Főmenü megnyitása

Czapik Gyula

veszprémi püspök, egri érsek

Dr. Czapik Gyula István Kálmán (Szeged, 1887. december 3.Budapest, 1956. április 25.) nyomdász, veszprémi püspök, majd egri érsek.

Czapik Gyula
Czapik Gyula (1887-1956).jpg
Született 1887. december 3.[1][2]
Szeged[2]
Elhunyt 1956. április 25. (68 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása katolikus pap
Tisztség
  • megyéspüspök
  • katolikus püspök (1939. augusztus 27. – )
egri érsek
COA archbishop HU Czapik Gyula.png
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1910. augusztus 14.
Püspökké szentelés 1939. július 26.
Szentelők

Hivatal Veszprémi püspök
Hivatali idő 1939–1943
Elődje Tóth Tihamér
Utódja Mindszenty József

Hivatal Egri érsek
Hivatali idő 1943–1956
Elődje Szmrecsányi Lajos
Utódja Brezanóczy Pál
Szentelt püspökök
Endrey Mihály1951. április 1.
Társszentelt püspökök
Apor Vilmos1941. február 24.

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

Apja, idősebb Czapik Gyula (18561936), könyvkereskedő és nyomdatulajdonos, anyja, a nemesi származású galánthai Balogh Mária Anna (18651938) asszony volt.[3][4][5][6] Kitanulta a nyomdászmesterséget, egy ideig igazgatója volt a Korda Nyomda és Könyvkiadó Vállalatnak.

A gimnáziumot szülővárosában, a teológiát Temesváron és Bécsben végezte. 1910. augusztus 14-én, Bécsben pappá szentelték.[7] Nákófalván volt káplán, és 1911-től az Augustineumban képezte tovább magát.[8] 1912-ben avatták doktorrá.

Volt káplán, teológiai tanár, tanulmányi felügyelő, egyházmegyei ügyész, rövid ideig Horthy Miklós gyermekeinek nevelője is. Szerkesztette a Havi Közlöny, a Die Zeitung és a Temesvári Újság c. lapokat.[7] 1916-tól negyszemináriumi prefektus, 1918-tól egyházmegyei ügyész, 1919-ben szemináriumi aligazgató.[8] A román megszállás miatt Temesvárról Budapestre költözött, az Egyházi Lapok, a Magyar Kultúra és A Szív szerkesztőjeként dolgozott. Az utóbbit Magyarország legnagyobb példányszámú hitbuzgalmi hetilapjává fejlesztette.[7] 1922-ben kinevezték pápai kamarássá, 1929-től nagyváradi kanonok, 1930-tól szalócmonostori címzetes apát, 1935-ben pápai prelátussá nevezték ki.

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

Veszprémi püspökké 1939. július 19-én nevezték ki, július 26-án szentelték püspökké, az egyházmegye kormányzását pedig szeptember 26-án vette át. 1941 októberétől autóbaleset okozta csigolyatörése miatt hosszú ideig betegeskedett.[8] Önálló lelkészséget szervezett a megyében 1941-ben Balatonfőkajáron, 1943-ban Balatonfűzfőn, Pápán (Szent Anna) és Pétfürdőn.[7]

Az egri érseki székbe 1943. május 7-én nevezték ki, melyet június 30-án foglalt el.[8] 1943 és 1944 között apostoli kormányzóként irányította a veszprémi egyházmegyét is.[7] Az iskolák államosítása után 1948. szeptember 21. és október 2. között Rómában tárgyalt. Az 1950/34. törvény erejű rendelet kiadása után szorgalmazta 5-6000 nővér és 100-150 szerzetes szociális otthoni elhelyezését. Részt vett az állam és az egyház viszonyát rendezni kívánó tárgyalásokon és nemzetközi békemozgalmakban. 1951 és 1956 között a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, 1943 és 1956 között az Actio Catholica ügyvezető elnöke. A személyi kultusz éveiben a körülményekhez alkalmazkodva vezette a magyar katolikus egyház ügyeit.[8] Az egri főszékesegyházban nyugszik.[7]

MűveibőlSzerkesztés

  • Novéna Jézus Szent szívéhez. Budapest. 1922.
  • Keresztény államtan. Budapest. 1923.
  • Könyörülj rajtunk, Uram! Budapest. 1934.
  • Temető-könyv. Budapest. 1960.

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés


Előde:
Tóth Tihamér
Veszprémi püspök
1939–1943
Utóda:
Mindszenty József
Előde:
Szmrecsányi Lajos
Egri érsek
1943–1956
Utóda:
Brezanóczy Pál