsonytördemic központját.

7. kilométere után kilép Badacsonytördemic lakott területéről, majd kevéssel 7,5 kilométer teljesítése után Nemesgulács területére lép. Ott beletorkollik kelet felől, szűk 700 méter után a 73 104-es út – amely a Badacsony északi oldala mentén vezet végig, Badacsonytomaj központja felől –, majd innen továbbhalad nagyjából észak felé. A 7316-os útba torkollva ér véget, annak 4+550-es kilométerszelvényénél, közvetlenül Nemesgulács legdélebbi házai előtt.

Teljes hossza, az országos közutak térképes nyilvántartását szolgáló kira.gov.hu adatbázisa szerint 8,411 kilométer.

Települések az út mentén

szerkesztés

Története

szerkesztés

Hagyományosan úgy tekintik, hogy ez az út, amely a Balaton partját végigkíséri a badacsonyi szakaszán, de olyan távolságra attól (illetve annyival magasabban), hogy a tó vízszintingadozásai se veszélyeztessék a járhatóságát, már az ókori Római Birodalom idején létezett. Kutatások szerint valóban húzódtak római kori utak a Balaton-felvidék térségében, de ezen a környéken a régészek olyan utat tartanak valószínűbbnek, amely Ábrahámhegy után Tapolca felé kanyarodott. A középkorban viszont már bizonyosan létezett út Badacsonylábdihegy-Badacsonytördemic-Nemegulács között, ami azonos kell, hogy legyen ezzel az úttal.[1]

Említésre kerül az út Zala vármegye 1831. évi útkönyvében, mint azon utak egyike, amelyek a „Balaton-melléki vagy Balatonfüred-savanyúvízi országút”-ból „kiágazó vagy avval összvejövő mellék- és kereskedési összveköttetésekről említést érdemlő utak”. A leírás így említi: „Azon út, mely a bácsi kőhídnál káptalantóti, tördemici, gulácsi és szigligeti helységek, nemkülönben az igen nevezetes badacsonyi, szentgyörgyi és szigligeti szőlőhegyek felé mégyen”.[1] [Értelemszerűen a leírás egy része a 7316-os útra vonatkozik.]

Ameddig a Badacsony kőanyagát bányászták – lévén, hogy az itteni bazalt igen kedvelt útépítési anyag volt a 20. századig, kisebb mértékben még ma is –, addig az útnak az itteni bányák kiszolgálásában is volt szerepe, hiszen a hegy magasabban fekvő részei felé induló alsóbbrendű utak túlnyomó része ebből az útból ágazik ki, és ágazott ki a múltban is. A badacsonyi bazaltbányászat kezdő dátuma nem ismert – kisebb volumenben feltehetőleg már évszázadokkal ezelőtt is bányászták itt a hegy kőanyagát –, végső dátuma viszont igen: 1965-ben állították le az itteni kőbányászatot, és kezdték meg a bányák rekultiválását.[1]

  1. a b c Ikits Tamás (szerk.): Veszprém megyei közutak története. Veszprémi Közúti Igazgatóság, 1990. ISBN 963 441 197 5