Cucujus
A Cucujus a rovarok (Insecta) osztályába, ezen belül a bogarak (Coleoptera) rendjébe, a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe, a lapbogárszerűek (Cucujoidea) öregcsaládjába, a lapbogárfélék (Cucujidae) családjába tartozó nem.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus)
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cucujus témájú kategóriát. |
Megjelenésük, felépítésük
szerkesztésAz imágók testhossza 10–30 mm. Testük fénytelen, feltűnően lapos, hát- és hasoldaluk szinte teljesen sík. Színük élénk cinóbervörös, néha vörös és fekete, illetve a legnagyobb faj esetében (Cucujus mniszechi) azúrkék. Hasoldaluk fekete, néha egyes részeik felül is feketék. Csápjuk aránylag rövid, csápízeik rövidek, szinte gömbölydedek. A nem valamennyire fajára jellemző, és a család többi nemétől elkülönítő bélyeg az erősen megduzzadt, hátrafelé és kifelé nyúló halánték. Rágójuk viszonylag nagy, előreálló (prognath).
A lárvák erősen megnyúltak, nagyon laposak, sárga színűek, a bíborbogárfélék (Pyrochroidae) lárváira hasonlítanak, és azokéhoz hasonló élőhelyen találhatók. Utolsó 2 potrohszelvényük azonban nagyjából egyenlő hosszú (a bíborbogarak esetében az utolsó potrohszelvény jóval, gyakran kétszer hosszabb az utolsó előttinél).[1]
A skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a Cucujus haematodes és a Cucujus tulliae a lapbogárszerűek öregcsaládjának legnagyobb termetű európai fajai. Méretben utánuk a katicabogárfélék (Coccinellidae) egyes fajai következnek.
Az európai Cucujus-fajok lárvái és imágói Bonacci és munkatársai (2012)[2] dolgozatából könnyen azonosíthatók.
Életmódjuk, élőhelyük
szerkesztésLárvájuk elhalt fák nedves, laza, de még nem elváló kérge alatt 1–2 évig fejlődik.[3] A bábozódás általában nyár végén történik, majd ősszel a bábból kikel az imágó, amely azonban azonnal telelni vonul, szintén kéreg alá, de a fák szárazabb részeire. A rövid életű imágók tavasszal éjszaka a fák kérgén mászkálva keresik párjukat, illetve néha alkonyatkor repülnek is.
A lárvák gombás korhadékot és elhalt kambiumot fogyasztanak, de élő és eleven rovarlárvákat is elkapnak, sőt kannibalizmusukat is megfigyelték.[4] Egyes fajok lárváit sikerült friss marhahússal táplálni, sőt ezen a táplálékon ki is nevelni.[2][5] Az imágók valószínűleg ragadozók; megfigyelték, hogy a skarlátbogár más rovarokat fogyaszt, és fogságban lisztbogárlárvákkal sikerült életben tartani.[6]
Elterjedésük
szerkesztésA 12 Cucujus-faj az északi félgömbön honos, északon Skandináviáig és Kanadáig, délen Mianmarig és Thaiföldig.[7] Észak-Amerikában 1, Európában 3,[2] Magyarországon 1 fajuk, a skarlátbogár fordul elő. Fajokban a palearktikus Távol-Kelet a leggazdagabb.[8][9]
- Skarlátbogár, Cucujus cinnaberinus (Scopoli, 1763): Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Moldova, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország európai része, Románia, Spanyolország, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna.
- Cucujus clavipes (Fabricius, 1781)
- Cucujus clavipes clavipes (Fabricius, 1781): Amerikai Egyesült Államok keleti része (Connecticut, Illinois, Indiana, Iowa, Kentucky, Massachusetts, Michigan, New Hampshire, New Jersey, New York, Észak-Karolina, Ohio, Pennsylvania, Tennessee, Nyugat-Virginia), Kanada (Ontario).
- Cucujus clavipes puniceus Mannerheim, 1843: Amerikai Egyesült Államok nyugati része (Colorado, Kalifornia, Washington, Idaho, Montana, Alaszka, Oregon, Új-Mexikó, Arizona), Kanada (Brit Columbia).
- Cucujus elongatus Lee & Pütz, 2008: Kína (Szecsuan).
