Főmenü megnyitása

Baranyi Károly (szobrász)

szobrász

Baranyi Károly (szerbül: Karlo Baranji) (Újvidék, 1894. november 3. – Újvidék, 1978. március 13.) szobrász.

Baranyi Károly
Született 1894. november 3.
Újvidék
Elhunyt 1978. március 13. (83 évesen)
Újvidék
Foglalkozása szobrász
A Wikimédia Commons tartalmaz Baranyi Károly témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Újvidéken született 1894. november 3-án, vasúti munkás családba. Gyermekéveit is itt Újvidéken és Karlócán töltötte. Az első nyolc osztályt az utóbbi településen. Középiskolai tanulmányait Újvidéken kezdte és Újverbászon fejezte be. A budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán három félévet hallgatott természetrajz-földrajz szakon, tanár akart lenni[1] – és itt került közel a művészetekhez. Első festőóráit Pechán Józseftől és Oláh Sándortól vette. Az első világháború kitörésekor abbahagyta tanulmányait és visszatért Verbászba. De ekkor már szobrász akart lenni.

Első kiállítása 1919-ben Budapesten volt a Nemzeti Szalonban, ahol a kiállított szobrával felvették a tagok közé. Pankotai Farkas Bélától tanult szobrászatot. Mivel azonban nem látott módot a kibontakozásra, így újra visszaszökött a vajdaságba. 1922 szeptemberében került Péter és Pál apostolokról készült szobra Dunacséb római katolikus templomába. Ezután Szabadkán képző- és iparművészeti műhelyt nyitott, de kilenc hónap múlva be is kellett zárnia. Ez idő alatt ismerkedett azonban össze azokkal a művészekkel, akikkel 1923-ban megalapította a Vajdasági Képzőművészek Egyesületét. 1923–1925 között Párizsban dolgozott és folytatta tanulmányait (Camille Garnier-nál).

 
Király Andor fia emlékére, aki 1926-ban szenvedett halálos motor-balesetet Mátyásföldön állíttatott emlékművet (amit 2019-ben teljesen felújítottak)

1925. november 23-án feleségül vette a bánáti Begaszentgyörgyön született Markov Zlatát, akiről csak néhány év múltán fedezte fel képzőművészeti tehetségét. Néhány évig Pestre költöztek és Mátyásföldön az akkori József (1981-től Zsélyi Aladár) utcában építettek egy műtermes házat. Első megrendelése Pécelről jött, ezután hamar követte a többi. Nagy társadalmi életet éltek, többször megfordult náluk például Istók János is.

Az 1930-as években azonban a világgazdasági válság nehézségei miatt visszamentek Bácskába, Újvidékre, ott vettek maguknak házat. Itt már kerámiával is foglalkozott. Változatlanul nagy társadalmi életet folytattak, s nagy eredményeket értek el.

1943. július első napjában sorozták be. A második világháború után a foksányi fogságból Budapestre tért vissza. Magyarországról többször is megpróbált „hazakerülni”, de csak 1955 után, a két ország közötti viszonyok enyhülését követően kaphatott útlevelet, így mindannyiszor visszatoloncolták. 1946-ban már kiállításon szerepelt, hozzálátott az alkotómunkához. Szegeden – hogy közelebb legyen a határhoz – bekapcsolódott a képzőművészek egyesületének munkájába. E mellett a helyi vegyipari középiskolában dolgozott. Hamarosan a hódmezővásárhelyi Agyagipari Szövetkezet műszaki vezetője lett, majd a Csongrád megyei dekorációs vállalathoz került. De folyamatosan részt vett kiállításokon, szobrászkodott és éveken keresztül részt vett a képzőművészeti szabadoktatásban.

1956 augusztusában érkezett vissza Újvidékre és találkozhatott 12 év után újra a feleségével. Ekkortól haláláig itt élt és alkotott. Baranyi 1956-ban még Zlatával együtt az újvidéki iparművészeti iskolában tanított, de a jogtalanságok láttán otthagyta. 1958-ban ment nyugdíjba, azonban, hogy az idegenben eltöltött munkaviszonyait is beszámítsák tíz évig pereskedett. 1967-ben feleségével együtt Vajdaság érdemes művészei lettek, 1969-ben pedig Október díjat kaptak.

1978. március 13-án, hosszas betegség után hunyt el.[2]

MunkásságaSzerkesztés

A két világháború között, majd a második után is a Baranyi házaspár jelentős szerepet játszott vajdasági képzőművészeti életben, mind magyar, mind pedig szerb vonatkozásban.

