Főmenü megnyitása

Fejlődő országok lexikona

szaklexikon

A Fejlődő országok lexikona (közkeletű rövidítése FOL) 1973-ban jelent meg Budapesten az Akadémiai Kiadó gondozásában. Szerkesztőinek, szerzőinek célja szerint az 1327 oldalas lexikon műfajához képest részletes tájékoztatást ad Afrika, Ázsia, Latin-Amerika korabeli fejlődő országainak történelméről, politikai, gazdasági és kulturális életéről a gyarmatosítás előtt, alatt és után. A kötetben szerepelnek ezeknek az országoknak, területeknek a kiemelkedő személyiségei, politikai mozgalmai, szervezetei.

Fejlődő országok lexikona
Szerző Kende István
Eredeti cím Fejlődő országok lexikona
Kiadás
Kiadó Akadémiai Kiadó
Kiadás dátuma 1973

Tartalomjegyzék

Szerkesztői, szerzőiSzerkesztés

A lexikon főszerkesztője Kende István volt, rajta kívül a szerkesztő bizottság tagjai Bácskai Tamás, Chrudinák Alajos, Kádár Béla, Kubik István, Simai Mihály.[1] A mintegy száz cikkszerző között általában a kor neves szakértői szerepelnek, de lehetőséget kapott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakának néhány végzős hallgatója is.

Szerzőinek listájaSzerkesztés

A szerkesztőkön kívül, akik maguk is írtak szócikkeket, a következő szerzők vettek részt a lexikon megalkotásában:

  • Ács Tibor
  • Babirák Ilona
  • Balázs Béláné
  • Balogh István
  • Bányász Rezső
  • Barabás János
  • Bathó Endre
  • Báti László
  • Béla Imre
  • Bende József
  • Benedeczki János
  • Bíró Klára
  • Blahó Endre
  • Bokorné Szegő Hanna
  • Bögös László
  • Brüll Mária
  • Burró Erzsébet
  • Cukor György
  • Demény János
  • Dobozi István
  • Farkas Péter
  • Farkas Péterné
  • Felvinczy Tamás
  • Fenyő Béla
  • Forgács Marcell
  • Fort Péter
  • Garam Katalin
  • Gecse Attila

A lexikon tárgyaSzerkesztés

A lexikon tárgyának meghatározásához természetesen meg kellett határozni a fejlődő országok fogalmát, ami tulajdonképpen egy eufemizmus volt akkoriban és azóta is, hiszen ezekre az országokra sokkal jobban illett a gazdaságilag elmaradott országok vagy a harmadik világ országai kifejezés. Ezért a lexikon ezt a fogalmat a saját céljai számára a következőképen határozta meg: a korábban vagy egyidejűleg gyarmati sorban lévő államok; A függetlenség elnyerése után is a gazdasági és társadalmi elmaradottság körülményei között létező országok; kivéve a kor államszocialista, a szocialista világrendszerhez tartozó országait. Földrajzilag Latin-Amerika (Kuba kivételével), Afrika egésze, valamint Ázsia és Óceánia (az ottani fejlett tőkés országok valamint a szocialista országok kivételével) tartozik a lexikon tárgyához.[2]

Szakterületét illetően a lexikon politikai-társadalmi jellegű, nem terjed ki a szóban forgó országok földrajzára, néprajzára, irodalmára, művészetére. Ellenben viszonylag nagy részletességgel, inkább enciklopédikus, mint lexikon-jelleggel tárgyal a témához tartozó fogalmakat, mint a belső gyarmatosítás, félgyarmat, államkapitalizmus, nem kapitalista út, pánafrikanizmus. A címszavak körébe bevonja a fejlődő országok gazdasági életében fontos szerepet játszó terményeket és nyersanyagokat, a politikai életükben fontos sajtótermékeket, összefoglalóan ismerteti az egyes nagyhatalmak gyarmatosító tevékenységét, és szerepeltet olyan fogalmakat is, amelyek csak egy-egy országgal kapcsolatban fontosak (asimilado, askenazi, pária, várna).[2]

A lexikon nagy gondot fordít az egyes szervezetek, intézmények idegen hivatalos elnevezéseinek, rövidítéseinek közlésére, a megfelelő magyar fordítás, átírás rögzítésére.[2]

A lexikon adatai 1973. január elsejével zárulnak, de néhány kivételes esetben későbbi változásokat is figyelembe vettek, egészen az év szeptemberéig.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. FOL 4. o.
  2. a b c Bodrogi
  3. FOL 11. o.

ForrásokSzerkesztés