Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Dimény Imre

Dimény Imre (Komolló, 1922. augusztus 3.2017. március 15.) Széchenyi-díjas magyar agrármérnök, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1967 és 1975 között földművelésügyi és élelmezésügyi miniszter.

Dimény Imre
Született 1922. augusztus 3.
Komolló
Elhunyt 2017, március 15. (94 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása agrármérnök,
politikus,
egyetemi tanár

Tartalomjegyzék

TanulmányaiSzerkesztés

Édesapja négy elemit végzett, ám rendkívül olvasott és tájékozott ember volt. Édesanyja tizenhat gyermeket szült, akik közül többen nem maradtak életben, Dimény Imre volt a harmadik a születettek sorában. Az elemi iskoláját szülőhelyén, a Háromszék vármegyei Komollón 1928-1933 között végezte el. A középiskoláit pedig Sepsiszentgyörgyön (1933-1937) és Gyergyószentmiklóson (1937-1941), ahol érettségizett. Ezután a Kolozsvári Gazdasági Akadémia (1941-1944) és a Kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola (1944-1945) hallgatója lett.

ÉletpályájaSzerkesztés

Mezőgazdaság-irányításSzerkesztés

Az egyetem elvégzése után 1945 és 1975 között a mezőgazdasági igazgatás különböző területein tevékenykedett. 1945-től gazdasági felügyelő volt Nagylétán – a mai Létavértesen –, majd 4 év múlva, 1949-1950-ben Berettyóújfaluban a Bihar megyei Mezőgazdasági Igazgatóság előadójává nevezték ki. 1950-től a Gépállomások Szabolcs-Szatmár megyei Központjának főagronómusa, majd 1951-ben Budapestre került a Földművelésügyi Minisztériumba, a Gépállomások Főigazgatóságára, ahol előbb osztályvezető, majd főosztályvezető-helyettes volt. 1954-1955-ben a Hajdú-Bihar megyei Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatójává nevezték ki, 1955-ben pedig ismét Budapestre helyezték osztályvezetőként az Országos Tervhivatal Mezőgazdasági Főosztályára, majd elnökhelyettes lett az Országos Tervhivatalban 1960 és 1962 között. 1963-tól három évig osztályvezetőként dolgozott az MSZMP KB mellett működő mezőgazdasági osztálynál, s egyidejűleg az MSzMP KB póttagja is volt. Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri posztot töltött be a Fock-kormányban 1967. április 14-étől 1975. május 15-éig, 1975. május 15-étől 1975. július 4-éig pedig a Lázár-kormányban, s a Központi Bizottság tagja volt.

Oktatói pályafutásaSzerkesztés

1975-től az oktatás területén működött. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen 1975-től egyetemi tanár és tanszékvezető volt egészen 1991-ig, 1975-1986-ig a rektori posztot is betöltötte. Megszervezte az Ökonómiai Intézetet, melynek igazgatója volt. Az egyetemhez kapcsolta az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetet. 1992-től a SZIE Élelmiszertudományi Kar, élelmiszeripari gazdaságtan tanszék tudományos tanácsadója és 1995-től professzor emeritus. Tárgyai: agrárgazdaságtan, vállalati gazdaságtan, műszaki fejlesztés, gépesítés gazdaságtana, agrárinnováció.

Tudományos tevékenysége már mezőgazdaság-irányítási munkája mellett megkezdődött. 1953-1958 között Erdei Ferenc levelező aspiránsa volt, 1960-ban a mezőgazdasági tudomány kandidátusa fokozatot és az egyetemi doktori címet szerezte meg. 1962-1975 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára.

1993-2000-ig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Doktori Tanácsának, továbbá a Debreceni Agrártudományi Egyetem és a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Habilitációs Bizottságának tagja volt. 2000-ben és 2001-ben a Szent István Egyetem Doktori Bizottságának elnöke volt (agrárműszaki, agrár-közgazdasági és interdiszciplináris tudományterületen).

1972-ben akadémiai doktori fokozatot szerzett, 1982-ben az MTA levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választották. 1976-tól a Magyar Tudományos Akadémia Agrárműszaki Bizottságában elnök, a Tudományos Minősítő Bizottságban bizottsági elnök volt 32 alkalommal, illetve opponens 29 alkalommal. 1976-tól tagként az MTA Agrár-közgazdasági Bizottságában működött, 1995-2000 között az akadémia Doktori Tanácsa Agrárökonómiai Szakbizottságának is tagja volt.

Az Állami- és Kossuth-díj Bizottságban 1967-1991-ig tagként, ugyanitt a mezőgazdasági albizottságban elnökként munkálkodott.

A Magyar Agrártudományi Egyesület Agrárgazdasági Társaságának 1961 és 1980 között az elnöki, magának a Magyar Agrártudományi Egyesületnek pedig 1963-1991 között az alelnöki posztját töltötte be.

Nemzetközi agrártudományi és agrár-közgazdasági egyesületeknek, így a Centre International de Gestion Rurale (CIGR) Magyar Nemzeti Bizottságának, az International Society for Horticultural Science-nak (ISHS) és az European Association of Agricultural Economists-nak (EAAE) is tagja.

Tevékenyen részt vett bizottsági tagként egyes mezőgazdaság-tudományi folyóiratok szerkesztésében is: az Acta Agronomica Hungarica című folyóiratéban 1975-től, az MTA Agrártudományok Osztálya Tájékoztatójának szerkesztésében 1990-től, 1980 és 1991 között tagként a Tudomány és mezőgazdaság, 1988-1992 között pedig párhuzamosan az Agrárvilág szerkesztő bizottságában elnökként tevékenykedett.