Baranyi Károly az 1920-as évek elejétől foglalkozott szobrászattal. Eleinte portréket, plaketteket, domborműveket készített, majd architektúrális alkotásokkal foglalkozott. Síremlékeket, terrakotta-alakokat is mintázott.[3] Ekkor még egyes műveit tudományos-realisztikus stílusban ábrázolta, míg másokat már a konstruktivizmus és a neoszecesszió erőteljes megjelenése, és kifejezetten deformált arcok jellemeztek. Az 1930-as években készültek gipsz-mellszobrai (például a Krisztus-fej).

Párizsi tartózkodása alatt jelentős szerepet töltött be a Grand Palais(wd) dekorációs munkálatainál és a Cluny Múzeumban(wd) végzett kutatásoknál. A Csókolódzó faun című kompozícióját a Société National des Beaux Arts (a francia Nemzeti Képzőművészeti Társaság) szigorú zsűrizés (a beküldött pályázatok közel 70 százalékát visszautasították) után elfogadta és szobra szerepelt az 1925-ös világkiállítás nemzetközi szobrászati pavilonjában.[4][5]

Mátyásföldi korszaka alatt Baranyit tagjává választotta a Független Képzőművészek Egyesülete, amelynek 1927-es kiállításán 4 alkotásával szerepelt. 1928-ban a Műcsarnok Tavaszi tárlatán a Csók című alkotását láthatta a közönség. Ugyanekkor jelent meg a párizsi Magyar Akadémia első kiadványaként Ajtay Miklós könyve, amiben Pirandellóról készült plakettje, valamint a Csókolódzó faun megnevezésű szobrának reprodukciója is szerepelt. Építészeti cégtől is kapott megbízást épületplasztikára, majd egy másiktól a rákosszentmihályi iskola díszítőmunkaira. Ekkor azonban a világgazdasági válság következtében az építészeti vállalatok csődbe kerültek, így pedig Baranyi több, mint 50 ezer pengős követelése odaveszett. Eladta mátyásföldi házukat, s visszamentek Újvidékre.

Ebben az időben számos szobrot alkotott köztérre és épületre. Például Újszászon az 1930-as évek elején kapott megbízást a Mihajlo Pupin (ekkor Tito marsall) sugárúton egy saroképületre készített 8 méteres Mercur szoborra – amit azonban 10 év múlva el kellett távolítani, mert a tető szerkezete nem bírta a terhelést. 1936-ban a belgrádi új parlamentépület díszítésére kiírt pályázaton a Tomiszláv királyról és a Dušan cárról készült szobrai egy több száz résztvevőből második és harmadik helyezést ért el. 1937-ben Ikarosz című szobrával pedig már első díjat nyert. Ez a zimonyi repülőakadémia homlokzatán kapott helyet. Mivel azonban a sovinizmus abban az időben nem tűrte a magyar neveket, Baranyi rendszerint felesége nevén pályázott.

Markov Zlata ekkorra már önálló szobrász és keramikus volt. 1934-ben vele rendezte meg Jugoszlávia első kerámiai kiállítását. Sikerüket bizonyítja, hogy a kiállított, több mint 400 darabból álló anyagot mind megvásárolták.

Az 1937-es párizsi világkiállításon Tabakovics Iván festőművésszel együtt kapott megbízást a jugoszláv pavilion szobrászati díszítésére. Ezekre az alkotásaikra Grand Prix és Diplome d'Honneur elismerést kaptak.

Az 1941–1944 között működött Délvidéki Szépmíves Céh egyik alapítója és elnöke[6] is volt. A sikeres kezdeményezés során munkákat szereztek, művésztelepet szerveztek, számos tanfolyamot indítottak. A tagok neves kiállításokra is eljutottak. De jött a második világháború.

A háború utáni szobrai stilizált figuráit tömbbe (kocka, hasáb, henger, kúp stb.) rajzolta, perforálásokkal. Ember- és állatfigurái maximálisan leegyszerűsített formák, épületszerűek vagy gépekre emlékeztetnek. Alkotásai legtöbbször nem a végleges nagyságukban és anyagukkal készültek el, mert nem kapott rájuk anyagi támogatást. Leginkább fát, pozdorjalemezt, színes samottot, de összesen mint egy harmincféle[2] anyagot használt. Szobraiban a Vajdaság életét és alakjait örökítette meg.