- Cucujus haematodes Erichson, 1845
- Cucujus haematodes haematodes Erichson, 1845: Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Kína (Hejlungcsiang, Szecsuan, Jünnan), Lengyelország, Litvánia, Németország, Görögország, Olaszország, Oroszország európai része és távol-keleti része, Szlovákia, Ukrajna.
- Cucujus haematodes caucasicus Motschulsky, 1845: Örményország, Grúzia, Oroszország (Adigeföld, Krasznodari határterület, Sztavropoli határterület).
- Cucujus haematodes opacus Lewis, 1888: Japán, Tajvan.
- Cucujus mniszechi Grouvelle, 1874: Kína (Szecsuan, Jünnan), India (Asszám, Nyugat-Bengál), Japán, Laosz, Nepál, Tajvan, Thaiföld.
- Cucujus bicolor Smith, 1851: India (Himácsal Prades, Dzsammu és Kasmír), Mianmar, Nepál.
- Cucujus grouvellei Reitter, 1877: India (Nyugat-Bengál).
- Cucujus coccinatus Lewis, 1881: Japán, Oroszország (Kunasir).
- Cucujus kempi Grouvelle, 1913: India (Arunácsal Prades, Uttarakhand).
- Cucujus chinensis Lee & Satô, 2007: Kína (Hupej).
- Cucujus nigripennis Lee & Satô, 2007: Tajvan.
- Cucujus tulliae Bonacci, Mazzei, Horák & Brandmayr, 2012: Olaszország.
Képek
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Képek a skarlátbogár és a nagy bíborbogár lárvájának összehasonlításával.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 13.)
- ↑ a b c Teresa Bonacci, Antonio Mazzei, Jakub Horák and Pietro Brandmayr 2012: Cucujus tulliae sp. n. – an endemic Mediterranean saproxylic beetle from genus Cucujus Fabricius, 1775 (Coleoptera, Cucujidae), and keys for identification of adults and larvae native to Europe. – Zookeys 212: 63–79. (angol nyelven). [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 3.)
- ↑ Jakub Horák and Karel Chobot 2008: Phenology and notes on the behaviour of Cucujus cinnaberinus: points for understanding the conservation of the saproxylic beetle. – North-Western Journal of Zoology 7 (2): 352–355. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. február 28.)
- ↑ Palm, Thure (1941). Über die Entwicklung und Lebensweise einiger wenig bekannten Käfer-Arten im Urwaldgebiet am Fluss Dalälven (Schweden) II und III. Opuscula Entomologica 6, 17–26. o.
- ↑ A. Mazzei, T. Bonacci, E. Contarini, T. Zetto, P. Brandmayr 2011: Rediscovering the ‘umbrella species’ candidate Cucujus cinnaberinus (Scopoli, 1763) in Southern Italy (Coleoptera Cucujidae), and notes on bionomy. – Italian Journal of Zoology 78(2): 264–270. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. november 3.)
- ↑ Ulrich Straka 2008: Zur Biologie des Scharlachkäfers Cucujus cinnaberinus (Scopoli, 1763). – Beiträge zur Entomofaunistik 8: 11–26. (német nyelven). (Hozzáférés: 2012. november 3.)[halott link]
- ↑ Jakub Horák and Karel Chobot 2009: Worldwide distribution of saproxylic beetles of the genus Cucujus Fabricius, 1775 (Coleoptera: Cucujidae). – In: J. Buse, K.N.A. Alexander, T. Ranius, T. Assmann (eds): Saproxylic Beetles - their role and diversity in European woodland and tree habitats. Proceedings of the 5th Symposium and Workshop on the Conservation of Saproxylic Beetles. Pensoft Publishers, Sofia-Moscow, pp. 189–206.
- ↑ Chi-Feng Lee and Masataka Satô 2007: A Review of the Genus Cucujus Fabricius (Insecta: Cucujoidea: Cucujidae) from Taiwan, Japan, and China, with Descriptions of Two New Species and the Larvae of Cucujus mniszechi Grouvelle. – Zoological Studies 46(3): 311–321. (angol nyelven). [2017. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 28.)
- ↑ Chi-Feng Lee and Andreas Pütz 2008: A new species of Cucujus Fabricius, 1775 from China and key to the east-Palaearctic species of the genus (Coleoptera: Cucujidae). - Entomologische Zeitschrift 118(5): 211-213.
