Beretke
Beretke (szlovákul Bretka) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.
| Beretke (Bretka) | |
 | |
| Az egykori Beretkey-kúria | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Rozsnyói |
| Turisztikai régió | Felső-Gömör |
| Rang | község |
| Polgármester | Giczei Anna |
| Irányítószám | 980 46 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | RV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 401 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 39 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 206 m |
| Terület | 9,54 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Beretke
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 29′, k. h. 20° 21′Koordináták: é. sz. 48° 29′, k. h. 20° 21′ | |
| Beretke weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Beretke témájú médiaállományokat. | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
FekvéseSzerkesztés
Rozsnyótól 25 km-re délnyugatra, a Sajó jobb partján található.
TörténeteSzerkesztés
1286-ban említik először „terra Beretke" néven. Nevét valószínűleg első birtokosáról kapta. 1291-ben „Berethke", 1427-ben „Berethke" alakban szerepel. Később két falura vált szét. A nemesi község Felső- vagy Kisbretke, a parasztok faluja Alsó- vagy Nagybretke néven bukkan fel. A 17. század végén Bretkét elpusztították, még 1720-ban is csak 2 zsellércsalád lakta. A 18. században újratelepítették. 1773-ban 16 nemes és 6 zsellércsaládja volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BERETKE. Magyar falu, Gömör Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, mint egy ezer lépésnyi meszszeségre fekszik, Sankfalvátol, mellynek filiája, Gömör Várossától sem meszsze, északra a’ Jolsvai patak folyása mellett, melly a’ falu alatt, már Sajó vizével öszve zuhan; határbéli földgye termékeny, legelője elég, ’s mind a’ kétféle fája van, gyümöltsös kertyei, káposztás földgyei jók, meszet, szenet is égetnek, ’s kő bányája is van, malma helyben, második Osztálybéli."[2]
1828-ban 55 házában 455 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel, kőműves munkákkal foglalkoztak.
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Beretke, magyar falu, Gömör vgyében, Gömör-Panyit szomszédságában, nagyobbrészint kősziklás helyen fekszik, mindamellett vize elegendő van, mert alsó oldalát a Rozsnyótól lejövő Sajó vize mossa, a helység napnyugot felé levő kisebb részit Jolsva vidékéről lefolyó kisebb Sajó vágja keresztül, mellyen a közbirtokosságnak jó jövedelmező malma áll. Van a reformatusoknak templomjok. Lakja ezen helységet 383 lélek. Van benne 5 7/8 urbéri, 13 4/8 majorsági telek, 322 hold erdő. Földje inkább gabonát, mint buzát termő; mindamellett földjét szorgalmasan mivelő gazda buzát is bőven arat; rétje száraz, de jó takarmányt ad, legelője kevéssé sovány, de hizlaló. Birják a helységet Fialka József, Szalay Zsigmond, Anderko és Székely nemzetség. Ut. p. Tornalja."[3]
Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Beretke, a Sajóvölgyben fekvő magyar kisközség, 89 házzal és 480, nagyobbrészt ev. ref. vallású lakossal. E községet már 1427-ben említik, a mikor is Brethke néven szerepel. Ez időben a Ravaz de Bereth család bírta, mely a XVI. század elején Beretky néven szerepel. E család birtokában maradt a mult század közepéig, a mikor leányágon a kisvarsányi Fialka család birtokába ment át. 1480-ban a Csoltói családnak is volt itt részbirtoka. Most Fialka Erzsébetnek és Tornallyay Zoltánnénak van itt nagyobb birtoka s az előbbinek csinos nemesi kúriája, melyet még 1754-ben Beretkey Zsigmond építtetett; most unokája bírja. Ez időben gyümölcstermeléséről is ismeretes volt. Az Őrhegyalja dűlőelnevezésnek bizonyára jelentősége van, de hogy mi, annak nem tudtunk a nyomára jutni. Beretkéhez tartoztak Bikaszög és Herencs puszták, melyek közül az utóbbi 1470-ben Heren néven van említve. A község két temploma újabb építmény. A katholikus 1862-ben, az ev. ref. 1815-ben épült. A posta és a vasúti állomás Gömörpanyiton van, a távíró pedig Tornallyán."[4]
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.
Beretke 1960-tól 1996-ig a Rimaszombati járáshoz tartozott, ezután csatolták (a szomszédos Gömörpanyittal együtt) a Rozsnyói járáshoz.
NépességeSzerkesztés
1910-ben 501-en, túlnyomórészt magyarok lakták.
2001-ben 354 lakosából 290 magyar, 41 szlovák, 21 cigány.[5]
2011-ben 375 lakosából 265 magyar, 49 cigány, 46 szlovák.
NevezetességeiSzerkesztés
Híres emberekSzerkesztés
- Itt született 1923-ban Hegedűs András tanár, író, újságíró, a „Kincskereső” című irodalmi folyóirat alapítója, számos könyv szerzője.
KéptárSzerkesztés
Kétnyelvű helységnévtábla
Üdvözlőtábla
Alapiskola és óvoda
A falu központjában
A református templom
A kitelepítettek emléktáblája a református templomban
A református templomban
Beretke látképe
Tornallyay Margit emléktáblája
Barokk kori magtár
Beretkei utcakép
Beretkey-kúria
Beretkey-kúria
Utcakép
Községi hivatal
Utcakép
Skanzen
Világháborús emlékmű a temetőben
Temetői nagykereszt
Temető
ForrásokSzerkesztés
- Kathona László 2001: Emlékezés a beretkei református árvaházra. Gömörország II/2.
- Cengel, P. - Horváth, P. 2009: Viszályok a beretkei (bretkai) vasgyár körül. Bányászattörténeti Közlemények 7, 97-105.
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
- ↑ http://adatbazis.mtaki.hungary.com/?mtaki_id=103632&settlement_name=
További információkSzerkesztés