1973-ban Budapesten az Ernst Múzeumban rendeztek kiállítást szobraiból. 55 év szobrászat címmel 1974-ben az újvidéki Radivoj Cirpanov Munkásegyetemen rendezték meg jubileumi kiállítását.

Szobrait élete során a Szovjetunióban, Nyugat-Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, és Angliában is kiállították.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • A belgrádi parlament előcsarnokának díszítésére kiírt pályázat II. és III. díja
  • 1967-ben a Vajdasági Képzőművészeti Egyesület érdemes művésze lett.
  • 1969-ben az Újvidék város Október Díjával tüntették ki.

Főbb munkáiSzerkesztés

  • Csókolódzó faun (1925, terrakotta, Párizs)[7]
  • Mercur (1931–1932, gipsz, újszászi Kereskedőifjak Otthon - Dom Trgovacke Omladine)
  • Albán férfi
  • Krisztus-fej (1932, gipsz, Szabadka)
  • Tanulmányfej
  • Katonatípus
  • Ikarus (1938, kő, zimonyi Repülőgépgyár)
  • Vágtató lovas
  • Az ismeretlen katona emlékművének terve
  • Tehenek
  • Tavasz
  • A nagy hal megeszi a kis halat
  • Dobos
  • Kariatida
  • Tengeri hal
  • Fejek
  • Oroszlán
  • Bölény
  • Család
  • Tengeri hal
  • Tehénpásztor
  • Gótikus kompozíció
  • Tengeri hal
  • Macska
  • Tavasz
  • Kakas
  • Fésülködő lány
  • Csillagvizsgáló
  • Az életgondok szorításában
  • Súlyos gondok
  • Haragos férfi feje
  • A házasság igája
  • Liba
  • Ádám és Éva
  • Ritmus
  • Emlékezés a Hortobágyra
  • Subás parasztok

1943-ban avatták Ószivác nagyközség Baranyai Károly terve alapján elkészült országzászlóját, amin a környékbeli szerb és német ajkú lakosság is megjelent. Talapzata színes kerámiából készült. Ezen Szent István, Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor, Hunyadi János és II. Rákóczi Ferenc volt látható. A művet az országzászló-mozgalom során a Standard villamossági rt. munkásai és leventéi ajánlották fel.[8][9][10] „Művészi megoldásban és kivitelezésben egyedülálló a maga nemében. Tömör, szerkezetileg zárt, kompozícióban világos, áttekinthető. Anyagszerűsége, plasztikai megoldásának keresetlensége komoly és súlyos szobrászegyéniség munkája.” - írta róla Becskereki Szabó György a Szépművészet folyóirat decemberi számában.[11]

Szirmai Károlyról először 1973-ban készített nagyméretű bronz emléktáblát egy az író arcát ábrázoló domborművel, amit a temerini Műkedvelő Színjátszó Egyesület és a Népkönyvtár épületén helyeztek el. Szintén Baranyi alkotása az 1976-ban Verbászon, a Testvériség-Egység Általános Iskola előcsarnokában avatott bronz mellszobor, ami másik példányát még ugyanezen évben a temerini Kókai Imre Általános Iskola előtt állították fel.[12]

A Táncos pár című szobrát Bajának ajándékozta, amit 1976-ban a Kismotor és Gépgyár előtti parkban állítottak fel. A kétméteres acél műalkotást a Mezőgép Vállalat Kilián György szocialista brigádja kivitelezte.[13][14]

A Baranyi-házaspár hagyatékának egy részét Temerinre hagyta. 2009 szeptemberében a Lukijan Musicki Művelődési és Tájékoztatási Központ előtt kialakított díszkertben leleplezték Baranyi Károly Fésülködő lány című szobrát, melyet Szarapka Tibor szabadkai szobrászművész ötletterve alapján állítottak fel. Bár a hagyatékból egy egész szoborparkot kívántak létesíteni, már az első művet is hamarosan megrongálták. Végül 2012-ben egy egykori zárdából átalakított galériában kerültek elhelyezésre.[15][16][17][18]

A szobrászművész Napleány című alkotása a 2003-ban, a Dévavári család és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség alapította vajdasági magyar újságírói elismerés, a Napleány-díj.[19][20]

plakettek
  • Szüleim plakettje
  • Luigi Pirandello
  • Paszejka Kóci
Önéletrajzi írása

