Fa-hszien

kínai buddhista szerzetes

Fa-hszien (magyar tudományos átírásban: Fa-hien; 337422 körül) kínai buddhista szerzetes, aki 399 és 412 között gyalog utazott Kínából Indiába, buddhista szenthelyeket látogatott meg – Hszincsiang, Pakisztán, India, Nepál, Banglades és Srí Lanka – és közben buddhista szövegeket gyűjtött és részletes feljegyzéseket készített utazásairól. Utazásairól készült könyvének címe Feljegyzések a buddhista országokról (佛囯记 Fo-kuo csi). Fa-hszien utazása később számos szerzetest serkentett hasonló vállalko­zásra, akik vagy szent szövegek után kutattak, vagy híres indiai mestereket kívántak felkeresni, vagy a buddhizmus szent helyeit akarták felkeresni (Lumbini, Bodh-Gaja, Váránaszi, Kusínagar stb.). A sok próbálkozásból csak kevés járt sikerrel. Faxian történelmi jelentősége az, hogy ő volt az első olyan kínai szerzetes, aki eljutott Indi­ába, ott hosszabb ideig tanult, majd szent szövegekkel visszatért Kínába. Utazásairól készített beszámolói fontos történelmi eseményeket rögzítettek.[1]

Fa-hszien
Fa-hszien (Faxian) Asóka király palotájának romjainál
Fa-hszien Asóka király palotájának romjainál
Született 337
Vujang (a mai Hsziangjüan megye, Csangcse, Sanhszi
Elhunyt 422 körül
Nanking
Álneve Прославляющий Дхарму
Állampolgársága Csin-dinasztia
Foglalkozása buddhista tudós, utazó, fordító
A Wikimédia Commons tartalmaz Fa-hszien témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Átírási segédlet
Fa-hszien
Kínai átírás
Hagyományos kínai 法顯
Egyszerűsített kínai 法显
Mandarin pinjin Fǎxiǎn
Wade–Giles Fa3-hsien3
Fa-hszien művének első oldala, 12. századi kiadás
Fa-hszien és Marco Polo szobra Szingapúrban

Fa-hszien legfontosabb érdeme azonban nem a korai útleírás volt, hanem az, hogy számos kolostort alapított az általa bejárt területeken.[2]

Élete szerkesztés

Fa-hszien 337-ben született a Kung (龔) családba Vujang (a mai Hsziangjüan, Sanhszi) városban. Fiatal korában beállt papnövendéknek (沙彌, sami) egy buddhista kolostorba, ahol húszéves korában teljes jogú szerzetessé avatták. Az általuk követett szerzetesi magaviseleti előírásokat (vinaja) zavarosnak és ellentmondásosnak tartotta és elhatározta, hogy Indiába fog utazni, hogy tanulmányozza az eredeti szövegeket és helyreállítsa a kínai fordítások esetleges hibáit. Nem tudhatta, hogy elindulása után két évvel egy kucsa szerzetes, Kumáradzsíva, pont azért érkezett a kínai Csang'an városba (ma Hszian), hogy lefordítsa kínai nyelvre a szarvásztivádin vinaját.[1]

Tizenöt évig tartó utazása sikerrel járt. Miután visszatért Kínába, életének hátralévő részét a hazahozott művek fordításának szen­telte. Útinaplója, a Feljegyzések a buddhista országokról részletesen beszámol tapasztalatairól és a hosszú utazás veszélyeiről.[1]

Utazása szerkesztés

399-ben indult útnak Indiába Jao Hszing kínai császár uralkodása idején. Eredeti buddhista szövegeket akart gyűjteni, hogy pontosabb és hitelesebb ismereteket szerezhessen a buddhista tanításokról és az egyházi szervezetről.

A Közép-Ázsiába vezető északi úton indult el, majd átkelt a „gonosz szellemektől és üvöltő szelektől hangos” sivatagon, ahol az utat csak a halottak csontjai jelölik ki. Hotan várostól a déli vonalon folytatta útját és havas hágókon átkelve érkezett az India északnyugati részén fekvő Pátaliputrába. Szanszkrit nyelvet tanult, lemásolta a mahászánghika iskola vinaja gyűjteményét, illetve szert tett a szarvásztiváda vinajára és a Maháparinivána szútrára is. Közben ellátogatott fontos buddhista központokba és szenthelyekre (Udjána, Gandhára, Pesavar és Takszila). Miután teljesítettnek látta küldetését Tamraliptibe ment, hogy tengeren keresztül térjen haza szülőföldjére. Megszakította azonban útját két évre Srí Lankán, ahol hozzájutott a mahísászaka vinaja és a szarvásztiváda kánon néhány részéhez.[3] Később kétszáz napos tengeri utazása során több vihart élt át,[4] amelyek többször elsodorták a hajóját, majd végül a kínai Santung-félszigeten kötött ki (a mai Csingtao városától mintegy 30 km-re keletre) 414 körül.[1]

Művének fordításai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Tőkei Ferenc: Faxian utazása. ELTE.hu. (Hozzáférés: 2015. június 12.)
  2. Gilgit völgyön át Kasgárba. Archivum.kcst.hu. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 12.)
  3. The Medical times and gazette, Volume 1. LONDON: John Churchill, 506. o. (1867). Hozzáférés ideje: 2011. február 19. (Original from the University of Michigan)
  4. Buswell, Robert E., Lopez, Donald S. Jr. (2014). The Princeton Dictionary of Buddhism, Princeton: Princeton University Press, p. 297
  5. Feljegyzések a buddhista országokról. Terebess.hu. (Hozzáférés: 2015. június 12.)

Bibliográfia szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés