Főmenü megnyitása

Farkas Ilonka

operaénekes , énektanár

Farkas Ilonka (Budapest, 1914. április 4.Budapest, 1999. augusztus 30.) magyar operaénekesnő (lírai szoprán), magánénektanár, zenei szakkönyvíró.

Farkas Ilonka
Született 1914. április 4.
Budapest
Elhunyt 1999. augusztus 30. (85 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása operaénekes
Iskolái

Zeneakadémia (1934-1939)

Zenei pályafutása
Aktív évek haláláig
Hang szoprán
Tevékenység opera, oratórium, operett, népdal, magyar nóta, magánének tanár, zenei szakkönyvíró

Élete és munkásságaSzerkesztés

Budapesti polgári családban született. Iskoláit Budapesten, az Angolkisasszonyoknál végezte, ahol édesapja kívánságára tanítónői oklevelet szerzett. Zeneakadémai tanulmányait 1934-ben kezdte meg, ahol Maleczky Bianka növendékeként operaénekesi diplomát nyert 1939-ben. A Zeneakadémia elvégzése után a budapesti Operaház szerződtette, ahol Giacomo Puccini Bohéméletének Mimijével debütált. Nagy sikerére való tekintettel az Operaház akkori vezető karmesterének (Sergio Failoni) ajánlásával még ebben az évben a párizsi Opera színpadán is elénekelte ezt a szerepet.

Rövidesen a magyar zenei élet kimagasló személyisége lett, amivel együtt járt az akkori reprezentatív hangversenyeken való fellépés. Így szerepelt többek között a Zeneakadémián, a Vigadóban, a Hubay palotában, a Károlyi-kertben. A Rádió zenei műsoraiban – amelyeket akkor még rendszerint egyenes adásban közvetítettek – állandó szereplő lett. Az 1941-ben közvetített Lehár A víg özvegy c. operettjében Valencienne szerepét énekelte Udvardy Tibor partnereként.

Operaházi tagsága alatt többek között Marcellina (Beethoven: Fidelio), Micaela (Bizet: Carmen), Margit (Gounod: Faust), Liu (Puccini: Turandot), Violetta (Verdi: Traviata), Erzsébet (Verdi: Don Carlos), a Leány (Kodály Zoltán: Székelyfonó) szerepét is elénekelte.

Hangverseny-énekesnőként szoprán szólista volt többek között Bach: Karácsonyi oratóriumában, Beethoven: 9. szimfóniájában, Mozart: Requiemjében, Händel: Messiás, Kodály: Budavári Te Deum, Liszt: Esztergomi miséjében.

Szívesen énekelte klasszikus szerzők dalait is: Brahms, Kodály, Mendelssohn, Mozart, Schubert, Schumann, Richard Strauss dalainak előadásával vált ki. Legkedvesebb dala Mozarttól Az ibolya volt. Lírai szoprán hangfekvése ellenére énekelt koloratur-bravúráriákat is (Bellini: Norma - Casta diva, Erkel: Hunyadi László - La Grange-ária).

Már operaházi tagsága idején rendszeresen énekelt szólót a budapesti Mátyás-templom kórusa élén.

Nem volt idegen számára operettrészleteket, népdalokat, magyar nótákat énekelni.

Operaházi szerződését 1954-ben megszüntették „osztályidegen” bélyeget sütve rá.

Ezután csak vidéki zeneiskolákban énektanárnőként kapott állást. Ceglédre, Albertirsára járt tanítani, csak Kodály közbenjárására sikerült Budapesten zeneiskolai magánének-tanári álláshoz jutnia a IX. kerületi zeneiskolában.

Énekesnői karrierjét mégsem engedte megtörni, mert a Mátyás-templomhoz mindezek ellenére hűséges maradt, a legtöbbet szereplő szólisták közé tartozott. 33 éves Mátyás-templomi pályafutása alatt a templom teljes repertoárjának szopránszólóit elénekelte (pl. Beethoven: C-dúr mise, Haydn: Harmónia-mise, Nelson-mise, Teréziamise, Liszt: Esztergomi mise, Koronázási mise, Mozart: Koronázási mise, Mozart: Requiem)

1974. június 23-án énekelt utoljára a Mátyás-templomban, Mozart: Koronázási miséjének szólójával búcsúzott az őt nagyon tisztelő zenésztársaitól és közönségétől.

Visszavonulása után magánének-tanárnő lett. 20 évig tanított a kántorképző– egyházkarnagyképzőben is. Több kórusnak volt állandó hangképzője. (Pl.: Építők Kórusa (vezető: Pallós Béla, majd Petróczki Edit), a Szilágyi Erzsébet Nőikar (vezető: Katanics Mária).

Őszinte, mély vallásossága elsősorban énekében tükröződött. Hitében, meggyőződésében rendíthetetlen volt.

1999. augusztus 30-án hunyt el Budapesten.

Művészetéről kevés hangfelvétel maradt meg.

HivatkozásokSzerkesztés

Megmaradt hangfelvételekSzerkesztés