JegyzetekSzerkesztés

  1. Baranyi Károly: Művészetem lényegéről (212-215. old.), Üzenet I. évf. 2. szám, adattar.vmmi.org - 1971. október
  2. a b Sz. Z.: Bárányi Károly emlékezete, Délmagyarország 68. évfolyam 63. szám - 1978. március 15.
  3. Baranyi Károly (722. old.), Uj Idők Lexikona III. kötet, Assistens–Békepipa - 1936. (online: adtplus.arcanum.hu)
  4. Szédítő séta a Grand Palais-ban - Páris túl akar tenni az 1900-as világkiállításon, Szózat 7. évfolyam 83. szám - 1925. április 12. (online: adtplus.arcanum.hu)
  5. Magyar történelmi kincsek egy párisi múzeumban, Uj Nemzedék 7. évfolyam 193. szám - 1925. augusztus 2. (online: adtplus.arcanum.hu)
  6. Herceg János: A Délvidéki Szépmíves Céh szerepe, Kalangya, XI. évfolyam 12. szám, adattar.vmmi.org - 1942. december
  7. Dr Ajtay Miklós: A Párisi Magyar Akadémia Könyvtára 1. szám, mtdaportal.extra.hu - 1927.
  8. A gyáripar az országzászlóért, Uj Magyarság 10. évfolyam 180. szám - 1943. augusztus 11. (online: adtplus.arcanum.hu)
  9. Ószivác országzászlót avatott, Függetlenség 11. évfolyam 249. szám - 1943. november 4. (online: adtplus.arcanum.hu)
  10. Tolnai Világlapja 45. évfolyam 46. szám - 1943. november 17. (online: "Országzászló"&pg=171 adtplus.arcanum.hu)
  11. Becskereki Szabó György: A Délvidéki Szépmíves Céh kiállítása Újvidéken, Művészeti élet, Szépművészet 4. évfolyam 12. szám - 1943. (online: adtplus.arcanum.hu)
  12. Ökrész Károly: Szirmai Károly emlékének ápolása (26-30. old.), Hungarológia 9. Tudományos, oktatásmódszertani és tájékoztató füzetek, Nemzetközi Hungarológiai Központ, real-j.mtak.hu - 1997.
  13. Új létesítményeket avattak Baján, Magyar Nemzet 32. évfolyam 102. szám - 1976. április 30. (online: adtplus.arcanum.hu)
  14. Ünnepek és hétköznapok Baján - A táncospár hazatért, Magyar Hírlap 9. évfolyam 120. szám - 1976. május 22. (online: adtplus.arcanum.hu)
  15. Nagy Magdolna: Fésülködő lány a képtár előtt, magyarszo.rs - 2009. augusztus 11.
  16. Fésülködő lány Temerini Újság XV. évfolyam 37. (755.) szám, temeriniujsag.info - 2009. szeptember 17.
  17. Ádám István: Elítéljük a szoborrongálókat (A TAKT közleménye), vajma.info - 2010. február 7.
  18. Tápai Renáta: Izgalmas, sokrétű, humoros és emberi, magyarszo.rs - 2013. március 20.
  19. A Napleány-díj átadása, Szabadka, vmmi.org - 2009. március 15.
  20. Elhalasztják a Napleány-díj átadását, pannonrtv.com - 2016. február 25.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Ács József: Baranyi Károly életműve (100-105. old.), Híd XXXIV. évf. 1. szám, adattar.vmmi.org - 1970.
  • Tomán László: Baranyi Károly élete és művei, Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Újvidék - 1974.
  • Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete, A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve 1972/73-2., Szeged, library.hungaricana.hu - 1975.
  • In memóriám Bárányi Károly (1894–1978) (Ács József: Konstruktivizmus és monumentalitás - Bárányi Károly architektonikus művészetéről 514. old., Kerékgyártó István: Az utolsó periódus 517. old, Két írás az Ikaroszról (Tolnai Ottó, Kerékgyártó István) 520. old., Baranyiné Markov Zlata: Egy töredék Baranyi Károly életművéből 523. old., Bordás Győző: Baranyi Károly a két háború közötti sajtó tükrében 526. old.), Híd XLII. évf. 4. szám, adattar.vmmi.org - 1978. április
  • Lévay Endre: Ikarosz szárnyán a Nap felé (emléksorok Baranyi Károly halálára) (325-327. old.), Üzenet, VIII. évf. 5. sz., adattar.vmmi.org - 1978. május
  • "Baranyi Károly" az MTVA fotóarchívumában