Sokat publikált, 15 tudományos könyvet, monográfiát írt, a tudományos cikkeinek száma meghaladja a 200-at, a népszerűsítő cikkeké, illetve a tudományos jellegű előadásoké pedig eléri a 300-at.

MunkásságaSzerkesztés

Mezőgazdaság-igazgatási területen eltöltött éveinek eredményeképpen az 1965-1975 közötti időszak a magyar mezőgazdaság virágzó korszakává válhatott. Az ekkor lejátszódó agrárreform a gépberuházások támogatásával meggyorsította a műszaki fejlesztést és a hazai mezőgépgyártást is erőteljesen fejlesztette. A termelésben mind meghatározóbbá vált a rendszerszemlélet, a nemzetközi integráció pedig lehetővé tette a hatékony műszaki fejlesztést, a mennyiség növelése mellett a minőség javítását. Intézkedéseivel elősegítette, hogy a gépesítés színvonala egyes területeken megközelítette az akkori fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugati országok szintjét. Miniszterként a kutatásfejlesztési eredmények gyakorlati bevezetését szakmailag és pénzügyileg is támogatta. Ideje alatt indultak el az úgynevezett ágazati termelési rendszerek a mezőgazdaságban, és ezen belül a kertészetben. Az érdekeltség érvényesülését az áru- és pénzviszonyok közé helyezte, a kistermelésnek a nagyüzemek általi integrálásával mindkét oldal kölcsönös előnyökhöz jutott, bevezették a nagyüzemi eszközök kistermelőknek való bérbeadását, az állatok kihelyezését, az ipari tevékenységet szabaddá tették a téeszek, az erdőgazdaságok, az állami gazdaságok számára.

Az agrár felsőfokú intézmények fejlesztésében 1961-től vett intenzíven részt. Jelentős szerepe volt az agráregyetemek és főiskolák 1970-es években történt nagyarányú fejlesztésében. Kezdeményezője volt az agrárfőiskolák egyetemekké való fejlesztésének is.

MűveiSzerkesztés

  • A gépesítés ökonómiája a mezőgazdaságban, Akadémiai Kiadó 1971, 236 p.
  • Mezőgazdaságunk és a műszaki fejlesztés, Kossuth Könyvkiadó, 1973, 183 p.
  • Az állattartás gépesítésének ökonómiája, Akadémiai Kiadó, 1973,249 p.
  • A gépesítésfejlesztés ökonómiája a mezőgazdaságban, Akadémiai Kiadó, 1975, 507 p.
  • A gépesítésfejlesztés a kertészeti ágazatokban, Akadémiai Kiadó, 1981, 227 p.
  • A kertgazdaság vállalati alapjai, Mezőgazdasági Kiadó, 1983, 262 p.
  • A kertgazdaság ökonómiai alapjai, Akadémiai Kiadó, 1989, 565 p.
  • Élelmiszergazdasági erőforrások hatékonyságának javítása, Akadémiai Kiadó, 1992, 197 p.
  • A vertikális kapcsolatok fejlesztésének összefüggései. In: Gazdálkodás, 1994, 5. 21-27 p.(társszerző: Rédai István)
  • Agrárpolitikai megfontolások és a műszaki fejlesztés, Debreceni Agrártudományi Egyetem Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok Ökonómiai Szekció, Debrecen 1999, 3-10. p.
  • (Társsz.: Kovács Ferenc– Szűcs István): A mezőgazdaság szerepe a halmozottan hátrányos helyzetű térségek fejlesztésénél, MTA Agrártudományok Osztálya, Budapest, 1999. 245. p.
  • (Társsz.: Széles Gyula – Szűcs István): Korszakváltások és kihívások az agrár-közgazdasági tudományokban, MTA Agrártudományok Osztályának 2001. évi Tájékoztatója, Budapest, 2001. 73-82. p.
  • Kozma Pál a szőlészet tudós professzora. In: Csoma Zsigmond-Balogh István Milleneumi Szőlő-boros könyv, Agroinform, Budapest, 2000. 592-599. p.
  • Zárszó helyett, a hazai agrárpolitika tanulságai és lehetőségei, FM-MTA Agrártudományok Osztálya, Budapest, 1998. 116-122. p.
  • A mezőgazdaság sikeressége a 60-as, 70-es években. In: Nagy János – Kovács János „Személyiségek a magyar agráriumban” 79-105. p. Debrecen 2005.

DíjaiSzerkesztés

  • Honoris causa doktor (díszdoktor): Gödöllői Agrártudományi Egyetem (1994), Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (1997), Pannon Agrártudományi Egyetem (1997), Debreceni Agrártudományi Egyetem (1999), Nyugat-Magyarországi Egyetem (2006)
  • tiszteletbeli polgár a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, 1995.
  • Honoris causa pro scientia (TDK) 1995
  • Eötvös Loránd-díj (1986),
  • MTESZ díj,
  • Tessedik Sámuel-díj,
  • Erdei Ferenc díj,
  • Ifjúsági díj,
  • Arany János Közalapítvány Darányi Ignác szakkuratóriumi díj (1998)
  • SZIE Aranyérem (2002)
  • FAO Érdemérem (2003)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2003)
  • Széchenyi-díj (2007)

ForrásokSzerkesztés