Palazzo Farnese
A Palazzo Farnese vagy Farnese-palota egy történelmi épület Rómában, az olasz állam tulajdonában,[1] amelyet 1936-ban a francia kormánynak adtak át 99 éves időtartamra, olaszországi nagykövetsége céljára. A sangallói szintetizáló áramlat példája a 16. századi reneszánsz építészetben, az azonos nevű téren, a Regola kerületben áll.
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Palazzo Farnese | |
 | |
| Település | Regola |
| Cím | piazza Farnese (67) |
| Építési stílus | reneszánsz építészet |
| Építész(ek) |
|
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | palazzo |
| Tulajdonos | Olaszország |
| Magassága | 29 m |
| Elhelyezkedése | |
 Palazzo Farnese
Pozíció Róma belvárosa térképén
| |
 é. sz. 41° 53′ 41″, k. h. 12° 28′ 15″41.894694°N 12.470806°EKoordináták: é. sz. 41° 53′ 41″, k. h. 12° 28′ 15″41.894694°N 12.470806°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Palazzo Farnese témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Giacomo Puccini Tosca című operája második felvonásának is ez a képzelt színhelye.
Története
szerkesztésA palota tervezésével Alessandro Farnese bíboros (a későbbi III. Pál pápa) eredetileg a fiatalabb Antonio da Sangallo építészt bízta meg, miután 1495 és 1512 között megvásárolta a Ferriz-palotát és a környéken álló egyéb épületeket. Az 1514-ben elkezdődött munkálatokat a Sacco di Roma 1527-ben megszakította, és csak 1541-ben folytathatták, Farnese bíboros pápaságra való emelkedése után, az eredeti terv módosításaival, ugyancsak Sangallo irányításával. Az előtte álló tér is ekkor jött létre.
Sangallo 1546-os halála után Michelangelo irányításával folytatódtak a munkák: neki tulajdonítható az a párkány, amely a homlokzat felső részét határolja, a központi portál feletti erkély a nagy Farnese-címerrel, és a belső udvar nagy részének kialakítása. 1549-ben a pápa halála ismét megszakította az építkezést.
Egyéb munkákat Ruggero, a pápa unokaöccse végeztetett rajta, 1565-től 1575-ben bekövetkezett haláláig, Vignola irányításával. Végül Giacomo Della Porta, a pápa unokaöccse és a második Alessandro Farnese bíboros, a pápa másik unokaöccse folytatta. A palota hátsó traktusa a Tiberis irányában 1589-ben készült el, amelyet egy híddal kellett volna összekötni a Villa Farnesinával, amelyet 1580-ban vásároltak a másik parton, ám a híd sohasem készült el.
Mérete és alakja miatt a palotát „Farnese diójának” hívták, és Róma négy csodája egyikének tekintették, a Cembalo dei Borghesével, a Scala dei Caetanival és a Porta dei Carbonianival.
A 18. században Giuseppe Vasi a sajtóban Palazzo Regio Farnesének nevezte. Akkoriban VII. Károly nápolyi királynak, majd a spanyol Bourbon-család utolsó leszármazottjának, Erzsébetnek tulajdonában volt.
1860–1863 között II. Ferenc nápoly–szicíliai király tartózkodott benne, királyságának elvesztése után. Ebből az alkalomból Antonio Cipolla építész végezte a munkálatokat, és néhány freskót is készítettek. 1874-ben II. Ferenc egy részét bérbe adta a francia kormánynak, amely oda helyezte át nagykövetségét, majd 1911-ben meg is vette a palotát. Ezt követően az olasz állam 1936-ban visszavásárolta, és 99 évre szimbolikus összegért újra kölcsönadta Franciaországnak, egy olyan paktum részeként, amely előírta, hogy az olasz államnak azonos feltételek mellett nyújtja az Hôtel de La Rochefoucauld-Doudeauville-t (más néven Hôtel de Boisgelin), amely Olaszország párizsi nagykövetségének jelenlegi székhelye.
A nagykövetség mellett az épületben található École française (a római francia régészeti iskola) könyvtára.
Leírása
szerkesztés
A palota egy szökőkutakkal díszített tér egyik oldalán áll, amelyek újra felhasználják a Caracalla termáiból származó gránitmedencéket. A téglahomlokzat mészkőmezőkkel (56 méteres oldal) három szintre oszlik. A 13 ablak minden szinten különböző díszítésű, a felső emeletet váltakozva íves és háromszögű oromzat koronázza.
