Balkáni gerle

madárfaj

A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) a madarak (Aves) osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe, ezen belül a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.[1][2] A közeli rokon vadgerlével (Streptopelia turtur) együtt a köznyelvben vadgalambnak is nevezik.

Balkáni gerle
A balkáni gerle hangja

A balkáni gerle hangja
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Columbea
Csoport: Columbimorphae
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Alcsalád: Galambformák (Columbinae)
Nem: Streptopelia
Faj: S. decaocto
Tudományos név
Streptopelia decaocto
(Frivaldszky, 1838)
Elterjedés
Elterjedési üteme Európában
Elterjedési üteme Európában
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Balkáni gerle témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni gerle témájú médiaállományokat és Balkáni gerle témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Frivaldszky Imre magyar természettudós írta le 1838-ban, a Columba nembe Columba risoria L. var. decaocto néven.[3]

Alfajai szerkesztés

  • Streptopelia decaocto decaocto (Frivaldszky, 1838)
  • Streptopelia decaocto xanthocycla (Newman, 1906)[2]

Előfordulása szerkesztés

A balkáni gerle óriási és gyors terjeszkedése a szemünk előtt zajlott le a 20. század közepén. Eredetileg csak az európai kontinens délkeleti részétől Törökországon keresztül Indiáig költött (bizonyos nyelvekben, mint a szlovén nyelvben turška grlicá-nak, azaz török gerlének szokás emiatt nevezni). A század első éveiben aztán lassan terjeszkedni kezdett a Balkánon észak felé, 1930-tól pedig gyorsan nyomult északnyugati irányba, 1930-ban észlelték először Magyarországon, azóta már Angliába is betelepedett. Angliát 1955-ben érte el és 15 éven belül elfoglalta az összes brit szigetet. Kóborló egyedeit látták már Feröeren is. 1974-ben elérte Portugáliát és napjainkban Észak-Afrika felé terjeszti fészkelő területét. Elterjedési területét Ázsiában is megnövelte, ma már keleti irányban elérte Kína és Dél-Korea területét is. Ezen kívül betelepítették Japánba is. A fajt meghonosították az amerikai kontinensen is. Betelepítették az Egyesült Államok területére, onnan elvándorló egyedek letelepedtek a Bahama-szigeteken és a Kajmán-szigeteken is. Emellett a karibi térségben meghonosították Guadeloupe szigetén is. Onnan már átterjedt néhány környező szigetre, így Martinique, Montserrat, Saint Kitts és Nevis szigetére is.

Elsősorban az emberi településeket keresi. A balkáni gerle gyors térnyerése miatt a korábban elterjedt vadgerle kiszorult a településekről és inkább a szántóföldek, külterületek madara maradt. A balkáni gerle a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett, de a nagyobb testű elvadult házi galambokkal nem mindenütt bírja a versenyt. A házi galambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így fészkelési konkurencia nincs a két faj között.

Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

Magyarországon rendszeres fészkelő, állandó állomány tartózkodik az élőhelyükön.[4] Az első példányt Ujhelyi István földbirtokos, amatőr ornitológus ejtette el Berettyóújfaluban, 1932-ben.[5]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 31–33 centiméter, szárnyfesztávolsága 47–55 centiméter, testtömege pedig 170–240 gramm közötti.[4] Tollazata nagyrészt barnásszürke, vöröses mintázattal. Fekete, fehérrel szegélyezett nyakörve van, amely a fiataloknál még hiányzik. Csőre fekete, lába vörös.[6]

 
Kifejlett
 
és egy fiatal példány

Életmódja szerkesztés

Kultúrnövények és gyomnövények magvaival táplálkozik, de csigákat és rovarokat is fogyaszt.[4] A fiókáknak a tojó nem a csőrében hozza az ennivalót, mint a fecskék, hanem a begyében felaprózódott élelemnek és egy zsíros váladéknak a keverékét (begytej) öklendezi a fiókák szájába.

Szaporodása szerkesztés

A költési időszak április végétől októberig tart, évente többször költ, enyhe időben télen is. A fészekalja két tojásból áll, melyen 18–22 napig kotlik. A fiatal madarak a 26. nap környékén repülnek ki.

 
Fészke
 
fiókái
 
és tojásai

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[7] Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt nem áll, vadászható faj.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 22.)
  4. a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
  5. Berettyóújfalu
  6. Faragó Sándor: Vadászati állattan. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2012. ISBN 978-963-286-537-9 arch Hozzáférés: 2019. július 3.  
  7. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Nézd meg a balkáni gerle címszót a Wikiszótárban!