Balkáni gerle

madárfaj

A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) a madarak (Aves) osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe, ezen belül a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.[1][2] A közeli rokon vadgerlével (Streptopelia turtur) együtt a köznyelvben vadgalambnak is nevezik.

Infobox info icon.svg
Balkáni gerle
A balkáni gerle hangja

A balkáni gerle hangja
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Columbea
Csoport: Columbimorphae
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Alcsalád: Galambformák (Columbinae)
Nem: Streptopelia
Faj: S. decaocto
Tudományos név
Streptopelia decaocto
(Frivaldszky, 1838)
Elterjedés
Elterjedési üteme Európában
Elterjedési üteme Európában
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Balkáni gerle témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni gerle témájú médiaállományokat és Balkáni gerle témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Frivaldszky Imre magyar természettudós írta le 1838-ban, a Columba nembe Columba risoria L. var. decaocto néven.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Streptopelia decaocto decaocto (Frivaldszky, 1838)
  • Streptopelia decaocto xanthocycla (Newman, 1906)[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

A balkáni gerle óriási és gyors terjeszkedése a szemünk előtt zajlott le a 20. század közepén. Eredetileg csak az európai kontinens délkeleti részétől Törökországon keresztül Indiáig költött (bizonyos nyelvekben, mint a szlovén nyelvben turška grlicá-nak, azaz török gerlének szokás emiatt nevezni). A század első éveiben aztán lassan terjeszkedni kezdett a Balkánon észak felé, 1930-tól pedig gyorsan nyomult északnyugati irányba, 1930-ban észlelték először Magyarországon, azóta már Angliába is betelepedett. Angliát 1955-ben érte el és 15 éven belül elfoglalta az összes brit szigetet. Kóborló egyedeit látták már Feröeren is. 1974-ben elérte Portugáliát és napjainkban Észak-Afrika felé terjeszti fészkelő területét. Elterjedési területét Ázsiában is megnövelte, ma már keleti irányban elérte Kína és Dél-Korea területét is. Ezen kívül betelepítették Japánba is. A fajt meghonosították az amerikai kontinensen is. Betelepítették az Egyesült Államok területére, onnan elvándorló egyedek letelepedtek a Bahama-szigeteken és a Kajmán-szigeteken is. Emellett a karibi térségben meghonosították Guadeloupe szigetén is. Onnan már átterjedt néhány környező szigetre, így Martinique, Montserrat, Saint Kitts és Nevis szigetére is.

Elsősorban az emberi településeket keresi. A balkáni gerle gyors térnyerése miatt a korábban elterjedt vadgerle kiszorult a településekről és inkább a szántóföldek, külterületek madara maradt. A balkáni gerle a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett, de a nagyobb testű elvadult házigalambokkal nem mindenütt bírja a versenyt. A házigalambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így fészkelési konkurencia nincs a két faj között.

Kárpát-medencei előfordulásaSzerkesztés

Magyarországon rendszeres fészkelő, állandó állomány tartózkodik az élőhelyükön.[4] Az első példányt Ujhelyi István földbirtokos, amatőr ornitológus ejtette el Berettyóújfaluban, 1932-ben.[5]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 31–33 centiméter, szárnyfesztávolsága 47–55 centiméter és a testtömege 170–240 gramm közötti.[4] Tollazata nagyrészt barnásszürke, vöröses mintázattal. Fekete, fehérrel szegélyezett nyakörve van, amely a fiataloknál még hiányzik. Csőre fekete, lába vörös.[6]

 
Kifejlett
 
és egy fiatal példány

ÉletmódjaSzerkesztés

Kultúrnövények és gyomnövények magvaival táplálkozik, de csigákat és rovarokat is fogyaszt.[4] A fiókáknak a tojó nem a csőrében hozza az ennivalót, mint a fecskék, hanem a begyében felaprózódott élelemnek és egy zsíros váladéknak a keverékét (begytej) öklendezi a fiókák szájába.

SzaporodásaSzerkesztés

A költési időszak április végétől októberig tart, évente többször költ, enyhe időben télen is. A fészekalja két tojásból áll, melyen 18–22 napig kotlik. A fiatal madarak a 26. nap környékén repülnek ki.

 
Fészke
 
fiókái
 
és tojásai

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[7] Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt nem áll, vadászható faj.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 22.)
  4. a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
  5. Berettyóújfalu
  6. Faragó Sándor: Vadászati állattan. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2012. ISBN 978-963-286-537-9 arch Hozzáférés: 2019. júl. 3.  
  7. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Nézd meg a balkáni gerle címszót a Wikiszótárban!