Főmenü megnyitása

Az Akasztottak erdeje (eredeti cím románul: Padurea spânzuratilor) Liviu Ciulei fekete-fehér filmje, amely az 1965-ös cannes-i filmfesztiválon a legjobb rendezés díját nyerte el. A mű Liviu Rebreanu azonos című regénye alapján készült.

Akasztottak erdeje
(Pădurea spânzuratilor)
1965-ös román film
Rendező Liviu Ciulei
AlapműLiviu Rebreanu
Műfaj könyvadaptáció
Forgatókönyvíró Titus Popovici
Főszerepben Victor Rebengiuc
Liviu Ciulei
Széles Anna
Zene Theodor Grigoriu
Operatőr Ovidiu Gologan
Vágó Yolanda Mîntulescu
Jelmeztervező Ovidiu Bubulac
Ileana Oroveanu
Díszlettervező Giulio Tincu
Gyártás
Gyártó Filmstudio Bucuresti
Ország Románia
Nyelv román
Játékidő 115–170 perc[1]
Költségvetés 10 542 000 lej
Forgalmazás
Forgalmazó Magyarország Mokép
BemutatóRománia 1965. március 25.
Magyarország 1965. december 9.
Díj(ak) Legjobb rendezés díja, Cannes, 1965
További információk

Tartalomjegyzék

SzereposztásSzerkesztés

TartalmaSzerkesztés

Az első világháború idején Apostol Bologa (Victor Rebengiuc) önkéntesnek jelentkezik, hogy imponáljon menyasszonyának, Martának (Mariana Mihuţ). Az osztrák-magyar hadsereg román tisztje a hadbíróság tagjaként részt vesz a dezertőr Svoboda hadnagy (Valeriu Arnăutu) halálra ítélésében. Az akasztás után Klapka százados (Liviu Ciulei) tudomására hozza az okot, amiért Svoboda megkísérelte a szökést. Bologát furdalja a lelkiismeret, és amikor megtudja, hogy egységét a román frontra vezényelik, elhatározza, hogy megszökik, de megsebesül, kórházba kerül. Beleszeret házigazdájának, Vidor sírásónak (Kiss László) lányába, Ilonába (Széles Anna), ezért felbontja eljegyzését Martával. Ismét beosztják a hadbíróságba, ahol olyan parasztok felett kellene ítélkeznie, akiket kémkedéssel vádolnak, mert a hadsereg által tiltottnak minősített zónába mentek mezőgazdasági munkára. Bologa nem akar részt venni ártatlan emberek elítélésében, ezért megszökik. Elfogják, elítélik, és felakasztják.

A film és a regénySzerkesztés

Titus Popovici forgatókönyve számos ponton eltért a regénytől, hogy megfeleljen a korszak ideológiai kívánalmainak:[2]

  • A regényben az első rész az orosz fronton játszódik; a filmben semmilyen utalás nincs Oroszországra és az oroszokra.
  • A regénybeli szocialista-anarchista Gross, aki a világforradalmat hirdeti, a filmben nem tiszt, csak közkatona, nem zsidó gépészmérnök, hanem bécsi antikvárius, és a neve Johann Maria Müller lett.
  • Apostol Bologa (akinek a neve nem véletlenül Apostol), a regényben komoly, zárkózott figura; noha elveszti Istenbe vetett hitét, de mentes a szenvedélyektől: nem iszik, nem dohányzik, nem szoknyavadász. A filmben viszont már az első jelenetekben rágyújt, lerészegedik, és rövid kalandba bocsátkozik egy prostituálttal. Annak ellenére, hogy a regény egyik fő motívuma Isten újbóli megtalálása, a filmből ez a szál teljességgel hiányzik.

ForgatásaSzerkesztés

A szerződést a forgatókönyv megírására 1962. október 2-án kötötték meg; a film forgatását 1963. június 29-én kezdték el. A főszerepet eredetileg egy fiatalabb színészre, Șerban Cantacuzinóra osztották, és mintegy három-négyszáz méternyi film elkészülte után cserélték le Victor Rebengiucra. Ilona szerepét az akkor még főiskolás Széles Anna kapta; több színésznek ez volt az első filmszerepe.[2][3]

A forgatás egyik helyszíne a bonchidai Bánffy-kastély volt; a harctéri jelenetek többségét a munténiai Morăreşti-en vették fel, de forgattak Pürkerecen, Barcaföldváron, Olthévízen, Árapatakon, Prázsmáron, Szászveresmarton, ezen kívül Tordán és Bukarestben is. A belső jeleneteket a bufteai filmstúdióban vették fel.[2][3]

Fogadtatása és utóéleteSzerkesztés

A film a korabeli román sajtóban igen kedvező fogadtatásban részesült, és a közönségnek is tetszett. Az 1965-ös cannes-i filmfesztiválon a fődíjra jelölték, és megkapta a legjobb rendezés díját; a kommunista hatóságok megelégedéssel nyugtázták a román filmművészet nemzetközi sikerét. Az 1965-ös mamaiai nemzeti filmfesztiválon elnyerte az Arany Pelikán nagydíjat, a legjobb operatőr díját (Ovidiu Gologan), a legjobb női szereplő díját (Széles Anna) és a legjobb filmzene díját (Theodor Grigoriu). 2010-ben a Polirom kiadó által megjelentetett Cele mai bune 10 filme româneşti din toate timpurile (Minden idők 10 legjobb román filmje) kötetben, amelyet negyven, különböző generációhoz tartozó filmkritikus szavazatai alapján állítottak össze, a második helyre került.[2][4][5]

Liviu Ciulei a film zárójelenetét a leggyönyörűbb jelenetnek nevezte, amit valaha is rendezett.[2][6]

2010-ben a World Cinema Foundation megjelentette a film restaurált változatát, amelyet a Cineteca di Bologna / L’Immagine Ritrovata készített, együttműködve rendezővel és a romániai Centrul National al Cinematografiei-el.[7]

ForrásokSzerkesztés

  1. Az egyes források eltérő időtartamot adnak meg. filmtett.ro: 115 perc, IMDb: 158 perc, World Cinema Project: 165 perc, port.hu: 170 perc.
  2. a b c d e Pădurea spânzuraților. secvente.ro (Hozzáférés: 2014. szept. 22.) arch
  3. a b Wagner István: Román filmest Pesten és Gyulán. Szabadság, (2005. nov. 4.) arch Hozzáférés: 2014. szept. 22.
  4. „Ciulei e un fel de Visconti al nostru”. Despre „Pădurea spânzuraţilor”, în presa vremii. Filmreporter.ro (2011. okt. 26.) (Hozzáférés: 2014. szept. 22.)
  5. Ciprian Plăiaşu: Pădurea Spânzuraţilor – prima distincţie la Cannes pentru România. Historia.ro (Hozzáférés: 2014. szept. 22.)
  6. Bruce Weber: Liviu Ciulei, a Daring Theater Director, Dies at 88. The New York Times, (2011. okt. 26.) Hozzáférés: 2014. szept. 22.
  7. Forest of the Hanged. World Cinema Project (Hozzáférés: 2014. szept. 23.) arch