A 2000-ben elvégzett restaurációk[2] a homlokzat egyes részein albasi téglákkal (alig égetett, sárga és különösen porózus) és vasművekkel (jól kiégetett, vörös és nagyon ellenálló) alkották a dekorációt, még a színük elmosódása esetén is. Ezek a díszítések azonban a homlokzat jobb és bal oldalán eltérő logikát követnek. Ez utóbbi geometriailag meghatározott rombuszdíszítéssel rendelkezik, továbbá a legfelső emeleti ablakok timpanonjain virágos betétek vannak, amelyeket mindig kétszínű téglával készítenek. Ezeket a téglákat használják az ablakpárkányra is, amelynek jellegzetes bevágású felépítése van, feltehetően szerkezeti okokból. Az évek során ezek a dekorációk arra készültek, hogy a helyszínen vágott és hengerelt, gyönyörűen emelt udvarfalat szabadon hagyják.
A homlokzat jobb oldala sokkal kevésbé gondosan van kiképezve, a kevés jól meghatározott rombusz a legtöbb kovácsművel ömlesztve a főpad felső részén, az ív közelében helyezkedik el. A reneszánsz Róma feltételezhetően legfontosabb nemesi palotájának homlokzati megoldása itt alátámasztja azt a hipotézist, miszerint az udvart le kell fedni, és hogy a tökéletesen sima és a szinte monolitikus borítás célja a stukkóvakolat vastagságának minimalizálása, a mészkőre két vagy három réteg a mésztejből hozva létre. Ezt a feltételezést támasztja alá az íveltség nyomainak megtalálása a korszak többi fontos építészeti remekén, például a Michelangelo által a Campidoglio-komplexumban alkotott Palazzo dei Conservatoriján.[3]
Az előcsarnok három hajója dongaboltozattal van borítva, és vörös gránitból faragott dór oszlopok atarolják.
A belső dekoráció különösen kifinomult. A Camera del Cardinalét már 1547-ben Daniele da Volterra (felső fríz), míg a Sala dei Fasti Farnesianit Francesco Salviati festette 1552 és 1556 között, majd Taddeo Zuccaro fejezte be, 1563-tól.
159-től a bolognai Annibale Carracci festette a Camerino Farnese nevű dolgozószoba és a híres Farnese-galéria mitológiai témájú freskóit fivérével, Agostinóval (1557–1602), 1597 és 1607 között.
Az udvaron eredetileg állott Herkules-szobor, a Farnese-Hercules,0 jelenleg a Nemzeti Régészeti Múzeumban, Nápolyban látható a Farnese-gyűjtemény számos más szobrával együtt. Ott tekinthetők meg Giacomo Della Porta Pietà dell'Abbondanza szobrai is, amelyeket eredetileg III. Pál pápa sírjára szánták.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Breve storia del Palazzo Farnese. [2010. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 19.)
- ↑ Per una descrizione dei restauri della facciata condotti nel 2000 dall'arch. Laura Cherubini si veda: Giovanni Carbonara, Il Restauro di Palazzo Farnese, AR, XXXV, 30, 2000, pp. 34-35, e Alessandro Pergoli Campanelli, Il Restauro di Palazzo Farnese - AR, XXXV, luglio-agosto 2000, pp. 36-39.
- ↑ E. Pallottino, Architettura del Cinquecento a Roma. Una lettura dei rivestimenti originari
Bibliográfia
szerkesztés- AA. VV., Casa Farnese. Caprarola, Róma, Piacenza, Parma, Milánó, 1994
- Boiteux Martine, Le palais Farnèse: áttekintés és közvélemény, Róma: École française de Rome, MEFRIM: Mélanges de l'École française de Rome : Italie et mediterranée : 122., 2010. sz.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésEgyéb projektek
szerkesztés
Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben
További információk
szerkesztés- Virtuális túra a Palazzo Farnesében
- Palazzo Farnese. [2006. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. október 25.)
- Szöveg a Palazzo Farneséről Giovan Pietro Bellori tizenhetedik századi útmutatóban, a Pisa Scolala Normale kulturális öröksége informatikai kutatóközpontjának weboldalán (a „Múzeumok, könyvtárak, galériák, valamint szobrok és festmények díszei épületekben, otthonokban” feljegyzésből) és Róma kertjében, Rómában, Biagio Deversin és Felice Cesaretti alatt, a Falco nyomdában, 1664)
- Palazzi di Roma. [2009. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 21.)
- Roman Bookshelf - Palazzo Farnese, vedute del XVIII e XIX secolo
- An illustrated architectural guide (angol nyelven). [2005. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. október 25.)
- (angolul) Részletes nyomatok és fényképek gyűjteménye Sibelius Akadémia, a helsinki zenei egyetem weboldalán
- (angolul) A Galleria dei Carracci képei a Művészeti Web Galéria webhelyén
- Látogatások a Palazzo Farnesében az olaszországi francia nagykövetség honlapján
- A Palazzo Farnèse kiállítás áttekintése . A reneszánsz kollekcióktól a francia nagykövetségig (Róma, Palazzo Farnese, 2010. december 17. – 2011. április 27.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Palazzo Farnese (Roma) című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
