Barna légykapó

Barna légykapó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Részalrend:	Passerida;
Öregcsalád:	Muscicapoidea;
Család:	Légykapófélék (Muscicapidae);
Alcsalád:	Légykapóformák (Muscicapinae);
Nem:	Muscicapa; Brisson, 1760
Faj:	M. dauurica;
Tudományos név
	Muscicapa dauurica; Pallas, 1811
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Barna légykapó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Barna légykapó témájú kategóriát.

A barna légykapó (Muscicapa dauurica) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.^[1]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1811-ben, Muscicapa Grisola var. Dauurica néven.^[2] Egyes szervezetek Muscicapa latirostris Raffles, 1822 néven tartják nyilván.^[3]

Előfordulása szerkesztés

Bhután, Brunei, Dél-Korea, Észak-Korea, a Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Japán, Kambodzsa, Kína, Hongkong, Laosz, Malajzia, Mongólia, Mianmar, Nepál, Oroszország, Szingapúr, Tajvan, Tádzsikisztán, Thaiföld, az Amerikai Egyesült Államok és Vietnám területén honos.

Természetes élőhelyei a trópusi és szubtrópusi síkvidéki és hegyvidéki esőerdők, mocsári erdők és mangroveerdők, valamint ültetvények, vidéki kertek és városi régiók. Vonuló faj.^[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 12–14 centiméter, testtömege 8–16 gramm.^[2]

Életmódja szerkesztés

Valószínűleg gerinctelenekkel táplálkozik.^[2]

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]