Az akáciarigó [1] (Psophocichla litsipsirupa) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó Psophocichla nem egyetlen faja.[2]

Akáciarigó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Rigófélék (Turdidae)
Nem: Psophocichla
Cabanis, 1860
Faj: P. litsipsirupa
Tudományos név
Psophocichla litsipsirupa
(Smith, 1836)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Akáciarigó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Akáciarigó témájú médiaállományokat és Akáciarigó témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Andrew Smith skót zoológus írta le 1836-ban, a Merula nembe Merula litsitsirupa néven.[3] Egyes szervezetek a Turdus nembe sorolják Turdus litsitsirupa néven.[4][5]

Alfajai szerkesztés

  • Psophocichla litsitsirupa litsitsirupa (A. Smith, 1836)
  • Psophocichla litsitsirupa pauciguttata (Clancey, 1956)
  • Psophocichla litsitsirupa simensis (Rüppell, 1837)
  • Psophocichla litsitsirupa stierlingi (Reichenow, 1900)[2]

Előfordulása szerkesztés

Afrika déli részén, Angola, Botswana, a Dél-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Malawi, Mozambik, Namíbia, Szváziföld, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, füves puszták és cserjések, valamint legelők, ültetvények, szántóföldek és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[6]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 22 centiméter, testtömege 67-84 gramm.[7]

 
Röpképe

Életmódja szerkesztés

Rovarokkal, pókokkal, csigákkal, földigilisztákkal és gyümölcsökkel táplálkozik.[3]

Szaporodása szerkesztés

Csésze alakú fészkét növényekből és pókhálóból készíti, amelyet tollal bélel. Fészekalja 3–4 tojásból áll, melyen 14–15 napig kotlik.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[6]

Jegyzetek szerkesztés

  1. állatfajták nevei (magyar nyelven). e-nyelv.hu. (Hozzáférés: 2021. január 10.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
  4. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
  5. Avibase. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
  6. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. április 17.)
  7. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2019. április 17.)

További információk szerkesztés