Fekete Zoltán (erdőmérnök)

erdőmérnök

Nagyajtai Fekete Zoltán (Selmecbánya, 1877. április 18.Sopron, 1962. április 4.) erdőmérnök, botanikus. Az általa kidolgozott, korszerű faállomány-szerkezeti és erdőbecslési módszerekkel a gazdasági szempontokat hatékonyabban érvényesítő fatermeléstan előmozdítója volt. 1941-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Fekete Lajos (1837–1916) erdőmérnök, botanikus fia, Fekete Zoltán (1911–1988) pedológus apja.

Fekete Zoltán
Született 1877. április 18.
Selmecbánya
Elhunyt 1962. április 4. (84 évesen)
Sopron
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása erdőmérnök,
botanikus,
pedagógus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

ÉleteSzerkesztés

Középiskoláit szülővárosában, Selmecbányán végezte el, majd beiratkozott a Bányászati és Erdészeti Akadémiára. Erdőmérnöki oklevelét 1900-ban szerezte meg, de már 1898-tól a zsarnócai állami erdőhivatalnál gyakornokoskodott. 1900-ban a liptóújvári főerdőhivatalhoz helyezték át erdészjelöltként. 1901-ben tanársegédi kinevezést kapott a selmecbányai akadémia erdőrendezés-tani tanszékére, ahol később adjunktusként tanított. 1907 és 1911 között a zsarnócai erdőhivatal vezetője volt. 1911-től az akadémián az erdőrendezéstan rendkívüli, 1913-tól rendes tanáraként oktatott, 1914–1917-ben az erdőmérnöki osztály dékáni tisztét töltötte be. 1919-től a Sopronba költöztetett bánya- és erdőmérnöki főiskolán továbbra is az erdőrendezéstan nyilvános rendes tanáraként működött. 1934-től 1946. évi nyugdíjazásáig emellett az erdőbecsléstan és az erdőértékszámítás-tan tárgyakat is oktatta. 1920–1923 és 1925–1926 között az erdőmérnöki osztály dékánjaként, 1932–1934-ben pedig a főiskola rektoraként is tevékenykedett. 1928-tól 1937-ig a főiskola képviseletében a felsőház tagja volt. 1946-os nyugdíjazását követően még 1952-ig tanított a soproni tanintézetben.

MunkásságaSzerkesztés

Főként erdőbecslési, famagasság-számítási és faállomány-szerkezeti, ezek összegződéseként pedig erdőérték-számítási és erdőrendezési kérdésekkel foglalkozott. Még zsarnócai erdőhivatal-vezetőként dolgozta ki a szálerdőkre alkalmazható fatömegbecslési módszert, a faállományok közelítő térfogatát meghatározó rácspróbát vagy rudas szalagpróbát. A faállományok növekedésében megfigyelhető törvényszerűségekből és Adalbert Schiffel osztrák erdőmérnök korábbi számításaiból kiindulva, a faegyedek átmérő szerinti megoszlására kidolgozott egy matematikai alapú számítást (Schiffel–Fekete-képlet). Az általa szerkesztett erdészeti segédtáblák évtizedeken át nagy segítséget nyújtottak az erdőrendezési munkálatokhoz, valamint az erdős területeken végzett útépítési előszámításokhoz. A nagyszabású Alföld-fásítási tervekhez tudományos támogatást nyújtandó az 1920-as években több – Szeged, Gödöllő, Mezőhegyes, Királyhalom, Kisújszállás és Isaszeg környékén végzett – terepmunkán behatóan vizsgálta az akácfa növekedési ütemét és fejlődésének ökológiai feltételeit, ezzel meghatározta az akác fatermeléstani jellemzőit. A későbbi évtizedekben a tölgyesek és a bükkösök hasonló termelési mutatóit is összeállította. Munkássága során elért tudományos eredményeit, az erdőbecslési eljárások gyakorlati alkalmazását több száz oldalas 1951-es monográfiájában foglalta össze.

Az eddigieken túl behatóan foglalkozott erdészeti botanikával is, a századfordulón bekapcsolódott a Liptói-havasokban folyó geobotanikai kutatásokba, de az 1900-as években apjával együtt is végzett növényföldrajzi megfigyeléseket a Kárpátok több területén (Tátra, Fátra, Kis-Kárpátok, Keleti-Kárpátok, Nyugati-Beszkidek). Gyakran foglalkozott az erdészeti szaknyelv kérdéseivel is. Szerkesztette az Erdészeti Kísérletek című szakfolyóiratot.

Tudományos eredményei elismeréseként 1941-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, egy ideig elnökként az Erdészeti Bizottság munkáját irányította. Emellett az Országos Erdészeti Egyesület tiszteleti, és a finn erdészettudományi társulat levelező tagja is volt.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Magasságmérések az erdészeti növényföldrajzi megfigyeléseknél, in: Erdészeti Kísérletek 1902
  • A fokozatos kihasználás és a térszakozás, in: Erdészeti Lapok 1911. 3. sz.
  • A fatömeg-táblák alkalmazásának gyakorlati méltatása, in: Erdészeti Kísérletek 1914
  • Erdőmérnöki segédtáblák, Sopron, 1926
  • A hozadék összefüggése a vágásfordulóval és az iránynövedékkel, in: Erdőgazdasági Szemle 1930
  • Szerfabecslési táblázatok, in: Erdészeti Kísérletek 1931
  • Az akác sorfa fatömeg- és növekvési táblái, Sopron, 1931
  • Akác-fatömegtáblák és szerfabecslési táblázatok, Sopron, 1935
  • Akác-fatermelési táblák a magyar Alföld számára, Sopron, 1937
  • Erdőbecsléstan, Sopron, 1941
  • Erdőbecslés és értékszámítás, in: Erdészeti zsebnaptár, Budapest, 1943
  • Fatermelési és faállományszerkezeti vizsgálatok a hazai tölgyesekben, Sopron, 1947
  • Erdőrendezéstan, I–II. köt., Sopron, 1950
  • Erdőbecslési segédtáblák, Sopron, 1951
  • Erdőbecsléstan a faállományszerkezettan és a fatermeléstan vázlatával, Budapest, 1951
  • Fatermelési és faállományszerkezeti vizsgálatok hazai bükkösökben, Budapest, 1958

ForrásokSzerkesztés