Főmenü megnyitása
Wikipédia

Somogyvári Rudolf

magyar színész

Somogyvári Rudolf, születési nevén Skoda Rezső (Budapest, 1916. november 30. – Budapest, 1976. szeptember 27.) kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész.

Somogyvári Rudolf
Somogyvári Rudolf 1939-ben
Somogyvári Rudolf 1939-ben
Életrajzi adatok
Születési név Skoda Rezső
Született 1916. november 30.[1]
Budapest
Elhunyt 1976. szeptember 27. (59 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Házastársa Parragh Éva (h. 1949–?)
Mária (1941) (h. 1962–1976)
Gyermekei Somogyvári Péter (1956)
Somogyvári Krisztina (1964)
Pályafutása
Aktív évek 1937–1976
Díjai
Jászai Mari-díj1956, 1968
További díjakAjtay Andor-emlékdíj (1976)
az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyvári Rudolf témájú médiaállományokat.
A bűvészinas. Belvárosi Színház, 1938. Somogyvári Rudolf, Turay Ida, Hevesi Sándor (a szerző), Szilassy László a bemutató után

Tartalomjegyzék

ÉletútSzerkesztés

Édesapja Skoda Rudolf (1881–1955) katonatiszt, édesanyja Ott Terézia (1888–1969) volt. Nagyapja Skoda Ferenc császári és királyi tábornok volt. Két testvére volt: Egon és Mariann. Már gyermekkorában jól rajzolt, festőművésznek készült. Gimnáziumi évei során rendszeresen sportolt.

„Sokat sportoltam. Eveztem, úsztam, sőt az ökölvívást addig folytattam, amíg egy napon a felismerhetetlenségig összeverve, édesanyám alig ismert meg.”

1937-ben elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképző iskoláját, ezután vette fel a Somogyvári Rudolf nevet. 1938-1940 között a Magyar Színház tagja volt.

Első jelentősebb szerepét Zilahy Lajos A szűz és a gödölye darabjában kapta. Miskolcon játszották az ősbemutatót, ahol Somogyvári hamar népszerű lett, a budapesti premier alkalmával pedig már városszerte ünnepelték. Mindig elegáns megjelenése hamar meghódította a nézőket.

1940–1942 között vidéki színházak tagja volt. 1942-től rövid ideig az Andrássy úti színházban játszott, ám közben behívták katonának. 1945-ben hadifogságba esett.

Baskíriába vitték, onnan a kijevi nagytábor lakója lett, „a napsütötte Szovjetunióban”, ahogy később maga mesélte. A lágerban tábori színjátszó kört alakított, amelynek vezetője, „díszlet- és jelmeztervezője” lett. „Isten küldte Őt közénk”, mondták volt fogolytársai, hogy a szenvedések idejére életet vigyen a táborlakóknak.

1949-től a Vidám, az Úttörő, és a Petőfi színházak tagja volt. 1956–1960 között az 1956-os hozzáállásáért száműzták a budapesti színházakból.

A Szolnoki Szigligeti Színházba helyezték, a „színészek büntetőszázadába”, ráadásul rokonságba keverték Somogyváry Gyula íróval, akit az akkori kultúrpolitika szélsőjobboldalinak tartott, emiatt is meghurcolták. Legjobb barátja a szintén szolnoki „száműzetésben” élő Mensáros László volt.

1963–1969 között a Thália Színház tagja volt. 1969–1976 között a Vígszínház tagja lett.

 
Somogyvári Rudolf sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-1-31.

Markáns hangszíne révén keresett szinkronszínész volt. A Magyar Televízióban 1968-ban bemutatott Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című német tévésorozat eredeti szinkronváltozatában Villa ezredes, állambiztonsági főnök (Friedrich Joloff) az ő hangján szólalt meg.[2]

1976 nyarán Somogyvári Rudolf megbetegedett, kórházba került. Az orvosok csontszarkóma betegséget állapítottak meg nála.[3] Műtétek sora sem tudta megmenteni, szeptember végén eltávozott az élők világából. Halálát követően jelent meg az LGT-nek az ő emléke előtt tisztelgő Elkésett dal (S. R. emlékére) című dala, amely a Mindenki másképp csinálja című lemezen látott napvilágot, és Presser Gábor Szent István körút 14. című musicaljében is helyet kapott.

Kétszer nősült, két gyermeke született: Krisztina és Péter.

Gyermekkori vágyát csak részben valósíthatta meg: magának rajzolt. Rajzolt a próbák alatt, a büfében, színképeket tervezett, melyeknek eddig csak elenyésző hányada láthatott napvilágot.

Csak a színpadon érezte jól magát.

„Lemegy a függöny, és az ember mehet vissza az életbe félni.”

Főbb szerepeiSzerkesztés

SzínházSzerkesztés

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 103, ugyanitt százharminchárom fényképfelvétel őrzi emlékét.[Mj. 1]

  • Babel: Alkony (Benya Krik)
  • Babel: Mária (Dimsic)
  • Bahr: Joséphine (a fiatal Napoleon)
  • Csurka I.: Eredeti helyszín (Böröcker)
  • Frisch: Andorra (tanító)
  • Goethe: Tasso (Antonio)
  • Gorkij: Barbárok (Ciganov)
  • Gyurkovics T.: Az öreg (Kelemen)
  • Gyurkovics T.: Nagyvizit (Cziegler)
  • V. Hugo: Ruy Blas (címszerep)
  • Jókai: A kőszívű ember fiai (Baradlay Jenő)
  • Maugham: Színház (igazgató)
  • Molnár F.: Játék a kastélyban (Almády)
  • Móricz Zs.: Csibe (gróf)
  • Mrożek: Károly (nagypapa)
  • Mrożek: Nyílt tengeren (hajótörött)
  • O'Neill: Eljő a jeges (Cecil Lewis)
  • Örkény I.: Tóték (őrnagy)
  • Petőfi: Tigris és hiéna (II. Béla)
  • Rostand: A sasfiók (címszerep)
  • Sartre: Az ördög és a jóisten (Heinrich)
  • Schiller: Don Carlos (címszerep)
  • Shakespeare: II. Richárd (címszerep)
  • Shakespeare: Hamlet (címszerep)
  • Shakespeare: Antonius és Cleopatra (Agrippa)
  • Tolsztoj: Kreutzer szonáta (Pozdvicsev)
  • Zilahy Lajos: A szűz és a gödölye (Sándorka)

FilmSzerkesztés

RajzfilmSzerkesztés

KitüntetéseiSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. ↑ 2017. július 24-i lekérdezés.

JegyzetekSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Somogyvári_Rudolf&oldid=21618816”