Jattó

község Szlovákiában, az Érsekújvári járásban
(Alsójattó szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 28.

Jattó (szlovákul Jatov) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Jattó (Jatov)
Szent Vendel kápolna
Szent Vendel kápolna
Jattó zászlaja
Jattó zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rangközség
Első írásos említés1236
PolgármesterAdriana Matúšeková
Irányítószám941 09
Körzethívószám035
Forgalmi rendszámNZ
Népesség
Teljes népesség713 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség41 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület18,66 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 07′ 55″, k. h. 18° 01′ 30″48.131944°N 18.025000°EKoordináták: é. sz. 48° 07′ 55″, k. h. 18° 01′ 30″48.131944°N 18.025000°E
Jattó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jattó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Érsekújvártól 20 km-re északnyugatra fekszik.

Története

szerkesztés

A mai község területén már a kora bronzkorban is élhettek emberek. Alsójattó határában vasút építése közben a hévmagyarádi kultúra telepének nyomaira bukkantak. A község északkeleti határában, a Čierny vŕšok nevű részen kora vaskori kelta település maradványaira találtak. A régészeti leletek alapján területe a 9. és 14. század között lényegében folyamatosan lakott volt.

Írott forrásban azonban csak legkorábbról 1236-ból az esztergomi káptalan oklevelében "Itou" alakban maradt fenn. 1295-ben a mára már elpusztult Várkeszi határleírásában szerepel szintén "Itou" formában. 1379-ben Jattó birtokosa Farkasdi György. 1494-ben Nehéz György tulajdonában van, akit 1501-ben II. Ulászló is megerősít birtokában. Ezután az egyik legjelentősebb magyar család, a Szapolyaiak birtoka lett, majd 1527-ben több Szapolyai-birtokkal együtt a Thurzó családra szállt, akik a család 1636-os kihalásáig birtokolták. Az 1540-es évektől egyre több török támadás érte a területet, mely végül Érsekújvár eleste után az Esztergomi Szandzsák része lett. A török kiűzése után a semptei uradalom részeként az Eszterházy család fraknói ágáé lett, akik 1918-ig megtartották.

Fényes Elek geográfiai szótárában "Játó (Alsó), puszta, Nyitra vmegyében, 206 kath. lak., kath. paroch. templommal; nagy gazdasággal, juhtenyésztéssel, kövér rétekkel, vadaskerttel. F. u. gr. Eszterházy Mihály" [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben "Játó (Felső), puszta, Nyitra vmegyében, Alsó-Játó filial., 203 kath. lak. Szinte igen szép és termékeny puszta, saját postahivatallal és váltással Szered és Érsekujvár közt." [2] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

A község csak 1952-ben lett önálló település, melyet a korábban Tardoskeddhez tartozó Alsójattó, Kisjattó, Kenderes (Jattó) és Čierny vŕšok nevű részekből hoztak létre.

Népesség

szerkesztés

2001-ben 791 lakosából 753 szlovák és 34 magyar.

2011-ben 771 lakosából 700 szlovák, 27 magyar és 39 ismeretlen nemzetiségű.[2]

2021-ben 713 lakosából 31 (+5) magyar, 652 (+5) szlovák, 6 egyéb és 24 ismeretlen nemzetiségű volt.[3]

Neves személyek

szerkesztés

Nevezetességei

szerkesztés
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Archivált másolat. [2013. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
  3. ma7.sk
  • H. Lászlóová a kol. 2002: Jatov
  • Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.
  • Slezák, G. 1922: Praveké nalezištia v okolí Tardoškedu. Obzor praehistorický 1, 121-122.
  • Bacskády Ágoston 1876: Mátyusföldi babonák, népszokások és mondák. Figyelő 1, 252.

Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Jattó témájú médiaállományokat.