Dacsókeszi
Dacsókeszi (szlovákul: Kosihovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.
| Dacsókeszi (Kosihovce) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Nagykürtösi |
| Rang | község |
| Polgármester | Eva Gyurászová |
| Irányítószám | 991 25 (pošta Čebovce) |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | VK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 559 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 29 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 269 m |
| Terület | 20,69 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 10′ 55″, k. h. 19° 12′ 08″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 55″, k. h. 19° 12′ 08″ | |
| Dacsókeszi weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dacsókeszi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Nagykürtöstől 12 km-re délnyugatra fekszik.
Története szerkesztés
1135-ben Kekezu alakban említik először. 1448-ban Keszihoczként szerepel oklevélben. Nevének utótagja a Keszi magyar törzs nevéből származik, előtagja pedig az itt 1242-től 1890-ben bekövetkezett kihalásáig birtokos[2] Dacsó családra utal. A Dacsók a 18. században kastélyt is építettek ide. Az eredetileg magyar ajkú faluba földesura más birtokairól telepített szlovákokat. A Dacsó család a 19. század végén halt ki, a birtok pedig Hell Sándoré lett.
Vályi András szerint "KESZIHOCZ. Keszihovcze. Magyar falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és lutheránusok, ’s ezek a’ Pribeli Ekklezsiához tartoznak, fekszik Csábhoz 2/4 órányira, mellynek filiája, egy része a’ Bozóki Uradalomhoz tartozik, határbéli földgye közép termékenységű, különös, és sok jó bora van, erdeje tágad, ’s abban legelője elég, és hasznos."[3]
Fényes Elek szerint "Készihócz, Hont m. magyar-tót falu, 520 kath., 238 evang. lak. Földjei középszerük; bora, legelője, fája elég. F. u. a Dacsó örökösök. Ut. p. Balassa-Gyarmat."[4]
A trianoni békeszerződésig területe Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
1910-ben 611-en, túlnyomórészt magyarok lakták.
A település lakosságából 1991-ben még a magyarok voltak többségben.
2001-ben 597 lakosából 379 szlovák és 207 magyar volt.
2011-ben 606 lakosából 398 szlovák és 162 magyar.
2021-ben 559 lakosából 403 szlovák, 150 magyar (26,8%), 3 cigány, 1 orosz, 2 ismeretlen nemzetiségű[5].
Nevezetességei szerkesztés
- Szűz Mária születésének tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 16. században épült reneszánsz stílusban. A 18. században és a 20. században átalakították.
- Evangélikus temploma 1874-ben épült neoklasszicista stílusban. Tornya 1930-ban épült hozzá.
- A Dacsó-kastély a 18. században épült későbarokk stílusban, később neoklasszicista stílusban építették át.
Híres emberek szerkesztés
- Itt született 1834-ben Gerhart György író, lapszerkesztő.
- A kastélyban töltötte gyermekéveit (1911-1921) Zórád Ernő festőművész és képregényrajzoló. Az itteni évekről az 1990-ben megjelent Egy vándorfestő ifjúságai (1911-1951) című önéletrajzában írt részletesen.[6]
- A kastélyban lakott Dacsó Lujza, Madách Imre ifjúkori szerelme.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Dr. Kőrösy József: A Felvidék eltótosodása; Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Pest, Gömör, Abauj, Zemplén és Ung megyék területéröl. (1898), 25. oldal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
- ↑ Hattyú a tavon (1911-1921) c. fejezet.
