Akasztottak erdeje (film)
Az Akasztottak erdeje (eredeti cím románul: Padurea spânzuratilor) Liviu Ciulei fekete-fehér filmje, amely az 1965-ös cannes-i filmfesztiválon a legjobb rendezés díját nyerte el. A mű Liviu Rebreanu azonos című regénye alapján készült.
| Akasztottak erdeje (Pădurea spânzuratilor) | |
| 1965-ös román film | |
| Rendező | Liviu Ciulei |
| Alapmű | Liviu Rebreanu |
| Műfaj | irodalmi adaptáció |
| Forgatókönyvíró | Titus Popovici |
| Főszerepben | Victor Rebengiuc Liviu Ciulei Széles Anna |
| Zene | Theodor Grigoriu |
| Operatőr | Ovidiu Gologan |
| Vágó | Yolanda Mîntulescu |
| Jelmeztervező | Ovidiu Bubulac Ileana Oroveanu |
| Díszlettervező | Giulio Tincu |
| Gyártás | |
| Gyártó | Filmstudio Bucuresti |
| Ország |  Románia |
| Nyelv | román |
| Játékidő | 115–170 perc[1] |
| Költségvetés | 10 542 000 lej |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  MOKÉP |
| Bemutató |  1965. március 25. 1965. december 9. |
| Díj(ak) | Legjobb rendezés díja, Cannes, 1965 |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szereposztás
szerkesztés| Szereplő | Színész | Magyar hang |
|---|---|---|
| Apostol Bologa | Victor Rebengiuc | Mécs Károly |
| Klapka százados | Liviu Ciulei | Szabó Ottó |
| Ilona | Széles Anna | Géczy Dorottya |
| Petre | Ștefan Ciubotărașu | Kiss Ferenc |
| Karg tábornok | Kovács György | Somogyvári Rudolf |
| Cservenko százados | Emil Botta | Zenthe Ferenc |
| Varga főhadnagy | Csiky András | Avar István |
| Vidor | Kiss László | Szirtes Ádám |
| Marta | Mariana Mihuţ | Csűrös Karola |
| Katonai ügyész | Constantin Brezeanu | Kaló Flórián |
Tartalma
szerkesztésAz első világháború idején Apostol Bologa (Victor Rebengiuc) önkéntesnek jelentkezik, hogy imponáljon menyasszonyának, Martának (Mariana Mihuţ). Az osztrák-magyar hadsereg román tisztje a hadbíróság tagjaként részt vesz a dezertőr Svoboda hadnagy (Valeriu Arnăutu) halálra ítélésében. Az akasztás után Klapka százados (Liviu Ciulei) tudomására hozza az okot, amiért Svoboda megkísérelte a szökést. Bologát furdalja a lelkiismeret, és amikor megtudja, hogy egységét a román frontra vezényelik, elhatározza, hogy megszökik, de megsebesül, kórházba kerül. Beleszeret házigazdájának, Vidor sírásónak (Kiss László) lányába, Ilonába (Széles Anna), ezért felbontja eljegyzését Martával. Ismét beosztják a hadbíróságba, ahol olyan parasztok felett kellene ítélkeznie, akiket kémkedéssel vádolnak, mert a hadsereg által tiltottnak minősített zónába mentek mezőgazdasági munkára. Bologa nem akar részt venni ártatlan emberek elítélésében, ezért megszökik. Elfogják, elítélik, és felakasztják.
A film és a regény
szerkesztésTitus Popovici forgatókönyve számos ponton eltért a regénytől, hogy megfeleljen a korszak ideológiai kívánalmainak:[2]
- A regényben az első rész az orosz fronton játszódik; a filmben semmilyen utalás nincs Oroszországra és az oroszokra.
- A regénybeli szocialista-anarchista Gross, aki a világforradalmat hirdeti, a filmben nem tiszt, csak közkatona, nem zsidó gépészmérnök, hanem bécsi antikvárius, és a neve Johann Maria Müller lett.
- Apostol Bologa (akinek a neve nem véletlenül Apostol), a regényben komoly, zárkózott figura; noha elveszti Istenbe vetett hitét, de mentes a szenvedélyektől: nem iszik, nem dohányzik, nem szoknyavadász. A filmben viszont már az első jelenetekben rágyújt, lerészegedik, és rövid kalandba bocsátkozik egy prostituálttal. Annak ellenére, hogy a regény egyik fő motívuma Isten újbóli megtalálása, a filmből ez a szál teljességgel hiányzik.
Forgatása
szerkesztésA szerződést a forgatókönyv megírására 1962. október 2-án kötötték meg; a film forgatását 1963. június 29-én kezdték el. A főszerepet eredetileg egy fiatalabb színészre, Șerban Cantacuzinóra osztották, és mintegy három-négyszáz méternyi film elkészülte után cserélték le Victor Rebengiucra. Ilona szerepét az akkor még főiskolás Széles Anna kapta; több színésznek ez volt az első filmszerepe.[2][3]
A forgatás egyik helyszíne a bonchidai Bánffy-kastély volt; a harctéri jelenetek többségét a munténiai Morăreşti-en vették fel, de forgattak Pürkerecen, Barcaföldváron, Olthévízen, Árapatakon, Prázsmáron, Szászveresmarton, ezen kívül Tordán és Bukarestben is. A belső jeleneteket a bufteai filmstúdióban vették fel.[2][3]
Fogadtatása és utóélete
szerkesztésA film a korabeli román sajtóban igen kedvező fogadtatásban részesült, és a közönségnek is tetszett. Az 1965-ös cannes-i filmfesztiválon a fődíjra jelölték, és megkapta a legjobb rendezés díját; a kommunista hatóságok megelégedéssel nyugtázták a román filmművészet nemzetközi sikerét. Az 1965-ös mamaiai nemzeti filmfesztiválon elnyerte az Arany Pelikán nagydíjat, a legjobb operatőr díját (Ovidiu Gologan), a legjobb női szereplő díját (Széles Anna) és a legjobb filmzene díját (Theodor Grigoriu). 2010-ben a Polirom kiadó által megjelentetett Cele mai bune 10 filme româneşti din toate timpurile (Minden idők 10 legjobb román filmje) kötetben, amelyet negyven, különböző generációhoz tartozó filmkritikus szavazatai alapján állítottak össze, a második helyre került.[2][4][5]
Liviu Ciulei a film zárójelenetét a leggyönyörűbb jelenetnek nevezte, amit valaha is rendezett.[2][6]
2010-ben a World Cinema Foundation megjelentette a film restaurált változatát, amelyet a Cineteca di Bologna / L’Immagine Ritrovata készített, együttműködve rendezővel és a romániai Centrul National al Cinematografiei-el.[7]
Források
szerkesztés- ↑ Az egyes források eltérő időtartamot adnak meg. filmtett.ro: 115 perc, IMDb: 158 perc, World Cinema Project: 165 perc, port.hu: 170 perc.
- ↑ a b c d e Pădurea spânzuraților. secvente.ro (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.) arch
- ↑ a b Wagner István: Román filmest Pesten és Gyulán. Szabadság, (2005. november 4.) arch Hozzáférés: 2014. szeptember 22.
- ↑ „Ciulei e un fel de Visconti al nostru”. Despre „Pădurea spânzuraţilor”, în presa vremii. Filmreporter.ro (2011. október 26.) (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)
- ↑ Ciprian Plăiaşu: Pădurea Spânzuraţilor – prima distincţie la Cannes pentru România. Historia.ro (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.) arch
- ↑ Bruce Weber: Liviu Ciulei, a Daring Theater Director, Dies at 88. The New York Times, (2011. október 26.) Hozzáférés: 2014. szeptember 22.
- ↑ Forest of the Hanged. World Cinema Project (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.) arch
